A nagy IKEA sztori

hirdetés

Érdekes, hogy milyen sok rendkívül gazdag ember él teljesen puritán módon. Ilyen Warren Buffett, Marc Zuckerberg, de ilyen volt Ingvar Kamprad a nemrégiben 91 éves korában elhunyt IKEA alapító is. Az IKEA óriási siker lett a világ minden részén. Kínában például ott esznek és alszanak a betérők a kiállított bútorokon. Nincs ezzel semmi gond, hiszen csak ebben az országban kétmilliárd dollárt költenek el az áruházakban. 

A világ leggazdagabb embereit gyűjtő listákon Ingvar Kamprad neve gyakran megfordult. Ám a vagyona hiába érte el a 60 milliárd dollárt, a fényűzés sose vonzotta. Egy régi kopottas Volvot vezetett, használt ruhákat hordott, a sarki piacon vásárolt és ott is csak záróra előtt tűnt fel: pont azért mert a legjobb kedvezményes árakat a nap végén lehetett elcsípni. A luxust világ életében kerülte. Nagyon jellemző rá ez a pár évvel ezelőtti idézet: „Minek repülnék első-osztályon? Csak mert pezsgőt szolgálnak fel a hostessek? A gyorsabb célba érésben ez aligha segít”.

Az IKEA-nál az indulás körülményei is pont olyan szerények voltak, mint maga az alapító. Kamprad 17 éves volt, amikor kölcsönt kért az apjától: szülei azt hitték, hogy a pénz a tanulmányaira kell, az iskolás fiú azonban inkább egy saját céget alapított. Amikor az IKEA 1943-ban létrejött, a fiatal vezérnek még fogalma se volt róla, hogy mivel akar foglalkozni. A gyufáktól a harisnyákig mindent árult, amire a közelben szükség volt. Mivel a világháború után Svédországban alig lehetett tollat kapni 63 amerikai dollárnak megfelelő hitelből 500 íróeszközt rendelt Párizsból: elmondása szerint cégvezetőként ez volt az első és utolsó banki kölcsön, amit felvett. Hogy az üzletébe becsábítsa a vevőket a vásárlóknak ingyen kávét is felszolgált. Azonban az IKEA történetében a legnagyobb mérföldkövet az 1948-as év jelentette: ebben az esztendőben az egyik rivális Guimars Fabrike bútorhirdetéseket adott fel egy svéd agrárlapban. Kamprad pedig úgy döntött, hogy fel fogja venni a kesztyűt és ebbe az üzletbe is belevág. Miután sikerült felhajtania néhány olcsó bútort, a bolt virágozni kezdett. Olyannyira, hogy lassan a székeken és az asztalokon kívül minden más lekerült a kínálatból.

Ingvar ezen a ponton akár hátra is dőlhetett volna, de ő inkább forradalmasította a kereskedelmet: 1951-ben kiadta az IKEA katalógusok első korai változatát, Älmhultban pedig megnyitott egy bemutatótermet, ahol a termékeket ki is lehetett próbálni. Az ehhez hasonló üzletek gombamód kezdtek el szaporodni az országban: Svédországban az egyik legnagyobb pont úgy néz ki mint a New York-i Guggenheim múzeum, Kamprad ugyanis oda volt az intézmény kinézetéért.

Az ifjú titán felemelkedését azonban nem mindenki nézte jó szemmel. A fa- és bútoripari érdekképviselet a nyomott árak miatt bojkottálni akarta a fiatal céget. Kamprad azonban nem ijedt meg a kihívástól: a svéd helyett inkább egy időre átállt a lengyel beszállítókra. Hasonlóan forradalmi volt az ötlet, hogy a bútorokat szétszerelve kéne árulni. A cégvezérben ez akkor merült fel, amikor néhány asztalt el kellett szállítani egy fotózás miatt. A munkatársa csak úgy mellékesen jegyezte meg, hogy a bútordarabok sokkal kevesebb helyet foglalnának, ha a lábuk le lenne csavarozva. Az egyszerű elszólás végül az egész bútoripar teljes megújításához vezetett. Az alapító 1986-ig vett részt a napi irányításban, de a csoport az újító ötletekből ezután se fogyott ki.

Még 1996-ban például a nagy cégek között ők rukkoltak elő az első olyan reklámmal, amiben egy homoszexuális pár is felbukkant. Azóta tudatosan igyekeznek megszólítani a meleg közösségeket.

A boltokban nyitott éttermek is jó húzásnak bizonyultak: ma már évente több mint 650 millióan esznek az IKEA-ban, a kaják pedig a teljes forgalmuknak több mint az 5 százalékát teszik ki.  A kiállítóterek annyira otthonosak lettek, hogy Kínában sokan az egész napjukat bent töltik. A gyereket leteszik a megőrzőben, esznek egyet a büfében, aztán miután körbenéztek ledőlnek az egyik kiállított ágyra és alszanak pár órát. Ma már Kínában tömegek járnak be szundítani az IKEA-ba. A vezetés pedig tolerálja is ezt a sajátos szokást. Nem csoda: a legutóbbi üzleti évben az ázsiai óriásban a forgalom már a 2 milliárd dollárt is meghaladta. A kínai divízió a növekedésük egyik legfőbb motorja lett.

Jelenleg az IKEA 49 országban 411 boltot üzemeltet. A jelek szerint pedig ez a szám a következő években csak nőni fog.