A világ szeme Horvátországon!

A foci világbajnokság egyik legnagyobb meglepetése a döntőbe jutott Horvátország, így francia-horvát összecsapás lesz a világbajnokság döntőjében. Az 1995-ig függetlenségi háborúban álló, korábban a valutaalap kölcsönére szoruló ország hihetetlen gyorsan kapaszkodott ki a mélypontról, és ma az EU egyik legstabilabban fejlődő államának számít.

Számunkra azért is érdekes a horvát gazdasági talpra állás története, mert

Magyarország számít a hatodik legnagyobb befektetőnek Horvátországban, és az exportunk közel tíz százaléka is itt talál gazdára.

Az 1995-ös daytoni békemegállapodás után a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kölcsöneire utalt Horvátországnak nagyon mélyről kellett független életet kezdenie. Közel 40 milliárd dollár háborús kiadást kellett kifizetnie, a kiválás nyomán kirobbant háború több mint tízezer halottat és közel 40 ezer sebesültet követelt, a menekültek száma kétszázezerre tehető.

A horvát gazdasági kilábalás egyik legnagyobb mankója – az első helyen álló turizmuson kívül - a külföldön dolgozó mintegy 350 ezer vendégmunkás hazautalt jövedelme, amely tavaly a GDP közel 3 százalékát tette ki.

 

A legtöbben Ausztriában, Németországban, Írországban és Nagy-Britanniában dolgoznak, Németországban már korábban kialakult egy nagyobb horvát közösség, amely támaszt adott az uniós csatlakozás után külföldön munkát kereső honfitársaknak.

A turizmus húzóerejét mutatja, hogy tavaly már 16 millió turista érkezett a 4,3 milliós országba, amely így

az egy főre eső turisták legmagasabb számát mutatja egész Európában.

Magyarországról tavaly 546 ezren érkeztek Horvátországba, ami 2013-hoz képest 40 százalékos emelkedést jelent.

A háború viszonylagos történelmi közelsége, a politikai instabilitás, a túlbürokratizált állam, és a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhek miatt azonban

máig is viszonylag kevés befektetés érkezik az országba, amely nem tudta véghez vinni a rendszerváltás utáni szerkezeti reformok jelentős részét.

Többek között ez hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Horvátország: Merre tovább? című rendezvényén, ahol Scherczer Károly Róbert, Magyarország zágrábi nagykövetségének vezető külgazdasági attaséja, az MKT Nemzetközi Gazdaság Szakosztályának elnökségi tagja tartott előadást a horvát gazdasági helyzetről.

A 2013-tól uniós tagságú Horvátország nehezen lábalt ki a 2008-as válságból,

az első olyan negyedév, amikor növekedést mértek csak 2015-ben volt, azóta azonban viszonylag stabil, évi 2,5-3 százalékkal emelkedik a GDP.

Az euróbevezetés feltételeit a horvátok 2020-ra teljesíthetik, és 2023-ban elvileg beléphetnek az euróövezetbe – az eddig napvilágra került kormányzati tervek szerint. A kuna árfolyamát már korábban az euróhoz kötötték egy plusz/mínusz három százalékos árfolyamsávban.

A kép azonban közelről nézve már nem annyira szívderítő. A horvát munkanélküliség még mindig 11 százalék körül alakul, a költségvetést is csak nehezen sikerült konszolidálni, emellett

az ország keleti és – a turizmusból is élő, iparilag fejlettebb - nyugati részek közötti különbség óriási.

Az egyik legnagyobb gazdasági probléma az akadozó befektetések mellett a deficites külkereskedelmi mérleg:

gyakorlatilag kétszer annyit exportálnak, mint importálnak.

Az egy főre jutó GDP 11.400 euró volt tavaly, ami csak 400 euróval marad el a magyar értéktől, érdekesség, hogy1996-ban még csak 6700 euró volt ez a szám (nálunk 6800 euró) az unió statisztikai hivatalának becslése szerint. Az államadósságuk mértéke 77,5 százalék, ami szintén nem áll távol a magyar 73 százalékos mértéktől. 

A magyar-horvát kereskedelmi kapcsolatok értéke tavaly közel 20 százalékkal emelkedett, melyben oroszlánrésze van az OTP és a MOL mellett a magyarországi székhelyükről dél felé terjeszkedő multinacionális nagyvállalatoknak mint például az IKEA, a Decathlon, az LG vagy a LEGO.

Szabó Anna