Egyedülálló jelenség zajlik a forintkamatoknál

Érdekes jelenség zajlik a forintkamatokat illetően: míg a jegybank továbbra is igen laza monetáris politikát folytat, azaz a bankközi piacon és az intézmények számára közel nulláig szorítja le a rövidtávú kamatot, addig az ÁKK megemelte az ehhez képest eddig is sokkal magasabb lakossági állampapírok kamatát.

Elméleti alapkamat

Sokan azt várták, hogy a forint gyengülésének és a környező országok monetáris szigorításainak (kamatemeléseinek) hatására nálunk is meg fogja kezdeni a Magyar Nemzeti Bank a monetáris szigorítást, vagyis engedi, hogy a kamatok elmozduljanak a nulla közeli szintről. Nem így történt: maradtak az eddigi feltételek. A jegybanki alapkamat ugyan 0,9 százalék, de ez csak elméleti, mivel a jegybank csak nagyon kis összeget fogad be ezen a kamatszinten három hónapos időtartamra.

Ez maga az egyik nem konvencionális monetáris politikai eszköz: a jegybanknál elhelyezhető összeg korlátozásával a pénz kiszorul a jegybankból, kénytelen a piacon, vagyis a bankok között helyet keresni magának, ott pedig csak elenyésző kamat mellett van kereslet (ez is volt a cél: legyen 0 közelében a kamat, olcsó a pénz, így növelje az inflációt).

Csak az infláció számít

Legutóbbi kamatdöntő ülésén hangsúlyozta is a jegybank: a monetáris politika csak az inflációra figyel, és ugyan furcsán hangzik, hogy a jelenlegi 3,1 százalékos inflációt ilyen drasztikus eszközökkel kell növelni, az MNB ezt azzal indokolta, hogy csak az olajár-emelkedés miatt lett ilyen magas az infláció, nélküle lényegesen alacsonyabb lenne, és csak jövő év közepére érné el stabilan a jegybanki célt, azaz a 3 százalékot.

Volt eddig is alternatíva

A bankközi kamatszint tehát marad alacsony, ami azt jelenti, hogy a bankok nem tudnak értékelhető betéti kamatokat adni, viszont a lakosság számára eddig is voltak ehhez képest mindenképpen vonzó lehetőségek: az Államadósság Kezelő Központ a féléves állampapírra másfél, az egyévesre kettő, a kétéves papírra 2,5 százalékot fizetett. Ez után ugyan még személyi jövedelemadót kell fizetni, ami 15 százalék, de még ennek levonásával is vonzó volt a lehetőség, amíg nem volt gyakorlatilag semmilyen más rövidtávú kockázatmentes alternatíva, és alacsony volt az infláció.

Az infláció hatása

Most változás történt: ugyan más rövidtávú kockázatmentes befektetési lehetőség most sincs, azonban megnövekedett az infláció, és elérte a 3 százalékot. Egyrészt így az inflációkövető, ugyancsak a lakosság által vásárolható állampapírok hozama magasabb (jóllehet ezek 3, illetve 5 éves papírok), másrészt az inflációnál lényegesen alacsonyabb fix kamatok lélektani hatása kedvezőtlen lehet, és csökkentheti a megtakarítási kedvet, még akkor is, ha az egyetlen tényleges alternatíva az inflációkövető kötvény.

Sokan ugyanis veszteségként élik meg, ha az inflációnál kisebb a kamat, ezért esetleg hajlamosak vagy olyan befektetés felé fordulni, ahol nagyobb hozamot várnak, a kockázatot pedig nem feltétlenül mérik fel. Ilyen tipikusan az ingatlanpiac, ahol azt látják, hogy már évek óta kétszámjegyű az árnövekedés százalékban, és úgy érzik, hogy lemaradnak a nagy lehetőségről, ezért a nagyobb összegű megtakarítások esetleg odavándorolnak.

A lakosság finanszírozza az államot

Márpedig a fák nem nőnek az égig, ilyen gyors növekedés után törvényszerű, hogy kifullad, sőt visszaesik az ingatlanpiac, de ezt ilyenkor sokan el sem tudják képzelni. Kérdés, hogy miért baj, ha kevesebbet vesz a lakosság a fix kamatú állampapírokból? A válasz egyszerű: azáltal, hogy az adósságállományon belül a devizaadósság hányada 50 százalékról 20 százalék alá csökkent, az adósság finanszírozása szinte teljesen ki lett szolgáltatva a hazai megtakarítóknak.

A lakossági pénzre tehát égető szükség van, nekünk kell finanszírozni a közel 30 ezermilliárd forintos adósság nagy részét. Az állam ezért kénytelen vonzó kamatot kínálni, így tulajdonképpen viszonylag kényelmes helyzetben van a magyar megtakarító, különösen, ha összevetjük Európa nagy részével. Nézzük, mekkorák is lettek most a kamatok? Egységesen 50 bázisponttal, vagyis fél százalékponttal nőttek, így a féléves magyar állampapír 2 százalékot fizet, az egyéves 2,5 százalékot, a kétéves 3 százalékot. A kincstári takarékjegyek kamata 2,25-2,75 százalékra növekedett.

Egyedülálló helyzet

Az inflációkövető kötvények jelenleg 3,5 illetve 3,8 százalékot fizetnek 3 illetve 5 évre, és nem feltétlenül kell megvárni a lejáratot: előbb is eladhatók, igaz, hogy egy százalékkal alacsonyabban veszi vissza az ÁKK, mint ahogy eladja. Ez azonban egy évre már így is 2,8 százalék, két év utáni eladás esetén 3,3 (miután két évre oszlik el az 1 százalék). Persze ezeknél a kötvényeknél lehet változás: kifogyhatnak, új sorozatok jöhetnek helyettük, ahol kisebb az infláció mértékéhez adott prémium, de akkor is olyan hozamuk lesz, ami verhetetlen.

Az a tény, hogy igen magas az államadósság (az egyéves GDP 70 százaléka fölötti), és forintban, így túlnyomórészt belföldi forrásból finanszírozza az állam, elkerülhetetlenné teszi, hogy viszonylag kedvező kockázatmentes hozamot érhessünk el. Ez Európában lényegében egyedülálló helyzet: mindenhol a hozamok teljes hiányától szenved a lakosság. Az Európai Központi Bank részéről ez cél is: azt szeretnék, ha a kevesebb lenne a megtakarítás, és nagyobb a fogyasztás, hogy élénküljön a gazdaság.

Megmarad az ingyen ebéd

Nálunk viszont az elsődleges az adósságfinanszírozás, így fontos, hogy magas maradjon a lakossági megtakarítás, és az közvetlenül az államhoz vándoroljon. A fogyasztás növekedését biztosítja a nagymértékű béremelkedés, amelyet viszont a nyugat-európai bérekhez képesti erős lemaradásunk kényszerít ki. Ez még jó pár évig így is lesz, így a gazdaság belső fogyasztás általi élénkülése és az adósság lakosság általi finanszírozása egyaránt megvalósul. Sokáig megmaradnak még tehát a máshol el nem érhető szintű (ha reálhozamot nem is biztosító), kényelmes, kockázatmentes lakossági kamatok.