Háború esetén így áll fel a világ egymás ellen!

A Törökország ellen bejelentett amerikai büntetővámokkal mélypontra kerültek a török-amerikai kapcsolatok, ami a NATO-n belüli konfliktusok számát gyarapítja, és növeli egy török válság kialakulásának veszélyét. A tagállamok befizetése miatt már amúgy is komoly feszültségek alakultak ki az USA és szövetségesei között, ezt súlyosbítja most a török válság.

A török lírát gyengítő amerikai büntetővámok bejelentése miatt ismét előtérbe kerültek a NATO-n belüli feszültségek, annál is inkább, mert Ankara kulcsfontosságú szövetséges a katonai blokkon belül. Donald Trump amerikai elnök a brüsszeli NATO-csúcstalálkozón már erőteljesen ostorozta az európai tagállamokat befizetéseik emelésére, bár a háttértárgyalásokon komoly szakmai döntések is születtek – hangzott el a Trend FM rádióban Wágner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI), vezető kutatója és Klemensits Péter, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány senior kutatója beszélgetésén.

A NATO létrehozása óta vita folyik arról, hogy miért az Egyesült Államok fedezi a szövetség költségvetésének jelentős részét. Donald Trump a mostani csúcs előtt már azzal fenyegetőzött, hogy az USA kilép a szervezetből, de aztán maradt minden a régiben.

Az európaiak ezzel szemben azon az állásponton vannak, hogy már évtizedek óta vége a hidegháborúnak, fölösleges az erőteljes fegyverkezés.

Persze nem elsősorban a NATO kiadások miatt magas az amerikai hadi költségvetés, hanem mert az Egyesült Államoknak komoly katonai érdekeltségei vannak világszerte. Az amerikai hadi kiadásoknak csak töredéke fordítódik Európára.


A NATO európai szerepvállalását elemezve a szakértők arra jutottak, az jelentősen felértékelődött a Krím-félsziget Oroszország általi bekebelezését követően. Az is elhangzott, hogy

Oroszország magától értetődő érdeke a NATO egységének megbontása.

De azzal is számolni kell, hogy az egyre erőteljesebb politikai, gazdasági és katonai hatalomként megjelenő

Kína számára szintén előnyös, ha sikerül megbontani az USA vezette NATO egységét.

Ahogy az is, ha sikerül éket verni az USA és az Európai Unió (EU) közé. A távol-keleti ország hadi költségvetése ugyan nem ismert, az azonban egyértelmű, hogy Tajvan miatt a Dél-Kínai-tenger áll érdeklődésének középpontjában, s ezért tengeri flottáját fejleszti igen látványosan, ami mellékesen az energiaellátási útvonalak védelmére is felhasználható. Hosszabb távon pedig azzal kell számolni, hogy a távol-keleti állam akár az USA tengeri vetélytársa is lehet a Dél-Kínai-tengernél.

Az elemzők arról is beszéltek, hogy egy feltételezett amerikai-kínai konfliktus esetén

az oroszok nyilvánvalóan Peking mellé állnának, már csak azért is, mert az orosz export egyik fő piaca éppen Kína, különösen azóta, hogy Oroszország embargó alá került.

A szakértők arra figyelmeztettek, hogy Trump minden szereplését, így a NATO-csúcson hangoztatott véleményét is alapvetően belpolitikai érdekei motiválják. Ezért NATO-ügyben és tulajdonképpen egész külpolitikájában elsősorban saját híveinek beszél. Hogy ez a taktika sikeres, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

a republikánus szavazók kilencven százaléka elégedett Trump politikájával.

Az egykori szocialista országok speciális szerepet töltenek be a NATO-ban. Integrációjuk a szövetségbe egyelőre még csak vezetői szinten történt meg. Éppen ezért erőltetik 2014 óta a közös hadgyakorlatokat a szövetség vezetői, mert egy feltételezett hadi helyzetben együtt kell működni a különböző nemzetiségű csapatoknak.

S bár a közvélemény előtt Trump vitte el a show-t, azért a katonai szakértők komoly munkát végeztek a háttérben. A több tucat pontból álló zárónyilatkozatban például kijelentik, hogy

Grúzia NATO-tagsága nem kérdés, hogy a Krím-félsziget elcsatolása jogtalan, Ukrajnának jogai vannak, illetve hogy a szövetség bővül.

A NATO-bürokraták szerint fontos, hogy megvalósuljon a négyszer harmincas cél. Azaz hogy harminc repülőszázad, harminc zászlóalj és harminc hadihajó harminc napos készenlétet legyen képes elérni 2020-ra.
Ennek a felkészülésnek fontos részét képezi az a

négyezer fős zászlóalj, amelyet a három balti országba és Lengyelországba telepítettek.

Ezeknek a hadi egységeknek a feladata az azonnal reagálás egy támadás esetén. A zászlóaljakat úgy állították össze, hogy mindegyikben legalább 25 tagország egységei jelen legyenek, mert így minden tagország döntéshozói – jellemzően parlamentjei – érintettnek érzi országát az esetleges támadásban.