Ezen a fontos területen még mindig nem érte el a válság előtti szintet Európa

Jelentősen csökkentek, és még a válság előtti szintre sem kerültek vissza a reálbérek az uniós országok harmadában 2010 és 2017 között. Ennek egyik oka, hogy minden negyedik munkaszerződés részmunkaidős, vagy csak minimális munkaidőre garantált az EU-ban. Tavaly a bérnövekedés átlagát a volt szocialista országok húzták fel a nulla körüli szintre. Magyarországon 2010-től a nettó bérek a családi adókedvezménnyel számolva több mint 30 százalékkal emelkedtek – igaz, a bázis alacsony volt.

Az unió ugyan kikerült a válságból a növekedés tekintetében, a munkabérek területén azonban még mindig nem sikerült visszajutni a válság előtti színvonalra kilenc tagállamban – derül ki a Benchmarking Working Europe 2018-as jelentéséből. A probléma nem csak a válság során az euróövezet perifériájára sodródott dél-európai államokra jellemző: az Egyesült Királyságban dolgozó munkavállalók tavaly több mint két százalékkal kevesebb bért kaptak, mint nyolc évvel ezelőtt. A legrosszabb helyzetben nyilvánvalóan Görögország található, ahol 19,1 százalékos a visszaesés, de az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságának számító Olaszországban a mai napig tart a bércsökkenés.

Stagnálnak vagy csökkennek a nyugat-európai bérek

Tavaly a legnagyobb mértékű béremelkedést a volt szocialista országok könyvelhették el, míg az uniós átlag gyakorlatilag stagnálást mutatott. Vagyis a gazdagabb nyugat-európai uniós tagállamok zömében vagy csökkentek a bérek, vagy mindössze 0-1 százalék körüli béremelésre került sor. Az unió öt legnagyobb gazdasága közül Németországban volt a legjobb a helyzet: 0,8 százalékkal emelkedtek a bérek, Franciaországban azonban mindössze 0,1 százalékos elmozdulás volt, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Spanyolországban pedig nem sikerült elérni a 2010-es színvonalat.

Minden negyedik szerződés csak rövid időre szól

Európában már minden negyedik munkaszerződést részmunkaidőre, vagy csak minimális időtartamra kötik. Vagyis rengeteg munkavállaló nincs tisztában azzal, meddig lesz még állása, ami nem csak bizonytalanságot szül, de le is nyomja a béreket. A munkaadók ugyanakkor félnek elköteleződni, mert kiszámíthatóbb és tartósan stabil gazdasági növekedésre várnak.

A bizonytalan foglalkoztatási körülményekre jellemző, hogy sok vállalat a próbaidő fél éven túli elhúzásával próbálja kikerülni a végleges szerződéskötést. Az Európai Bizottság legutóbbi (téli) előrejelzése szerint 2010 óta a leggyorsabb lehet az uniós gazdasági fejlődés idén, amit 2,3 százalékra becsülnek, jövőre azonban ez a tempó 2 százalékra mérséklődhet.

2018-as prognózis

Hogy áll Magyarország?

A magyar munkavállaló az 1970 óta tartó időszak egyik legnagyobb vesztese, olvasható György László Egyensúlyteremtés könyvének új, aktualizált kiadásában. A Századvég Gazdaságkutató Intézet vezető közgazdásza, a Pallas Athéné Egyetem docense azt a folyamatot követi végig, amely során a megtermelt jövedelemből egyre kisebb részt kaptak a munkavállalók. 1970 és 2010 között a nettó bérhányad Magyarországon 53 százalékról 22 százalékra csökkent. Míg 1970-ben a megtermelt jövedelem több mint felét hazavitte egy átlagos munkavállaló, az állam pedig a másik feléből és az állami vállalatoktól származó adóbevételekből működtette az oktatási, egészségügyi és nyugdíjrendszereket, az államapparátust, addig 2010-ben már csak a megtermelt jövedelem alig több mint ötödét kapta kézhez.

2010 és 2017 között a 16 százalékos reálgazdasági növekedés mellett a családi adókedvezménnyel számolt nettó reálbérek 36 százalékkal növekedtek, a minimálbér pedig reál értelemben 30 százalékkal, családi adókedvezmények nélkül.

A termelékenységet nem követték a bérek

A bérhányad csökkenése az USA-ban és az EU fejlettnek számító országaira is jellemző. Az Economic Policy Institute megvizsgálta, hogyan alakult 1948 és 2016 között a munka termelékenysége és az órabér az Egyesült Államokban. A munka termelékenységének a növekedése azt mutatja meg, hogy egy órányi munkával mennyivel több terméket vagy szolgáltatást lehet előállítani. Az eredmény sokkoló.

Míg 1948 és 1973 között a munkatermelékenység 96,7 százalékkal nőtt és az órabér 91,3 százalékkal, vagyis a bérek követték az előállított termékek és szolgáltatások bővülését, addig 1973 és 2016 között a munkatermelékenység 73,7 százalékkal emelkedett, de az órabér meglepő módon csak 12,3 százalékkal, vagyis a bérek részesedése a megtermelt jövedelemből jelentősen csökkent a tőketulajdonosok javára. Ez idő alatt az Európai Unió fejlettnek számító 15 országában ugyancsak 6-7 százalékponttal csökkent a bérhányad, és globálisan is 3-4 százalékpontos csökkenést figyelhetünk meg 1985 és 2014 között.

Inkább a tőkejövedelmek adója csökkent

Valójában az elmúlt 40 év vesztes munkavállaló rétegei duplán jártak rosszul, ugyanis nem csak a bérhányad csökkent, hanem a gazdaságpolitika versenyképességet befolyásoló képessége is gyengült. Vagyis csökkent az oktatásra, egészségügyre, infrastruktúrára költhető adóbevételek mértéke.

Forrás: György László: Egyensúlyteremtés

A globális nagyvállalatok kikényszerítették a magas, többnyire tőkejövedelmeik után fizetendő adókulcsok csökkentését, és a fejlett gazdaságokhoz ezer szállal kötődő adóparadicsomok létrehozásával megteremtették az adóelkerülés nehezen tetten érhető formáit. Az OECD kimutatása szerint a társasági nyereségadó kulcsa 1981 és 2017 között 47,5 százalékról 24,2 százalékra, vagyis mintegy a felére csökkent a fejlett OECD-országokban, írja György László az Egyensúlyteremtés című könyvében.