Demján Sándor szellemi örököseinek feladata van

A hazai vállalkozások tőkehiányban szenvednek, amíg ez nem oldódik meg, kevesen fognak tudni méretnövekedést elérni. De a magyar középvállalatok legnagyobb problémája mégsem ez, hanem a generációváltás – állítja Krisán László a Széchenyi Kártya Programot koordináló KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója.

Annak idején a Széchenyi Kártya létrehozásában a nemrég elhunyt Demján Sándor nagyvállalkozó aktív szerepet játszott. Mit jelentett ő a vállalkozóknak, mennyire hiányzik az a mentalitás, amelyet ő képviselt?

Sokunknak és személyesen számomra Demján Sándor azon kívül, hogy a főnököm volt, egyben nagyon fontos igazodási pontot jelentett. 2002-től dolgoztam nála, és sok újszerű szokatlan projektben kaptam tőle lehetőséget és feladatot. Ezek közül a mai napig a legfontosabb a Széchenyi Kártya beindítása és üzemeltetése, de jó szívvel és büszkén emlékszem vissza az Etyeki Filmstúdió létrehozására, a Gránit Bank kialakításának előkészítésére és Vállalkozói Szövetségi munkára is.

Demján Sándor talán legnagyobb erénye az volt, hogy el tudta hitetni az embereivel, hogy mindenre képesek.

Ha azt hallotta, hogy valamit nem lehet megcsinálni, akkor csak annyit mondott: intézzétek el, meg tudjátok csinálni és elhittük, hogy valóban képesek vagyunk rá. Számomra ő egy gazdasági és vezetői iránytű volt, aki hihetetlenül tudta motiválni magát és másokat is.

Feladatunk van azzal, amit ő tanított nekünk. Igazi vállalkozó volt, és az általa hagyott szellemi örökséget vinnünk kell tovább.

Küldetése volt, hogy a vállalkozó szó ne csengjen rosszul, és azt gondolom ebben volt is pozitív változás.

Valóban rengeteget változott ez a fogalom a 90-es évek eleje óta. Jelenleg hány vállalkozó van az országban?

Ugyan a KSH 1,2 millió céget tart számon, de valóban működő vállalkozás olyan 700 ezer van. Bár 700 ezer cégről beszélünk, de házastársaikkal, gyerekeikkel, alkalmazottaikkal együtt máris 2,5-3 millió emberről van szó, ami egy nagyon jelentős, sőt az ország számára gazdaságstratégiailag meghatározó réteg.

Ebből a 700 ezerből mennyi a kicsi?

Ne hívjuk őket kicsiknek. Nano- és talán mikrovállalkozás a jó szó rájuk. Ők a legnagyobb, közel 460 ezres réteg, általában egyszemélyes cégek, a népnyelv szerint kényszervállalkozások. Náluk tényleg kevés pénzügyi eszköz tud hatékonyan működni, finanszírozásuk nehezen kezelhető. Esetükben a napi működésüket lehet érdemben javítani, hisz számukra a bürokrácia, a túlzott adminisztráció a legfőbb probléma. Mi itt a KAVOSZ-nál a fennmaradó 300 ezerre tudunk koncentrálni, hogy készek és képesek legyenek a hazai és uniós források felszívására.

Miért nem lesz ezekből a kisebb cégekből sokkal több középvállalat?

Alapvetően tőkehiányos cégekről beszélünk, és úgy nem könnyű nagyot nőni. Ennél rosszabb hírem is van, mert az a veszély is fennáll, hogy nem hogy többen, hanem hamarosan kevesebben lesznek, hiszen a jelenlegi kb 5000 középvállalatból pár éven belül akár ezres nagyságrendben is megbillenhetnek, vagy megszűnhetnek.

Miért?

A rövid válasz: „nem irányított generációváltás”. A tipikus középvállalati tulajdonosok kiöregednek. Ez a generáció leginkább a rendszerváltás után szerezte a vagyonát, a privatizációval. Akkor már vezető volt, tehát nagyjából 40-50 év közötti. Azóta pedig eltelt majd 30 év. Ők erős kézzel vezették a cégüket, és szinte képtelenek átadni a vállalkozás irányítását, a gyermekeik pedig jellemzően nem akarnak ezzel foglalkozni. És ilyenkor mi történik? A konkurenciának nem szívesen adják el a cégüket, hogy az megszüntesse, külföldi pedig nem igazán érdeklődik a cég iránt. Akiknek viszont a családon kívül érdeke a továbbműködés azok a dolgozók. Most azon kell dolgozni, hogy ne csak a problémát azonosítsuk, hanem legyen megoldás is.

Hogyan lehetne mégis a kisebb cégeket segíteni abban, hogy nagyobbra nőjenek?

Tőkével. Nyugat-Európában évszázadokon át halmozódtak a vagyonok. Nálunk 50 évig a kommunizmsuban szitokszó volt a tőke, s a rendszerváltás után sem volt elég idő arra, hogy a tőkefelhalmozás megtörténjen, és a válság sem segített a helyzeten. A tőke nagyon hiányzik a magyar kisvállalkozásokból. A négy pénzügyi termék: pályázatok, garancia, hitel és tőke közül a pályázatok kifutóban vannak, a garancia termékek nem futottak be nagy karriert – pedig én nagyon hiszek bennük -, hitelt pedig az kap, akinek tőkéje van. A bankok komoly elvárásokat támasztanak a hitelfelvevők felé, ezért annak áll a zászló, akinek a tőkehelyzete stabil.

És a kockázati tőke?

Szerintem a kockázati tőke teljes tévút.

Miért?

Jelenleg több tucat cég foglalkozik kockázati tőkével, és a 700 ezer cégből talán 3-400-at el is értek 10 év alatt.. Ez nem mérhető arány. Egyébként több részben is korlátos ez a lehetőség, hiszen a rizikó miatt egyrészt drágább, másrészt a tőke tulajdonosa erős kontrollt gyakorol és ezzel korlátozza a vállalkozás legfőbb erényét a kreativitását és rugalmasságát. És van egy pszcihés része is, a vállalkozók tartanak attól, ha beengednek valakit a cégbe, akkor ők kiszorulnak onnan és nem irányíthatnak többé. Így nem látom a nagy áttörést a kockázati tőkében. Abszolút hiszek viszont a tőkében, mint eszközben, amellyel a vállalkozások hitelképessé, versenyképessé válhatnak.

A középvállalatok miért nem fejlődnek elegen nagyokká?

Ezen a szinten ehhez már nem elsősorban pénz kell, hiszen szívesen finanszírozzák őket a bankok, hanem erős menedzsmenti készségek, nyelvtudás, fejlett IT, exportképesség. Tehát őket folyamatosan ezekben támkellene ogatni.

Elképesztő probléma a munkaerőhiány ma Magyarországon. Az állami leépítés segíthet ezen?

Fontos, hogy az állam hasznosan tudja befolyásolni a piacon a munkaerő kérdését.. Három éve még arról beszélgettünk, hogy milyen komoly probléma a munkanélküliség, most pedig hiány van. Persze jelenthet egyfajta segítséget a kismamák, a nyugdíjasok visszavezetése a munkaerőpiacra, erre is vannak programok. De egy dolog biztos: komoly munkaerőtartalék van az államigazgatásban, a háttérintézményekben, s a piac pillanatok alatt fel tud szívni bármekkora létszámot.

Segít ez a fizikai munkáshiányon is?

Nem. Demján Sándornak igaza volta abban, hogy ahogy ő fogalmazott: a szorgalmasok és okosok aránya felborult. Emiatt a fizikai létszám valóban nehezebb kérdés. Szakképzés, oktatás, pályaorientáció, ezek a kulcsszavak.

Hamarosan elindul a Magyar Nemzeti Bank NHP fix hitelprogramja. Mennyire van hiány forrásokból, mit tud segíteni ezen ez a program?

A Növekedési Hitelprogram első üteme remek eszköz volt a gazdaság, a hitelezés élénkítésére. Ritkán mondok ilyet, de valóban pénzügytörténeti jelentőségű volt. Jelenleg van pénz a piacon, és bár a kihelyezések növekedtek, továbbra is dominál a visszafogottabb hitelezési gyakorlat. Egy olyan program, mint az NHP fix a bankok túlzott óvatosságát oldhatja, és emelett a fix kamattal kiszámítható költségeket és alacsony kamatkörnyezetet teremt. Ha a hitelcélokat jól eltalálják, és nem a piacon jól bevált programoktól vesznek el, hanem inkább pluszt adnak, akkor a bankok is fogják szeretni. Örülnék, ha egy ilyen programban részt is tudnánk venni.

Önök idén milyen évet zárnak előre láthatóan?

Azt látjuk, hogy a vállalkozók elkezdtek újra gondolkodni a jövőben, terveznek, beruháznak. A tavalyi évünk is eredményes év volt, úgy tűnik most, hogy idén még a múlt évi eredményeinket is meghaladjuk.. A vállalkozók újra mernek hitelben gondolkodni, és újra mernek vállalkozni. Ez jó, nagyon jó. Demján Sándor is nagyon örülne ennek.

A Széchenyi Kártyáról

2001-ben Orbán Viktor, miniszterelnök és Demján Sándor a VOSZ elnöke kedvezményes vállalkozói hitelről állapodott meg. Az első Széchenyi Kártyát 2002-ben adták át, akkor a hitelkeret 1 millió forint volt. Jelenleg már 100 millió forint a keret és összesen több mint 280 ezer kártyát adtak át a vállalkozóknak.

Kamasz Melinda