FELTÉTEL NÉLKÜLI ALAPJÖVEDELEM – A NÉPSZERŰ ILLÚZIÓ


hirdetés


Idődről időre felmerül olyan javaslat, hogy valamely régió vagy ország vezessen be olyan mindenkinek járó jövedelmet, amiért semmit nem kell tenni. Olyan érveket hoznak fel mellette, amelyek ma még többnyire nem állják meg a helyüket, legalábbis egy átlagos, nem ásványkincsekből élő, legalább milliós lakosú ország esetében.

Brit ötletelés

Legutóbb egy brit szervezet vetette fel, hogy évente két alkalommal 5000 fontot kellene adni minden 55 év alatti polgárnak, ami egyfajta osztalék lenne, és ezt egy bizonyos brit jóléti alap fizetné.

Nem nehéz kiszámolni, hogy ebbe a bizonyos alapba elképesztő mennyiségű pénz kellene, mivel a kifizetendő összeg évente az érintett 45-50 millió ember esetében 450-500 milliárd font lenne.

Ilyet csak egy olyan ország tud finanszírozni, amelynek valamilyen ingyenebéd jellegű forrásból hatalmas jövedelme van, például a lakosságszámhoz képest aránytalanul sok olajbevétellel rendelkezik.

Nagy-Britannia azonban távolról sem ilyen ország, ráadásul az Európai Unióból való kilépés amúgy is meg fogja viselni gazdasági helyzetét. Nézzük meg azonban, hogy általában miért megvalósíthatatlan a koncepció, különös tekintettel hazai szempontból. Akik felvetik az ötletet, általában nem mondják meg, hogy honnan származna az ehhez szükséges elképesztő mennyiségű pénz, inkább arra hivatkoznak, hogy majd jön a robotizáció, és vele együtt a munkanélküliség.

Ember sincs elég

Ezt pedig épp a legrosszabbkor mondják, mivel Nagy-Britanniában, Németországban, valamint nálunk és a régióban, de még Amerikában is nem hogy munkanélküliség, de egyenesen munkaerőhiány jelei mutatkoznak.

Egyelőre tehát a nagyon szépen fejlődő robotizáció mellett is korlátlan a munkaerő iránti igény, csak a foglalkoztatás szerkezete változik: kevesebb a futószalag mellett dolgozó gyári munkás, de több ember kell a növekvő szolgáltató szektorban. 

A proletariátus összezsugorodott.

Marx gondolata

Az gépesítés általi munkaerő-fölösleg kérdése egyáltalán nem új, már Marx tanulmányozta igen behatóan, és ő a 19. századi kapitalizmus körülményei között jutott arra, hogy a gépesítés munkaerőt szabadít fel, amelyre máshol nem is lesz szükség. Ebből alakult ki aztán kommunizmus elmélete, amely olyan társadalom lenne, melyben a gépek dolgoznak, az emberek is egy kicsit, és mindenki megkap mindent szükségletei szerint. Tudjuk, hogy ez micsoda illúzió volt, a gondolatot mégis újra és újra felvetik.

Amivel Marx és követői nem számolhattak, az a tény, hogy a gépesítés által ugyan valóban felszabadul munkaerő, de a kialakuló, egyre több jövedelemmel rendelkező fogyasztói társadalomban egyre nagyobb lesz a szolgáltató szektor, melynek munkaerőigénye óriási. Emellett sokat fejlődött az egészségügy, kitolódott az életkor, sokkal több orvosra és ápolóra is szükség van, és akkor nem beszéltünk a mérnökökről, informatikusokról, akik az egész gépesített rendszert működtetik és fejlesztik, és még lehetne sorolni a munkaerő igényes ágazatokat.

Sok az elvonás

A jelenlegi helyzet tehát az, hogy lényegében teljes foglalkoztatottság van, ugyanakkor még így is túl sok elvonás sújtja a munkabért, emellett magas a fogyasztási adó, és még számtalan kényszerű adónem van, mint például a pénzügyi tranzakciós adó. Hogy miért? Azért, mert a viszonylagos jóléti állam súlya a gazdaságban nagy, jelentős az újraelosztás, amit így is nehéz finanszírozni. Ha még alapjövedelmet is kellene fizetni, mi lenne a forrása? Lehetne még nagyobb munkaadói vagy munkavállalói járulék, nagy személyi jövedelemadó, vállalkozói nyereségadó vagy még nagyobb forgalmi adó (így is a miénk a legmagasabb Európában)?

A még magasabb elvonás nyilvánvaló képtelenség, ahhoz, hogy a gazdaság versenyképes legyen, inkább csökkenteni kell az elvonás szintjét, ami egyébként zajlik is: a munkaadókat terhelő szociális adó tavaly 5, idén 2,5 százalékponttal csökkent, és a következő négy évben még évente 2-2 százalékpont csökkentés a terv, hogy ezzel elérjük a cseh és szlovák elvonás mértékét. Ráadásul további forrásokra lenne szükség, hogy az egészségügy is az oktatás is arányosan részt vehessen a bérfelzárkózásban. Fölösleges pénz tehát nincs.

Csak kárt okozna

Ha megvizsgáljuk az alapjövedelem munkaerő-piaci hatását, azt látnánk, hogy inkább ronthat, mint javíthat a helyzeten.

Jelenleg munkaerőhiánnyal küzdünk, és ha lenne alapjövedelem, az további munkaerőt vonna ki a piacról, hisz lennének, akiknek esetleges egyéb jövedelmeik vagy vagyonuk lehetővé tennék, hogy az alapjövedelemmel együtt már ne kelljen dolgozniuk. Nem véletlen, hogy pár éve a segélyeket és rokkantnyugdíjakat is meg kellett nyirbálni, ahol ez indokolt volt.

Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem értelmetlen és megvalósíthatatlan, különösen Magyarországon. Van, ahol lehet valamilyen létjogosultsága: például nagy ország zord területrészén. Ilyen Alaszka, ahonnan mindenki elköltözne Amerika kellemesebb részeire, de ott is szükség van a munkaerőre, és amúgy sem szeretnék, ha lakatlanná válna, így kell valamilyen kompenzáció a helyieknek. Ez azonban az összes amerikai polgárhoz képest csak kevés embert érint, így költségvetésileg sem jelent nagy terhet.

Mit hoz a jövő?

Ami pedig a jövőt illeti, ha majd tényleg lesz nyoma annak, hogy egyre több munkát átvesznek a gépek, hogy csak néhány példát mondjunk: robot lesz a vízvezetékszerelő, kiszállítja egy robot a webáruházi termékeket, meg az ásványvizet, sőt, ha majd magától felkerülnek az emeleti lakásokba a bútorok, akkor lehet újra gondolkozni a kérdésen. Mindez azonban egyelőre fikció, majd ha lesz nyoma ilyesminek, bőven elég lesz vele akkor foglalkozni.