Bill Gates is arra esküszik, hogy a műhúsoké a jövő

Akár már néhány év múlva megjelenhetnek a piacon a megfizethető árú „műhúsok”, amelyeket laboratóriumokban állítanak elő. Évek óta a laborhúsok mellett kampányol Bill Gates milliárdos amerikai üzletember is, nálunk viszont a mesterséges hústermelésnek nincs támogatottsága.

Megdöbbentő hústermelési eredményeket lehetne elérni egyes kutatások szerint, ha emberi fogyasztásra alkalmas húsokat laboratóriumokban állítanánk elő.

Egy úgynevezett "totipotens", vagyis szinte mindenné alakulni képes őssejt egyetlen példányából elméletileg 50 nap alatt 10 tonna húst is gyártani lehetne, és ez olyan elképesztően gyors termelési ütemet jelentene, amellyel egyetlen hagyományos állattenyésztési ágazat sem vehetné fel a versenyt.

A laborhúsokra a legalapvetőbb magyarázatok szerint azért lehet szükség, mert 2050-re 9 milliárdra növekszik a Föld lakossága, emiatt pedig hetven százalékkal több élelmiszer kell majd, miközben a klimatikus viszonyok változásai miatt harminc százalékkal kevesebb termőföld, illetve negyven százalékkal kevesebb ivóvíz állhat rendelkezésre. További kényszerítő körülmény lehet, hogy az emberiség fehérjeigénye már 2025-re negyven százalékkal bővülhet, vagyis a húsok iránti kereslet ugrásszerű növekedésére lehet számítani.

A műhúsok előállításának az a lényege, hogy a haszonállatokból sejteket távolítanak el, amelyeket modern technológiákkal laboratóriumokban szaporítanak. A mesterséges húselőállításhoz tehát donorként szükség van valódi állati szervezetre, de az izomrostok az állatok testén kívül növekednek.  Ugyanakkor a folyamat – vagyis a sejtosztódás és az izomképződés – hasonló ahhoz, mintha az az élő szervezetben menne végbe.

Az utóbbi időben egyre több hír lát napvilágot arról, hogy a laborhúsok gyártása perspektivikus lehet.

Bill Gates milliárdos amerikai üzletember, a Microsoft alapító-tulajdonosa például már évek óta kampányol az ilyen húsok mellett, és egyik kaliforniai cégével azt tűzte célul, hogy 2021-ig piacképes laborhús-termékeket fejleszt ki. 

Bill Gates fantáziát lát az olyan „műhúsokban” is, amelyek minden állati eredetű összetevőt nélkülöznek. Számos növény – így a rizs, a kukorica, a búza vagy a szója – tartalmazza ugyanis azokat az aminosavakat és fehérjéket, amelyek „húsformában” is alkalmasak lehetnek az emberiség táplálására.

„Megkóstoltam egy borsóból és szójából készített csirkehús-helyettesítő terméket, és nem tudnám megmondani, mi a különbség közte és a valódi hús között – érvelt az új trend mellett Bill Gates.

Lehetnek azonban gyártási és technológiai nehézségek, amelyeket az évekkel ezelőtt  bemutatott első mesterséges burger is bizonyít. Hiába tartalmazta ugyanis a megfelelő mennyiségű fehérjét, élvezeti értékén sokat rontott, hogy hiányoztak belőle a zsír- és kötőszövetek, így meglehetősen száraznak és ízetlennek bizonyult, miközben előállítási költségei több tízmillió forintnak megfelelő összegre rúgtak. A mai kísérletek éppen arra irányulnak, hogy a laborhúsok minőségét javítani lehessen úgy, hogy az előállítási kiadásokat a fogyasztók is meg tudják fizetni.

A „műhúsprojekt” tetszik az állatvédőknek és a környezetvédőknek, mert érvelésük szerint csökkentheti a haszonállatok leölésével járó „vérengzést”. Emellett a mesterséges hústermeléssel szakértők szerint látványosan mérsékelni lehetne a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázok kibocsátását is, mivel a szektor széndioxid-termelésének jelentős része az állattartásból származik.  A gázkibocsátás visszaszorítása lényeges lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben is, és a globális hústermelést a mainál sokkal fenntarthatóbbá tehetné – hangzik a laborhús pártján állók érvelése.

Egészen más viszont az ügy megítélése mezőgazdasági szempontból, mivel az új trend alapvetően sértheti a hagyományos állattenyésztési szektor – ennek révén pedig a takarmányozási célú növénytermelés – érdekeit.

Nálunk kormányzati szintre emelt, stratégiai céllá vált, hogy a hazai agráradottságokat sokkal jobban ki kell használni, de e törekvéseknek hosszabb távon komoly gátat szabhat, ha a mesterséges húsok teret hódítanának.

A magyar álláspontot Fazekas Sándor idén leköszönt agrárminiszter fogalmazta meg a legmarkánsabban, aki az év elején úgy foglalt állást, hogy „elutasítjuk azokat a megoldásokat, amelyeket sokan szépen, csöndben próbálnak elterjeszteni, köztük a mesterséges húselőállítást”, és ragaszkodunk a hagyományos élelmiszerekhez, amelyeket viszont a legmodernebb technológiákkal kell előállítani. A magyar agrárdiplomáciának a következő években is azt az alapelvet kell követnie, hogy “mi, magyarok, nem kérünk ezekből a módszerekből” – jelölte ki az irányt az előző tárcavezető, és a hagyományos agrártermelés mellett tette le a voksát Nagy István májusban kinevezett új agrárminiszter is.

Magyarországon az agrárbiznisz legnagyobb szereplői is arra spekulálnak, hogy a tradicionális mezőgazdasági termelés jóval jövedelmezőbbé válik a világnépesség növekedése, illetve a fokozódó élelmiszerkereslet miatt. A legnagyobb agrárbefektetőnek számító Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató például hosszú ideje épít a tej-és a sertésfeldolgozásra, az idén pedig – a szentesi Hungerit Zrt. megvásárlásával – belépett a hazai baromfipiacra is. E tranzakció ma szintén perspektivikus döntésnek tűnik, mert a legtöbb előrejelzés szerint a világ baromfihús-fogyasztás élénkülhet a leglátványosabban a következő időszakban, hacsak a műhústermelés gyors felfutása felül nem írja ezeket az optimista prognózisokat.