Hol tartunk a visegrádi négyek között?

Amikor gazdasági fejlődésünk állását vizsgáljuk, többnyire a gazdagabb európai országokhoz való felzárkózást nézzük, de vajon hogy állunk abban a csoportban, ahová az elmúlt 70 (sőt, talán 100) évben leginkább tartoztunk?

A legvidámabb barakk

Az előző rendszer utolsó évtizedében, vagy talán kettőben is, mi voltunk az úgynevezett legvidámabb barakk, vagyis az európai szovjet befolyási övezetben nálunk volt a legkellemesebb az élet, irigyelt is minket az egész blokk. Nem biztos, hogy a GDP-nk, vagy akár a bérek valamilyen összehasonlító valutában kifejezve magasabbak voltak, de ezeknek a számoknak amúgy sem volt jelentőségük, mivel a valutaárfolyamok sokszor torzak voltak, a legtöbb országban pedig kisebb-nagyobb áruhiány mutatkozott.

Nálunk volt a legnagyobb az áruválaszték (ha messze nem is teljes), viszonylagos utazási szabadság volt, kevés dologban korlátozta az embereket a rendszer, legalábbis a többiekkel összehasonlítva. Az életminőséget tekintve így messze nálunk volt a legjobb a helyzet, mégpedig az egész blokkban, Németország keleti felét is beleértve.

A rendszerváltás után a helyzet megváltozott: mindenhol árubőség és szabadság lett, így ezek az előnyeink eltűntek. A főbb szempontok a GDP, a keresetek, a munkanélküliség mértéke lettek, ugyanakkor kialakult egy kisebb csoport, amellyel összemérhető szintre kerültünk, egyúttal a négy ország között külön együttműködés is létrejött, amit máig is Visegrádi együttműködés, esetleg Visegrádi négyek néven hívunk.

A múlt öröksége

A négy ország az együttműködés kezdetekor, 1991-ben még csak három volt: Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország, majd a cseh és szlovák szétválással lett négy. Történelmileg is szorosak a kapcsolatok: Szlovákiával 1918-ig egy ország voltunk, a csehekkel Mohács óta együtt voltunk a Habsburg birodalomban majd az Osztrák-Magyar Monarchiában, sőt, Lengyelország 1772-es felosztása után a mai ország egy kis része, Galícia is ide tartozott. Csehország hamar a legfejlettebbé vált, mivel ott korán és gyorsan zajlott az iparosodás, mint örökös osztrák tartományban.

A Monarchia felbomlása után Csehszlovákia egésze kissé előrehúzott: demokratikus ország volt viszonylag fejlett gazdasággal, persze a húzóerőt a cseh országrész jelentette. A második világháború után aztán az egész csoport, Bulgáriával, Romániával és Kelet-Németországgal kiegészülve egyforma helyzetbe került. Szovjet mintára alakult át a társadalmi rendszer, közös gazdasági övezet jött létre (KGST), és az egész blokk, a rendszer gyenge hatékonysága miatt az 50-es évektől elkezdett lemaradni a gyorsan fejlődő nyugat-európai országokhoz és Ausztriához képest.

Az átmenet

Ezt az 1990-re igen nagyra nőtt különbséget próbáljuk meg mindannyian ledolgozni immár 28 éve, változó sikerrel. Az egyes országok azonban erősen eltérő utat tettek meg azóta, sokat változott az egymáshoz viszonyított gazdasági helyzet. Az NDK problémája értelemszerűen gyorsan megoldódott a német egységgel, a többiekre a hosszú, kezdetben fájdalmas út maradt. Eleinte szó sem lehetett felzárkózásról, hisz a kommunista rendszer összeomlása, a KGST megszűnése hirtelen nagy visszaesést hozott a legtöbb országban, mielőtt sikerült volna alkalmazkodni a piacgazdasághoz.

Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában, ahol közvetlenül a rendszerváltás előtt szinte teljes áruhiány volt, ezért nagyon rosszak voltak az életkörülmények, hiperinfláció következett, majd miután a fedezetlen pénzt teljesen elinflálták, sok nulla levágásával már stabilizálhatták a máig is meglévő valutákat, melyeknek immár megvolt az áru-, és szolgáltatásfedezete. Nálunk is lett egy szép kis infláció, de nem akkora, mint az említett helyeken, így a nullákat sem kellett levágnunk, ezért van most nekünk egyedül olyan valutánk, ahol nagyok a számok, 5 számjegy is van egy bankjegyen.

Megúszták az inflációt

Érdekes módon a két országra vált csehek és szlovákok sokkal kisebb inflációval úszták meg a rendszerváltást, és valutáik sem értékelődtek le. A várakozásokkal ellentétben a szétválás után nem lett nagy különbség Csehország és Szlovákia között, ugyanakkor Csehországból egyelőre messze nem lett Ausztria, noha ezt is sokan várták az egykori örökös tartománytól. Szlovákia viszont, egyedüliként a társaságban, bevezette az eurót.

Miután a rendszerváltás utáni sokk lezajlott, és a piacgazdaság kialakult, két részre vált a blokk: a visegrádi négyek lettek a fejlettebbek, Románia és Bulgária a lemaradók. Ez a helyzet az utóbbi években gyorsan változik: különösen a román felzárkózás volt látványos, már messze nincsenek úgy lemaradva hozzánk képest, mint a 90-es években. A visegrádi csoport azonban megmaradt egy egységnek, így leginkább velük hasonlítjuk össze egymást a gazdaság helyzetét illetően. Nézzük ezek után, hogy is áll ma a négy ország?

GDP

Immár a legfontosabb szám az egy főre jutó nemzeti össztermék. Ennek is két változata van, a nominális (tényleges) és a vásárlóerő-paritáson számolt. Ha a lakosság egy országban túlnyomórészt hazájában keres és fogyaszt, az utóbbi a lényegesebb, a mi övezetünkben viszont, miután egyetlen munkaerő-áramlási zónát képezünk az egész Európai Unióval, a tényleges szám a fontosabb. Hiába élünk elvileg a német szint 60 százalékán, ha Németországban 3-szor annyit kereshetünk.

A tényleges GDP adat alapján Csehország áll az első helyen, 20 ezer dolláros egy főre jutó adattal. Második helyen Szlovákia tartózkodik, 17 600 dollárral (bizony, egykori felvidékünk szépen lehagyott minket), a harmadik helyen jön Magyarország 15 500 dollárral, majd Lengyelország 13 800 dollárral. Ami a vásárlóerő-paritást illeti, ugyancsak Csehország az első, de immár 35 ezer dollárral (ez mutatja, hogy még a cseh korona is milyen extrémen alulértékelt), utána jön Szlovákia 32-33 ezerrel.

A harmadik helyen ezúttal Lengyelország van 29 ezer dollárral, majd mi jövünk egész kis elmaradással, 28 800 dollárral. Ebben tehát már az utolsó helyen osztozunk azon lengyel barátainkkal. Ez két dolgot jelez: a zloty még alulértékeltebb, mint a forint (persze ez tavalyi adat), vagyis az árszínvonaluk alacsonyabb, mint a miénk, másrészt a tényleges fejlettség egyformának tekinthető.

Bérek

A következő legfontosabb adat a bérek nagysága. A bruttó átlagkeresetben nincs nagy eltérés a négy ország között, a nettó adatokban már nagyobb, és sajnos mi kullogunk a lista végén. A havi bruttó adat Csehországban 1230 euró, Szlovákiában és Lengyelországban egyaránt 1130 euró, nálunk pedig 1050 euró. A nettó bér Csehországban 930 euró, Szlovákiában 860, Lengyelországban 800 euró, nálunk mindössze 700 euró, bár a helyzetet a forint gyengülése rontotta, 310-es euróval számolva 730 lenne, így egy kis jóindulattal tekintsük ennyinek. A mi helyzetünkön valamit javít még, hogy nálunk a legmagasabb a bérnövekedés üteme, így ha a forint képes lesz stabilizálódni, feljöhetünk a mindenkori lengyel, talán még a szlovák szintre is.

Ezúttal ne hagyjuk ki a fejlett szomszédokkal való összehasonlítást: a legfrissebb német és osztrák adatok szerint nagyjából 2300 euró a nettó átlag a két országban egyaránt, úgyhogy az egész csoportnak nagy utat kell még megtenni, aminek egy részét az euróval még nem rendelkező három ország valutájának felértékelődésével is elérhetné. Csehország árszínvonala az EU átlag 70 százaléka, a magyar adat 62 százalék, a lengyel 56 százalék (a német 105). Ekkora lemaradást a gazdasági fejlettség eltérése nem indokol, így nyilvánvaló, hogy valutáink igencsak alulértékeltek.

Adósság, külkereskedelem, újraelosztás

Van még néhány fontos adat, mint például az eladósodottság mértéke. Ez nálunk a legmagasabb a GDP 70 százaléka feletti értékkel, Szlovákiában és Lengyelországban 50 százalék körül van, a cseheknél mindössze 35 százalék. Ami az állami újraelosztás mértékét illeti, ugyancsak nálunk a legtöbb a GDP 46 százalékával, a lengyeleknél 41, a szlovákoknál 40, a cseheknél 39 százalék. A három kisebb ország gazdasága rendkívül nyitott, az export meghaladja a GDP 80 százalékát, a 38 millió lakosú Lengyelország esetében ez csak 44 százalék. Jelentős fizetésimérleg-többlet nálunk van és Csehországban, ebből a szempontból a forint és a korona bírna el egy jókora felértékelődést.

Fellegi Tamás