Amit a Sargentini-jelentésről tudni kell

Judith Sargentini holland zöldpárti képviselõt (k, jobbról) megtapsolják képviselõtársai a nevét viselõ Sargentini-jelentés megszavazását követõen az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban. (MTI/AP/Jean-Francois Badias)

Mit jelent az, hogy az Európai Parlament elfogadta az úgynevezett Sargentini-jelentést? Egyáltalán elfogadta? És, ha igen, hogyan folytatódik az eljárás? Valódi gyors következményei nincsenek a mai napnak, de politikai hatások biztosan lesznek.

Elfogadta, nem fogadta el? Mi jön ezután? Látszólag egyszerű kérdések, de a válaszok mégsem egyértelműek. Kezdjük talán az alapokkal, például a névadóval! Ki az a Sargentini?

Judith Sargentini (MTI/EPA/Patrick Seeger)

Judith Sargentini – olaszos neve ellenére – egy holland zöld politikus, az Európai Parlamentben is egy holland zöld párt, illetve az Európai Zöld Párt képviselője. Finoman szólva sem a magyar jobboldali kormányzat híve, és ennek számtalanszor hangot is adott.

A hetes cikkely

De miről írt jelentést? Alapvetően azt vizsgálta, hogy sérülnek-e Magyarországon az unió alapértékei? Szabadság, demokrácia, jogállamiság, egyenlőség? Ha nagyon leegyszerűsítjük a magyar kérdéseket, a kormányt bíráló civil szervezetek és az egyetemi oktatás szabadsága volt a két fő kérdés.

Sargentini arról tájékoztatta az Európai Parlamentet, hogy szerinte kell-e Magyarország ellen úgynevezett 7-es cikkelyes szankciós eljárást indítani.

A hetes cikkelyt arról szól, hogy amennyiben egy adott tagállam megsérti-e az unió alapértékeit, milyen lehetőségei vannak a többieknek.  Eddig egy ilyen eljárás indult, az Lengyelország ellen, ami mindenképpen kellemetlen az adott országnak, bár különösebb jogkövetkezményei nincsenek.

Az eljárás során az Európai Parlament egy jelentés alapján megvizsgálja, hogy sérültek-e az adott tagállamban az uniós alapértékek. Ha a képviselők kétharmada úgy látja, hogy igen, akkor az Európai Unió Tanácsa előtt folytatódik az ügy.

A szavazás

Sargentni fél évet dolgozott a jelentésen, 2018 elején jött Magyarországra, hogy a jogállamiság helyzetét, elsősorban a civil szervezetek állapotát a helyszínen is vizsgálja, konzultációkat kezdeményezett, majd megírta a jelentését.

Erről szavazott szeptember 12-én az Európai Parlament, ahol az elfogadók voltak túlsúlyban, 448 igen, 197 nem és 48 tartózkodás érkezett.

Ez azonban máris jogértelmezési vitához vezetett. 

Ha ugyanis az összes szavazat arányában nézzük az igen szavazatokat, akkor nincs meg a kétharmad, csak 64,6 százalék.

Ha azonban a tartózkodásokat kivesszük, akkor az igen és a nem szavaztok közül 69,5 százalék a jelentés elfogadása mellett voksolt.

Hogy mi a követendő matek, arról nincsen egyértelmű iránymutatás, vagy legalábbis a felek eltérően ítélik ezt meg, a parlament a kétharmadra hajlik, a magyar álláspont szerint az nincs meg.

Következmények

Innen, ahogy az már az Európai Unióban lenni szokott lassú és bizonytalan mechanizmus következik. Elvileg az ügy a nemzeti kormányok elé kerülhet, ahol az adott országok, vagyis a lengyel kérdésben Lengyelország, a magyar kérdésben pedig Magyarország nem számít.

Ha valamikor nagy sokára (időlimit ugyanis nincs megadva) minden ország megtárgyalta a kérdést, akkor négyötödös többséggel kimondható, hogy sérültek-e az európai alapértékek.

A politikai realitást tekintve, mindez nagyon lassú folyamat lesz, sok jogászkodással, ahol szinte biztos, hogy Lengyelország és Magyarország például nem fog a másik ellen szavazni.

Valódi lépés nem lesz

A ténylegesen szankciók pedig valójában még akkor is elég homályosak, ha a nemzeti kormányok is elmarasztalnák Magyarországot.

Vagyis, ha a folyamat túlment a parlamenten és a tanácson, akkor minden országban először az uniós ügyek illetékese foglalkozik majd a kérdéssel, ő készíti elő a nemzeti kormányok álláspontját. Végül az országok többségének, legalább 22 tagállamnak (amelyeknek legalább a lakosság 65 százalékát kell reprezentálniuk) lehet dönteni valódi szankcióról, szavazat-megvonásról, forrásmegvonásról.

Ám addig még Magyarországot majd meghallgatják, kapunk majd ajánlásokat is, ezt vélhetően a nemzeti kormány visszautasítja, és elmondja, hogy nem enged az értékeiből.

A lassúságot jól jelzi, hogy Lengyelországgal majdnem egy év alatt még semmi nem történt, egy-két vitát leszámítva.

Magyarország vélhetően jogi fórumokon fogja megtámadni a döntéshozatal minden érdemi lépését, és ezzel is lassítja a folyamatot.

Kapcsolatrendszer

Valódi következmény tehát nem várható, de a magyar politika kapcsolatrendszere szempontjából de azért van jelentősége. A magyar gazdaság két legfontosabb nyugati partnere Németország és Ausztria. Ezen országok és az Európai Néppárt nem állt ki Magyarország politikája mellett, szeptember 12-én olyan befolyásos politikusok, mint  Sebastian Kurz osztrák kancellár, illetve Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője, aki akár Jean-Claude Juncker utódja is lehet Magyarország ellen szavazott. Miközben a néppárti képviselők amúgy megosztottak voltak, kötelező irány híján vegyesen voksoltak a magyar-kérdésben.