A japán császárné is az ő táskájukat hordta – Egy magyar bőrdíszműves dinasztia sikertörténete

Magyar viszonylatban ritkaságnak számít, hogy egy 120 éve alapított bőrdíszműves családi vállalat több generáción át talpon marad, sőt, ma már a divatvilág élvonalához tartozó külföldi cégekkel is együttműködve Floridától Hongkongig exportál. Az 1910-as a párizsi Világkiállításon Nagydíjat nyert Csángó táska- és cipőmárka titkáról is faggattuk Csángó Tamást, aki Micsiko japán császárnénak is készített táskát. 

Csángó Henrik, az Ön nagyapja örökre beírta a nevét a divat történelmébe, amikor az 1910-es párizsi világkiállításon, kézzel készített bőröndjeivel, első magyarként elnyerte a nagydíjat. Mennyire kötelez a név? Érzi-e az elvárásokat a minőség terén?

A késztetés belülről jön, de persze hozzájárul ehhez a családi hagyomány. Most pedig már van egy olyan belső elvárás is az emberben, hogy tovább építse a családi brandet. Mindig újabb, exkluzívabb, egyre jobb minőségű terméket kell gyártani.

A Csángó-család történetében benne van az egész 20. század történelme. Édesapja, akitől a szakmát tanulta, éveket töltött munkatáborban, a boltjukat és a műhelyüket is érintette az ötvenes évek államosítása. Hogyan lehetett ezt túlélni?

 Az államosítás és az egész szocializmus túléléséhez olyan technikára volt szükség, amelyet mindenki magával hozott. Én beleszülettem ebbe, apámék pedig megtanulták. Miután elvették mindenüket, először egy szövetkezetben dolgozott, majd kisipari műhelyt nyitott. Így az adott lehetőségek között dolgoztak: pvc-táskákat készítettek pvc-lapokból. Igazi bőrt ugyanis nem lehetett kapni. De hegesztett kacsintós erszényeket is gyártottak, és Budapest feliratú táskákat a csehszlovák és a kelet-német turistáknak.

Nagyapja tananyagként szerepelt a bőrdíszműveseket képző iskolában. Hogyan tanulta ki édesapja mellett a szakmát?

A szakmát először otthon kezdtem tanulni, amikor a konyhaasztalnál fordítottuk ki a táskákat. Az iskolai szünetekben is bele-bele kóstoltam az egyszerűbb gyártási lépésekbe apám ismerőseinek műhelyeiben. Majd régi magyar családi kapcsolataink révén kikerültem New Yorkba, ahol a szakma legjobbjaitól tanulhattam. Nagybátyám a Halston Heritage divatház tervezője és mintakészítője volt, de megemlíthetném a szintén magyar származású Judith Liebert. Az amerikai First Ladyk táskáit készítő Lieber ismerte a családunkat. Rövid időt vele is volt szerencsém dolgozni, és láttam, micsoda odafigyeléssel és precizitással készítik az ékszertáskákat.

Csángó Tamás New Yorkban a táska és cipő-tervezést a szakma legjobbjaitól tanulta

A generációváltás óriási problémát jelent a hazai kis- és középvállalkozások számára. Ön is szeretné átörökíteni a fiaira a vállalatot?

A vállalkozás továbbvitelével nekem is nehézségeim vannak. Az egyik fiam társadalmi felelősségvállalási kérdésekkel foglalkozik, és az ELTÉ-n tanít, a kisebbik fiam pedig ugyan saját projekteket visz a vállalatunknál, az érdeklődési köre másfelé is irányul. Az idő majd eldönti, merre szeretne továbbmenni az életben. Bár az is igaz, hogy néhány év alatt nehéz lenne másnak átadni ezt a tudást, illetve az üzlet vezetéséhez szükséges tapasztalatokat. Az elmúlt 30-40 évben ugyanis már odáig fejlődött a vállalkozás, hogy nem csupán táskákat, hanem cipőket és ékszereket is gyártunk.

Magyarországon a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt a táska- és cipőgyártás. Önök hogyan találták meg azt a piaci rést, ahol tovább lehetett fejlődni?

A túlélésünk oka és magyarázata, hogy magas minőséget és exkluzivitást biztosító divatos termékeket gyártunk, függetlenül az ártól, illetve a költségektől. Talán még ez az a terület, ahol valamilyen piaci rés található. Ezek az értékek időtállóak, a más tulajdonságokkal rendelkező termékek nagyon ki vannak szolgáltatva a piaci változásoknak. A Távol-Kelet és Lengyelország például nagyon erős az olcsó árkategóriákban, ahol erőteljesebb az említett hatás.

Csángó Tamás Kulcsár Edinával, az idei tavaszi-nyári kollekció háziasszonyával (foto: redlemon)

Mennyire értékelik a magas minőséget, az egyediséget a vásárlók? Hiszen azt látjuk, hogy sorra zárnak be a nagy márkák itthoni boltjai: erre a sorsra jutott például a Gattyán-féle Divatpalota, vagy a Fashion Street több boltja.

Azt látjuk, hogy a magasabb árkategóriás termékekre van kereslet. Nemcsak itthon, de külföldön is keresik a jó minőségű magyar termékeket, ahol jó az ár-érték arány. Leginkább, illetve leggyorsabban azok a cégek tűntek el a piacról, amelyek becsapták a vevőket. A talpon maradás másik titka, hogy az üzleti modellt az idők változásához kell alakítani. Vagyis ki kell találni, hogy mire van igényük a vásárlóknak. Vagy, ami még nehezebb, igényt kell teremteni, ahogy Náray Tamás barátom szokta mondani.

Így jutottak el a Swarovski ékszercéggel való együttműködésig?

A Swarovskival való kapcsolat 13-14 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor ékszereket kezdtünk gyártani. Talán Európában is egyedülálló bőr- és kristálykombinációból álló termékeinkre a Swarovskinál is felfigyeltek. Akkoriban dinamikusan emelkedett a termelésünk, így kiemelt partnerek lettünk a régióban, ami sok országot jelent, és rengeteg kedvezménnyel jár.

Számos kiállítás programjának összeállításakor kérik, hogy adjunk termékeket, illetve tervezzünk újakat, s azokat a különböző marketing-termékeken megjelenítik. Így a legnagyobb nevekkel – Yves Saint-Laurent, Karl Lagerfeld – szerepelhetünk együtt, akik ismert felhasználói a Swarovski-kristályoknak. Magyarországon más partnerei is voltak a Swarovskinak, de mára csak mi maradtunk talpon. Úgy érzem, hogy termékeinknek nemcsak a pénzben kifejezett értékét tekintik, hanem értékelik a benne megtestesülő eszmei értéket, a belefektetett minőségi munkát. Jelenleg például az általam tervezett táskaformákon dolgozunk együtt. Egy-egy ilyen táskán több ezer kristály, illetve gyöngy található. A Swarovskival való együttműködés részeként néhány hét múlva a Westendben egy Late Night Shopping eseményt szervezünk, és az ott bemutatott táskákhoz adja a Swarovski a kristályokat.

Ezek minden bizonnyal drága termékek lesznek. Van ma kereslet több százezres táskákra?

Ezekből a csaknem ötszázezer forintba kerülő táskákból nem tervezünk túl sokat gyártani, viszont egy marketingakció keretében hazai és nemzetközi hírességeknek adunk belőle ajándékba. Ahogy az idő halad, úgy bátorodunk föl mi is, ennek az eredménye ez a csúcsértékű, közel félmillió forintos táska.

Csángó monobard üzlet Fort Lauderdale-ben, Floridában

A legnevesebb magyar tervezőkkel dolgozik együtt, említene közülük néhányat?

֪A hazai szakmában nagyon sokakkal dolgoztunk már együtt. Így a már említett Náray Tamással, Tóth Borbálával és Benes Anitával. Most komoly együttműködésre készülünk a legnevesebb esküvőiruha-készítőkkel: ennek lényege, hogy a tervezőkkel közösen alkotjuk meg az esküvői ruhához illő cipőt.

Önök rendszeresen megjelennek külföldi kiállításokon is. Megéri?

A külföldi kiállításokon nem mi magunk állítunk ki, hanem általában partnereinken keresztül jelenünk meg ezeken az eseményeken. Számos, nagyon híres olasz alapanyaggyártó vendégei vagyunk ilyenkor. Persze mi is állítottunk ki már például Moszkvában és Olaszországban, de nem ez a jellemző. Ezek a kiállítások azért lényegesek, mert nagyon fontos a készárukat látni, illetve már az alapanyagokból lehet következtetni az elkövetkező évek divattrendjeire. Ezek határozzák meg ugyanis a késztermékek jellegét.

Mennyire érzékeny a magyar vásárló a divat változásaira? Fogékonyak az úgynevezett véleményformáló (influencer) marketingre? Nem titok, hogy olyan hírességekkel is készítettek kampányokat, mint Dukai Regina, Kulcsár Edina vagy Sarka Kata.

Magyarországon a fogyasztók ma már együtt élnek a divattal, míg korábban divatkövetők voltak. Így ma már nekünk is nagyon gyorsan kell reagálnunk a nemzetközi trendekre. Ez jelentős változás ahhoz képest, hogy korábban a klasszikus modellek inkább hagyományosak voltak, mert akkor még azt igényelték a hazai vásárlók; ezekkel még ma is találkozni az utcán.

De valóban új szelek fújnak: a Swarovskival közös programokban együtt dolgoztunk például Dukai Reginával és Sarka Katával, de más hírességek is érdeklődnek. Ezekről a közös munkákról tudni kell, hogy már csak kapacitásokból adódóan sem tudunk túl sok influencerrel együtt dolgozni, illetve azt is el kell döntenünk, hogy kivel tudunk és akarunk együttműködni. A vevők ugyan fogékonyak a hírességekre, az általuk viselt táskákra, cipőkre, de igazából maga a termék az, amely meghatározza a sikert.

Sajnálatos tény, hogy a hazai kkv-k zöme nem exportál. Önnek hogyan sikerült – mindenféle állami támogatás nélkül – több külpiacra is kijutnia, az Egyesült Államoktól Dubajon, Japánon, Hongkongon át Dél-Afrikáig, de a szomszédos országokba is?

Jellemző, hogy a külpiacokra megkeresések által jutunk el. Ebben a folyamatban ma már nagy szerepe van az internetnek, hiszen bárki megtalálhat bennünket a világ bármely részéről. S persze nagy szerepe van a Swarovskival kialakult kapcsolatnak is, hiszen onnan nagyon sok ügyfelet irányítanak hozzánk.

Ha már az exportnál tartunk: egyik leghíresebb darabja egy olyan gobelintáska, melyet a japán császárnénak ajándékozott a volt magyar köztársasági elnök, Göncz Árpád. Hogyan jött a felkérés?

Göncz Árpád akkori köztársasági elnök Japánba tett látogatása előtt 2000-ben az utat előkészítő stáb egyik tagjának jutott az eszébe, hogy egy Párizsban tanult fiatal gobelinművész alkotásait használják fel Micsiko japán császárnénak szánt ajándék elkészítése során.

Így került sor arra, hogy a művész gobelinjeit használtuk föl az ajándékként készített táska, szemüvegtok és néhány kisebb kiegészítő díszítésére.

A kreativitás a szakmájának lényege. Gyakorlatilag soha nem ér véget a munkaideje, folyamatosan tervez, rajzol, fejleszt. Mi kell a jó inspirációhoz?

A kreativitás nagyon fontos a munkánkban. Ez nem is igazán munka, hiszen belülről fakad. Sokszor olyan tempóban merülnek föl az ötletek az ember fejében – független a munkaidőtől, illetve a napszaktól –, hogy egymást sodorják el. Nem ritka, hogy dönteni kell, egy adott munka kapcsán melyiket felhasználva jutunk el a legjobb eredményre.

A női táska- és cipődivat hullámait több évtizede követi. Melyik volt eddig a legmeghökkentőbb vagy legkényelmetlenebb trend?

Az extremitások irányába mi kevésbé mentünk el. Gyártottunk ugyan nagyon kis táskákat, de azoknak még van, volt használati funkciójuk. A magyar nők ugyanis ezt várják el tőlünk, a tényleges használhatóságot. Volt például egy le nem védett cipőmodell, amelyet mi is átvettünk és gyártottunk, de a vásárlói visszajelzések szerint olyan magas volt a sarka, hogy az már a használhatóságot veszélyeztette. Ekkor egy speciális betét alkalmazásával megszüntettük a kellemetlenséget úgy, hogy kívülről nem látszott semmiféle változtatás a cipőn.

Az is tény viszont, hogy a hírességek sokszor kényelmetlenségeket is hajlandók vállalni a jó megjelenés fejében. Ha például megkérdezik tőlük, mekkora a lábuk, azt mondják, az attól függ, mennyire tetszik a cipő.

Mennyire inspirálja Önt, hogy magyar ötletekkel, magyar tervezőként Magyarországon állít elő világszínvonalú termékeket?

Büszke vagyok rá, hogy magyar ötleteket tudunk megvalósítani. Még akkor is, ha mögöttünk álló háttéripar főként olasz alapanyagokat használ. Arra is büszke vagyok, hogy a világ élvonalában lévő olasz cégekkel dolgozunk együtt. Azt hiszem, azért tudnak velünk együttműködni, mert értékelik, hogy a világnak ebben a kis eldugott részében, nehéz körülmények között is fel tudjuk használni az általuk gyártott anyagokat, s jó minőségű termékeket tudunk előállítani. Tisztelik bennünk azt, hogy az anyagaikat jól használjuk föl. De ugyanez igaz a Swarovskira is. Amióta együtt dolgozunk velük, ugrásszerűen nőttek az eladásaik a régióban.

A Csángó név megkönnyíti, hogy megfelelően képzett munkaerőt találjon, vagy Ön is küzd a szakemberhiánnyal?

Épp ellenkezőleg. A Csángó név nem könnyíti meg, inkább nehezíti a munkaerő felvételét. Nálunk ugyanis nagyon nehéz megfelelni, ezért az emberek sokszor ódzkodva jönnek. De mi azért igyekszünk megtanítani a szakmai fogásokat, hogy képesek legyenek a megfelelő minőséget előállítani. Nem is lehet ezen csodálkozni, mert más versenytárs nincs itthon, így nincs is hol megtanulni ezt a nehéz szakmát.

A magánéletében mennyire követi a divatot?

Divatkövető vagyok a magánéletben is – hiszen ebben élek–, de a szélsőségeket most már kerülöm.

A magyar nők mennyire engedhetik meg maguknak, hogy kövessék a divatot? Hogyan látja: javult a helyzet az utóbbi időben ezen a téren?

A magyar nők egy kis rétege engedheti meg magának, hogy a legújabb divatot kövesse a luxuskategóriában. Szerencsére azért növekszik ez a réteg. Az ízlés, s most már egyre inkább az anyagi háttér is megvan hozzá.

Szabó Anna – Facsinay Kinga