Mentőöv lehet-e a negyedik ipari forradalom a fejlődő országoknak?

Bár a fejlődő országok egy részének valóban felzárkózási lehetőséget biztosíthat a negyedik ipari forradalom, az elektromos áram és az internet hiányával küszködő legszegényebbeknél a leszakadást legfeljebb csak lassíthatja az Ipar 4.0 – hangzott el a Pallas Athéné Geopolitikai Kutató Intézet legutóbbi vitafórumán, ahol arra a kérdésre keresték a választ, áthidalható-e a szakadék a fejlett és fejletlen államok között a technológiai újítások révén.

Az érvek és ellenérvek között elhangzott, hogy az eddigi három ipari forradalom a társadalmi különbségek növekedéséhez vezetett, bár több munkahelyet is teremtett, és várhatóan a mostani Ipar 4.0 sem lesz kivétel ez alól. A legújabb technológiák megjelenésével várhatóan tovább növekszik a társadalmi egyenlőtlenség a fejlődő és fejlett államokban, de az újítások lehetőséget is jelentenek a szegényebb államoknak. Kérdéses azonban, képesek-e élni az új lehetőségekkel azok az országok, ahol még a második ipari forradalom eredményeit sem sikerült átvenni.

Az internethez való hozzáférés (2016-os adatok)

Hátráltató tényezők sokasága

Ilyen többek között a túlnépesedés: a Szaharától délre eső afrikai államokban évente 29 millió új állást kellene kialakítani ahhoz, hogy a munkaerőpiacra lépő fiatalokat foglalkoztatni lehessen, míg Dél-Kelet-Ázsia feltörekvő és fejletlen államaiban havonta egymillió fiatallal nő az elhelyezkedésre várók száma.

A nyilvánvaló technikai lemaradás mellett a harmadik alapvető probléma a nemzetállamok erodálódása lehet, egyes országokban ugyanis a törzsi és vallási (felekezeti) ellentétek oly mértékben kerülhetnek előtérbe, ami a tudományos vívmányok átvételét és elterjesztését meghiúsíthatják.

Ezt hozták az eddigi ipari forradalmak

A vitaindító elemzés (Czirják Ráhel és Klemensits Péter kutatók munkája) emlékeztetett arra, hogy az ipari forradalmak kezdeti szakasza az 1760-as években indult, és a gőzgép feltalálásához köthető, ami az iparban lehetővé tette a gépesített termelés beindítását.

A második ipari forradalom – amely az 1870-es évektől az első világháborúig tartott – legmeghatározóbb találmánya az elektromos áram, és annak elterjedése, és a tömegtermelés beindulása.

A 20. század második felére, a 60-as évekre esett az elektronika, az információs technológia és a termelés automatizálása, erre összességében a harmadik ipari forradalomként szoktunk hivatkozni.

Az elektromos áramhoz való hozzáférés ( a  lakosság százalékában, 2012)

Ezúttal másként lesz?

Az Ipar 4.0 folyamatát többek között a mesterséges intelligencia, a robotika, a dolgok internete, a nanotechnológia, a 3D, a biotechnológia, az anyagtudomány, az energiatárolással kapcsolatos kutatások jellemzik. A vitafórumon elhangzott, hogy az eddigi ipari forradalmak leginkább az egyenlőtlenségek erősödését hozták, ami legalábbis azt vetíti előre, hogy a fejlődő és fejletlen országok közötti szakadék nem csökkenthető, sőt, a különbségek tovább nőhetnek. Másrészt kétségtelenül számos lehetőséget is teremt az Ipar 4.0, és a szegényebb országok egyik „előnye” az lehet, hogy a korábbi szakaszokon már nem kell átmenniük.

Az új technológiák termelésre gyakorolt hatása – mint például az olcsóbb előállítás – is lehetőséget jelenthet a fejlődő országok számára, ugyanis a különböző innovációk és az internet révén a kisipari termelés egyre versenyképesebbé válhat, ami pedig munkahelyteremtő hatással bír.

Veszélyforrás lehet ugyanakkor az emberi munkaerő robotokkal való helyettesítése, ami leginkább a feldolgozóipari munkahelyeket érintheti Afrikában és Ázsiában, jórészt inkább Ázsiában, ahol az iparosodás magasabb szinten áll.

Az oktatáson és az infrastruktúrán múlik

A kutatók és az előadók a vita során egyetértettek abban, hogy az infrastruktúra és az oktatás fejlesztése a negyedik ipari forradalom előnyeinek kiaknázása szempontjából kulcsfontosságú.

Ma Afrikában az útsűrűség a globális átlag mintegy ötöde, és közel 650 millió fő nem fér hozzá elektromos áramhoz. Ázsiában az infrastruktúra helyzete lényegesen jobb, de csak Afrikához képest, és az áramhoz nem jutók száma is nagyon magas, mintegy 700 millióra tehető. Az internet elérhetőség is nagyon alacsony: Afrikában átlagosan 25%, míg Ázsiában 42 %, míg Európában 80% feletti.

Ugyanakkor az infrastrukturális lemaradás környezeti szempontból előnyt jelenthet, ugyanis a fejlődő országoknak már lehetőségük nyílik arra, hogy a környezeti szempontból fenntartható megoldásokat valósítsanak meg:

így például a megújuló energia hasznosítását és a zöld energiák alkalmazását.

Optimisták kontra pesszimisták

A felzárkózást inkább lehetségesnek tartók táborát erősítő Haller Tamás, az IBM Global Technology Services tanácsadója arra emlékeztetett, hogy az Ipar 4.0 fogalma Németországból származik, és arra a munkaerőhiányra próbál technológiai újításokkal reflektálni, ami a nyugat-európai országokban kialakult.

Mint mondta, nem a robotok veszik el az emberek munkahelyét, hanem az új technológiát alkalmazók kerülnek előnybe azokkal szemben, akik ezt nem teszik. Haller szerint a negyedik ipari forradalom sok lehetőséget is biztosít a fejlődő államoknak, és inkább ezekre kell koncentrálni.

Belényesi Pál egyetemi oktató, az Európai Parlament tudományos tanácsadója hozzászólásában azt emelte ki, hogy

az ipari forradalom több lehetőséget ad, mint amennyi veszélyt jelent, és az eddigi ipari forradalmak során mindig több munkahely jött létre.

Ezzel szemben Szalavecz Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa elsősorban közgazdasági szempontból közelítette meg a felzárkózás kérdéskörét, kiemelve, hogy az új technológiák sok forrást igényelnek, amit a szegényebb országok nem engedhetnek meg maguknak.

Kiemelte, hogy a technológiai fejlődés következtében a munka és a tőkejövedelmek közötti különbségek az utóbbi javára nőttek. A 80-as évek elejétől a fejlődő államokra jellemző gyors iparosodás teremtette munkahelyek kerülhetnek veszélybe az Ipar 4.0 miatt – tette hozzá.

Alföldi György, a Budapesti Műszaki Egyetem urbanisztikai tanszékvezető-helyettese kiemelte, hogy a 3. ipari forradalom egyik legnagyobb nyertese Ázsia, sőt, a 4. ipari forradalom is részben innen indult. Ő is az áramellátás és az internetelérhetőség hiányosságaira hívta fel a figyelmet, ami a fejlődő országokban megnehezíti az interneten alapuló technológiai újítások átvételét, használatát.

A városépítész hangsúlyozta, hogy a nemzetállami keretek sok fejlődő országban a szétesés jeleit mutatják, és sok fejletlen régióban az életben maradásért vívják a harcukat az emberek.