Ha ez így folytatódik, fizetésképtelenné válhat az USA?

Meddig húzható még az amerikai kormányzati leállás? Bevezetik a rendkívüli állapotot az USA-ban? Leminősítik a világ vezető gazdaságát? Rekordideje áll a szövetségi állam gépezete, és egyezség híján nem lehet majd új állampapírokat kibocsátani. Elképesztően működik az amerikai politikai rendszer, mutatjuk a leállás okait.

A világon nincs még egy olyan ország, mint az Egyesült Államok, ahol a törvényhozás és az elnök politikai játszmájának szerves része lehet a kormányzati leállás – tudtuk meg Magyarics Tamás külpolitikai szakértőtől. A mostani üzemszünet tavaly december 22-e óta tart, és a legjobb úton halad afelé, hogy a leghosszabb legyen, és

ezzel megelőzze az 1995-ös 21 napos leállást, amelyre a demokrata Bill Clinton elnöksége alatt került sor.

Költségvetési viták, illetve a sajátos amerikai intézménynek számító adósságplafon túllépése miatt 1981 óta immár tizenöt alkalommal váltak működésképtelenné – napokra vagy hetekre – a szövetségi kormányzati intézmények.

Trump hadakozik a törvényhozással

A mostani leállás  – amely napi 1,2 milliárd dollárba kerül – közvetlen oka, hogy Donald Trump elnök az előző év végén nem írta alá azt a törvénytervezetet, amely biztosította volna ugyan a kormányzat rövid távú működéséhez szükséges költségvetést, de nem tartalmazta a mexikói határfal építésére szánt 5,7 milliárd dolláros kiadást, ami Trump szívügye. Ennek hátteréhez tudni kell, hogy

az Egyesült Államokban csak a törvényhozó testület, vagyis a két házból álló kongresszus állíthatja össze a költségvetést,

és ebből akkor adódnak problémák, ha a két ház (a képviselőház és a szenátus) valamiért nem szavazza meg az egyes kormányzati szervek finanszírozásához szükséges büdzsét, vagy az elnök nem hajlandó azt aláírni. Márpedig az amerikai politikai rendszer egészen egyedi: előfordulhat, hogy az amerikai elnököt az egyik párt adja (jelen esetben Trumpot a republikánusok), míg a kassza kulcsát kezelő kongresszus egyik vagy másik házának többségét a másik párt emberei alkotják (jelenleg a képviselőházban már az ellenzéki demokraták vannak többségben).

Ilyen „ellentétes” felállás esetén pedig borítékolva van az állandó konfliktus.

Trump 2016-os választási kampányának egyik leghangzatosabb ígérete volt, hogy a további bevándorlás megakadályozása céljából tíz méter magas betonfalat épít a mexikói-amerikai határra. – Igaz, akkor még azt állította, hogy Mexikóval fizetteti ki a teljes költséget, de eleve tudni lehetett, hogy ebből nem lesz semmi – tette hozzá Magyarics. Az elnök a közelmúltban újra napirendre vette a fal ügyét, és ezt a csaknem hatmilliárd dolláros tételt szerette volna látni a költségvetés kiadási tételei között. Tavaly december 22-én az akkor még republikánus többségű képviselőház még megszavazta a fal költségét is, de a szenátusi szavazás már eredménytelen lett, így – mivel a büdzsé elfogadásához mindkét ház egyetértése szükséges – patthelyzet alakult ki.

Igazából nem is a pénzről szól a vita

A helyzetet bonyolítja, hogy a tavalyi félidős választások eredményeként január eleje óta új összetételű kongresszus működik, amelyben az ellenzéki demokraták átvették a képviselőház vezetését, márpedig ők egyáltalán nem támogatják a déli határzárat. Egyfelől kivitelezhetetlennek tartják a falépítést, másfelől szerintük ez nem szünteti meg az illegális bevándorlást. A 2020-ban esedékes elnökválasztás előtt ebben a dologban nem kívánnak meghátrálni, illetve csak annyi engedményre hajlandók, hogy 1,3 milliárd dollárt szavaznának meg a határvédelemre.

– Eközben Trump sem tágít, hisz épp azzal próbálja a szavazóbázisát egyben tartani, hogy a kampányígéreteit (adócsökkentés, a multilaterális kereskedelmi egyezmények újratárgyalása, falépítés) betartja – magyarázta a szakértő.

Így az elnök a dolgok jelenlegi állása szerint nem éri be egy kisebb összeggel, és inkább emeli a tétet: évekig tartó kormányzati leállással és rendkívüli állapot kihirdetésével fenyeget, ha a kongresszus nem szavazza meg a falépítésre kért pénzt.

– Nyilvánvalóan nem az amerikai büdzsé szempontjából elhanyagolható 4-5 milliárd dolláros összeg előteremtése okoz nehézséget, a vita nem erről a pénzről szól – hangsúlyozta Magyarics Tamás. Véleménye szerint előbb-utóbb lesz valamilyen egyezség, már csak azért is, mert a politikai csatározással a közszféra több százezer dolgozóját is “szívatják”. A kormányzati leállás miatt ugyanis a nem létfontosságú hivatalok (például nemzeti parkok, múzeumok) dolgozói közül

380 ezret átmeneti időre fizetés nélküli szabadságra küldtek, és mintegy 420 ezer szövetségi alkalmazott dolgozhat ugyan, de nem kap fizetést.

a CNN értesülése szerint. Ebben például az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA teljes személyzete, valamint az adóhivatal munkatársai is érintettek. Az állami szféra dolgozóit tehát roppant kellemetlenül érinti a politikai játszma, de ez nem először fordul elő, és ilyenkor az érintett tárcák személyzeti osztályai igazolást adnak azoknak az alkalmazottaknak, akik emiatt késnek a lakbér-fizetéssel, vagy a hiteleik törlesztésével.

A feszültség a reptereken is érződik, mert a biztonsági személyzet egy része betegszabadságra ment, ha már úgysem kap fizetést.

Ki fog előbb elugrani?

– Olyan ez, mint a “chicken game”: így nevezzük azt a játékot, amelyben a résztvevők a padlógázzal robognak egymással szembe, és az a vesztes, aki előbb rántja félre a kormányt. A demokraták és republikánusok is azért űzik ezt a játékot, mert jó pontokat szeretnének szerezni a 2020-as elnökválasztás előtt, és eközben mindkettő a másikra hárítja a felelősséget – mondta a szakértő. Ez utóbbi eddig a demokratáknak sikerült jobban: a Reuters és az Ipsos közvélemény-kutató felmérése szerint

a megkérdezettek 51 százaléka az elnököt tette felelőssé a leállás elhúzódásért, és csak 34 százalékuk hibáztatta a kongresszus demokrata politikusait.

A nemzetközi pénzügyi körök mindenesetre ingerülten szemlélik a politikai viadalt, a Fitch hitelminősítő pedig egyenesen kilátásba helyezte az ország legkiválóbb, “AAA” adósbesorolásának leminősítését. Becslések szerint ugyanis az amerikai GDP (bruttó hazai termék) első negyedéves növekedését 0,2-0,5 százalékponttal vetheti vissza, ha január végéig is elhúzódik a kormányzat leállása a mexikói határra építendő fal miatt. Ráadásul március 2-án lejár az az egy éves időszak, ameddig tavaly februárban a kongresszus felfüggesztette az adósságplafon (az erről szóló törvény nem engedi, hogy egy meghatározott szint fölött eladósodjon a szövetségi állam) alkalmazását.

Ha márciusig nem tudnak megegyezni az államadósság-limit emeléséről, akkor az amerikai állam nem bocsáthat ki további állampapírokat.

Ha pedig nem tudja megújítani az adósságait, akkor nem tudja teljesíteni a kötvényei utáni fizetési kötelezettségeket, teljesen kiürülhet az államkassza, és ezáltal részlegesen csődbe mehet az Egyesült Államok, ami példátlan lenne. A veszély fennáll, a plafon emelését ugyanis mindig komoly politikai viták előzik meg, hiszen a felek gyakran használják egyfajta nyomásgyakorlási eszközként.

Pedig a költekezés megállítása egyébként is létfontosságú lehet az amerikai gazdaság számára, amely óriási adósságbombán ül. A költségvetési hiány idén elérheti az ezermilliárd dollárt, s ha ilyen tempóban folyik a költekezés, a GDP-arányos államadósság is csillagászati magasságba (a jelenlegi 105 százalék körüli szintről 2050-re 160 százalékra) emelkedhet.

Melyik elnök költött a legtöbbet?

 Az amerikai államadósság az elmúlt 40 évben emelkedett meg igazán, jelenleg meghaladja a 21 ezer milliárd dollárt.

A Reagan-adminisztráció előtt az Egyesült Államok összesített adóssága „csak” 750 milliárd dollár volt, amit aztán Reagan elnök majdnem megháromszorozott nyolc év alatt

– derül ki a Howmuch.net adataiból.

A helyzeten aztán egyik utóda sem javított, sőt. Az államadósság a következőképp alakult: George Bush 1,55 trillió dollárt halmozott fel egyetlen ciklus alatt, ezt követte Clinton 1,4 trillió dollárja, majd az ifjabb Bush 5,85 trillió dollárja, és végül, de nem utolsó sorban Obama 8,59 trillió dollárja, ami az eddigi rekordnak számít. Ezt döntheti meg Trump, aki az előrejelzések szerint összesen 4,78 trillió dollárral fogja növelni az államadósságot négy év alatt.

A lakosság újra úszik a hitelekben

A túlköltekezés nem csak az államot, hanem a lakosságot is jellemzi: a Fed kimutatásai szerint 2003-hoz képest majdnem megduplázódott a lakosság hitelállománya: 7300 milliárdról 13.400 milliárd dollárra emelkedett.

Amerikában mintegy 45 millió főnek van diákhitele összesen 1440 milliárd dollár értékben, és a kölcsönök 10,7 százaléka problémásnak bizonyul. Az északkeleti területeket érinti leginkább a diákhitelek nagyságának terhe: a New Hampshire-ben élő diplomás emberek 75 százaléka rendelkezik diákhitellel, ami átlagosan fejenként 36. 367 dollárt tesz ki. Utahban a legalacsonyabb az arány, ahol 20.000 dollár az egy főre eső átlag.

Az eladósodottság növekedését jól mutatja, hogy 2003-hoz képest már közel hatszorosára emelkedett a diákhitel-állomány, ami a lakossági hitelek több mint tíz százalékára rúg.

Ennek számtalan oka van: leginkább a tandíj növekedése, és az, hogy egyre kevesebb diák fejezi be a megkezdett szakot, így tovább nyúlnak a tanulmányai, de a válság idején is sok hitel bedőlt.

Egy másik területen is szembeötlő az eladósodás: az amerikai polgárok 44 százaléka vesz fel kölcsönt az autóvásárláshoz, ami tavaly már 1260 milliárd dollárnyi hitelállományt jelentett.

A hitelkártya-tartozások is jelentősen emelkedtek, összesen 840 milliárd dollárra, itt a probléma a jelzáloghitelhez képest jóval magasabb kamat, ami átlagosan 14 százalék körül alakult.

A jelzálog-hitelek összege 2003-ban 5800 milliárd dollárt tett ki, a felvett kölcsönök 68,6 százalékát jelentette, ez mára 2018-ra 9140 milliárd dollárra nőtt, ami az összes lakossági hitel durván kétharmada. 

Facsinay Kinga