Ez sokkoló: még évtizedekig tart majd a kőolaj uralma

Egy ideig nem kell aggódniuk az autósoknak a dráguló benzin miatt, mert a következő hónapokban valószínűleg nem nő az olaj világpiaci ára. Az Egyesült Államok ugyanis épp a napokban mentesített nyolc országot az Irán ellen november 6-án újra életbe léptetett olajembargó alól, így egyáltalán nem lesz szűkös a kínálat az energiahordozóból. De vajon meddig tart még a fosszilis energiahordozók uralma, és hogyan rendezheti át egy technológiaváltás az energiaszektort és a világgazdaság működését?

Az energiahordozók körül zajló globális geopolitikai játszmákból annyit érzékelhetett mostanában a magyar autós, hogy a benzin literenkénti átlagára több hullámban csökkent a legutóbbi csúcshoz képest, november második hetében 386 forintnál járt. Eközben az október elején elért 86 dolláros szinthez képest több mint 15 százalékot esett az irányadó Brent olajtípus ára is, és ez a trend egy ideig velünk marad. A Goldman Sachs befektetési bank például arra számít, hogy az idei év végén 80 dollár lesz a Brent hordója, két éven belül viszont 60 dollárra esik vissza. Amerikai elemzők szerint ugyanis Szaúd-Arábia, Brazília, az Egyesült Államok és Oroszország egyaránt tovább növeli a kitermelését a következő hónapokban.

Európa próbálkozik

Az energiahordozók viszonylagos hiánya miatt feltűnően hiányzik a globális játékosok közül Európa. Kontinensünk helyzete ilyen szempontból nem előnyös, hiszen energiaigényének jelentős részét importból kénytelen fedezni. Európa számára ezért az egyik legfontosabb kihívás az importfüggőség – különösen az orosz földgáz behozatalától való függőség – csökkentése. – Ez persze érzékeny politikai kérdés is egyben, miközben kölcsönös a függés: az orosz gazdaság is lényegében arra épül, hogy legyen valaki, aki megveszi tőlük az energiát – hangzott el Trend FM rádióban, ahol Szőke Diána, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője és Gere László, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szenior kutatója beszélgetett az energiapolitikai trendekről.

Oroszország most épp a feltörekvő Kína felé fordult: az épülő Szibéria Ereje gázvezeték a kelet-szibériai mezőket köti össze Kína északkeleti részével. Fontos stratégiai együttműködésről van tehát szó, ugyanakkor a vezetéken szállítható gázmennyiség csak az ötöde-hatoda annak, mint amennyit Oroszország évente exportál Európába. Az orosz-kínai barátság amúgy sem áll olyan erős lábakon, mindkét nagyhatalom megpróbálja ugyanis saját érdekszférájába beszipkázni a közép-ázsiai államokat.

Mindeközben Európa igyekszik diverzifikálni a beszerzést, hogy ne lehessen az egyes országokat az energiahordozókkal zsarolni, ahogyan azt például az oroszok tették a múltban a kelet-európaiakkal. Ennek jegyében Litvánia és Lengyelország már az USA-ból importál cseppfolyósított földgázt (LNG), és idehaza is évek óta napirenden van a terv, mely szerint Horvátországon keresztül lehet majd behozni az LNG-t. Az orosz földgáz azonban egy-két évtizedig még biztosan fontos része lesz az európai energiamixnek.

Energiaforradalom Amerikában

Az amerikaiak érdekes taktikát követtek az elmúlt évtizedekben: tele voltak ugyan kőolajjal és földgázzal, de – ha csak lehetett – inkább importáltak, ugyanis tartalékolták a saját készleteiket. Csak amikor már nagyon megdrágult a hagyományosan kitermelhető nyersanyag, akkor kezdtek fejlesztésekbe, és indult be a palaolaj-, illetve palagáz-termelés. Az amerikai energiaforradalom alaposan átrajzolta a globális térképet: a földgáz tekintetében az USA már önellátóvá vált, sőt, néhány éven belül a világ legnagyobb cseppfolyósított földgáz-exportőre lehet.

Tíz éven belül pedig nettó olajexportőrként léphet fel, ami a közel-keleti térség fontosságát is megkérdőjelezi. Egyes közel-keleti országok – így az Egyesült Arab Emírségek – már felismerték, hogy nem szabad csak az olajbevételre támaszkodni, ezért fejlesztéseket hajtanak végre, próbálnak elébe menni a változásoknak. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) piaci részesedése és alkupozíciója is csökkent az utóbbi időben. Európára is hatnak ezek a változások, hiszen az orosz-amerikai játszma is részben az energiafronton játszódik le a térségünkben. Persze olyan nagyon még nem kell aggódniuk az olajexportőr államoknak, mert még hosszú ideig támaszkodhatnak Ázsia – különösen Kína és India – növekvő energiaigényére. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint az energia iránti globális kereslet 30 százalékkal nőhet 2040-ig, és a növekmény 94 százalékát a feltörekvő gazdaságok adják majd. A fejlett országok energiafogyasztása már 2010 óta lényegében stagnál.

Lassan terjed a megújuló energia

A klímaváltozás szempontjából tehát egyáltalán nem jó hír, hogy még sokáig jelentősen nő a kereslet a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) iránt. Szakértők úgy látják, ma már nem a kőolaj- vagy a széntartalékok kimerülése az igazi veszély, hanem az, ha a világ nem áll át időben az alternatív forrásokban, így a nap-, szél-, víz- és geotermikus energiában való gondolkodásra. Sajnos azonban a globális energiarendszer lassan alakul át, így a 21. század jó része még mindig az olaj kora lesz. A közlekedésben, a szállításban, a mezőgazdaságban vagy a vegyiparban egyhamar nem is lehet kiváltani más nyersanyaggal a fekete aranyat.

A szakértők szerint az lehet a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egy ponton túl a világ lakossága rádöbben arra, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, mert már a bőrén érzi mindenki a káros hatásokat. Európa – amely hiányt szenved a hagyományos energiahordozókban – ekkor kedvező helyzetbe kerülhet, hiszen élen járhat az innovatív megoldások megtalálásában, a fejlesztésekben.

Becslések szerint az évszázad közepére az energiamix harmada a megújuló energiából származik majd. Ez nem biztos, hogy elég lesz a klímaváltozás megfékezésére, de mindenképpen kedvező fordulatot hoz környezetünkben és a világgazdaságban. A következő időszakban várhatóan decentralizáltabbá válnak az energiarendszerek, a lokálisan működő megújuló energia fog mindinkább elterjedni, és ebben a szektorban is cél lesz a személyre szabottság. S persze nyilvánvaló, hogy az a nagyhatalom, amely uralni képes az új technológiákat, geopolitikai szempontból is komoly ütőkártyához fog jutni.