Járai Zsigmond: Javítani kell a versenyképességen

A neoliberális eszmék kora lejárt – nyilatkozta a Növekedés.hu-nak adott interjújában Járai Zsigmond. A Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és az első Orbán-kormány pénzügyminisztere szerint a magyar gazdaság jó irányban halad, most a versenyképesség növelése az egyik legfőbb kihívás. Mint mondta, az oktatásra, az egészségügyre és a bürokrácia csökkentésére érdemes koncentrálni. Járai helyes iránynak nevezte a 2013 óta folytatott monetáris politikát: a Növekedési Hitelprogram bevezetése szerinte kifejezetten jó döntés volt, sőt, már a jegybank korábbi vezetésének létre kellett volna hoznia.

Rég nem hallottunk Ön felől, mit csinál mostanában? Jut ideje arra, hogy nyomon kövesse a gazdasági és politikai változásokat?

Nyugdíjas vagyok, de természetesen figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi eseményeket. Ez már csak azért is szükséges, mert a MOL igazgatóság tagjaként dolgozom, emellett pedig a Budapesti Értéktőzsde tanácsadói testületében igyekszem segíteni a tőzsde munkáját.

Kép: növekedés.hu

– Figyelemmel kísérte azt, hogy az elmúlt hónapokban élénk vita bontakozott ki a közgazdaság céljáról és jövőjéről? A vitát a neoliberális gazdaságpolitikával illetve annak dogmáival elégedetlen közgazdászok, kutatók és diákok indították el, amikor kiszögezték 33 pontjukat a London School of Economics kapujára. Azt kifogásolták, hogy még mindig a neoliberális közgazdaságtan uralja az oktatást, a kutatást, és a nyilvános vitákat, míg sok más irányzat marginális szerepet tölt be, jóllehet hasznos tanácsokkal szolgálhatnának. A tézisek kifüggesztése óta számos neves közgazdász csatlakozott a 33 pontot kidolgozókhoz. Ön milyen álláspontot képvisel?

A neoliberális eszmék, elméletek kora valóban lejárt. Egyébként sem helyes, ha túlteng, túlzott teret nyer egy elmélet és eltorzítja a valóságról alkotott képünket. A 2008-as válság erre elég jó figyelmeztetés volt: pont azt mutatta meg, hogy ezen az elméleten változtatni kell. A 2008-as válság kialakulásához az akkor még inkább uralkodónak számító neoliberális elméletek jelentős mértékben hozzájárultak. Úgy gondolom, a válság elemzésekor a neoliberális, elavult elméleteket képviselő közgazdászok is magukba néztek, megvizsgálták a tanaikat, és rájöttek arra, hogy a régi elveket ideje lenne módosítani, javítani, fejleszteni. Mindezzel együtt a globalizáció egy megállíthatatlan folyamat, s mindannyiunknak ebben a globális világban kell helyt állnunk.

Most alakult meg a negyedik Orbán-kormány, új struktúrával, megújított csapattal. A nemzetgazdasági minisztériumot változatlanul Varga Mihály vezeti, ám azt Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy 2019 januárjában el kell indítani egy erőteljes versenyképességi politikát, mégpedig a Magyar Nemzeti Bank által korábban kidolgozott versenyképességi program alapján. Ön szerint mely területen kell beavatkozni?

Nem tisztem, hogy értékeljem bárkinek a munkáját, de úgy látom, nemzetgazdasági miniszterként Varga Mihály nagyszerű munkát végzett az elmúlt években: nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság abban az irányban haladjon, amelyet én helyes iránynak tartok. Valóban, a versenyképesség növelése most a magyar gazdaság előtt álló legfőbb kihívás. Az államháztartási folyamatok kontrolláltak, rendben vannak, az államadósság évek óta csökkenő pályára állt, jó irányban haladunk.

A biztos háttér tehát adott a magyar gazdaság, a hazai vállalkozások versenyképességének javításához. Valóban ez az a terület, ahol le vagyunk maradva hosszú ideje. 

Lenne mit tennünk a versenyképesség terén, hasznosnak tartanám a versenyképességünk javítását célzó intézkedések mielőbbi bevezetését.

Az idei gazdasági évnyitón a miniszterelnök reálisan elérhetőnek nevezte, hogy minden évben 4 százalékos legyen a gazdasági növekedésünk, évente emelkedjen a minimálbér, 2022-re pedig teljesüljön a teljes foglalkoztatottság. Milyen lépéseket tart szükségesnek annak érdekében, hogy ezeket a kitűzött célokat tartani tudjuk?

A gazdasági növekedésünk mértéke nagymértékben függ a külgazdasági helyzettől is, de

a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében valóban reálisnak tekinthető az évi 4 százalék körüli bővülés az elkövetkező évekre vonatkozóan. 

Persze, ki tudja, mit hoz a jövő, lesznek-e válságok, s azok mit fognak eredményezni. Mindenesetre a mai szemmel nézve a kitűzött célok reálisnak tűnnek.

Néhány fő területre lenne érdemes most koncentrálnunk, még akkor is, ha ezek a területek inkább hosszú távon növelik hazánk versenyképességét. Ezek a területek az oktatás, az egészségügy és – aminek fontosságát nem győzöm eleget hangsúlyozni – a kormányzás egyszerűsítése. 

A bürokráciát érdemben csökkentenünk kell, a rengeteg szabályozást csökkenteni, az ügyintézést könnyebbé tennünk. Az elektronikus kormányzás intézményét tovább kell erősíteni. Egy minden szempontból egyszerűsített ügyintézési rend óriási segítséget jelenthet a hazai vállalkozások számára, ezt már régóta mondom.

A különböző világbanki és más tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy Magyarországon a hivatali ügyintézés sokkal több idejét veszi el a vállalkozásoknak, mint más versenytárs országokban. 

Lenne kiktől tanulnunk a bürokrácia csökkentése terén: Dánia, Új-Zéland, de hogy közelebbi országot említsek, Ausztria is megfelelő példával szolgálhat számunkra az egyszerűsített ügyintézés tekintetében. Azokban az országokban, ahol sikerült felgyorsítani az ügyintézés menetét és javítani az intézés minőségét, ezek az intézkedések jelentősen hozzájárultak a gazdasági növekedés emelkedéséhez. Mindehhez természetesen nélkülözhetetlen az okos, értelmes és egészséges munkaerő.

Ha már az okos és egészséges munkaerőt említi: vajon mivel lehet itthon tartani, vagy hazacsábítani a fiatalokat?

A jövőbe vetett hitüket kell erősítenünk. Azt kell mutatnunk, hogy a jövő kiszámíthatóbbá válik számukra, és értelmes munkát tudunk kínálni részükre. Ehhez az is kell, hogy lássák: alkotó munkát tudnak itthon végezni, és kevesebb időt kell a bürokrácia útvesztőiben eltölteniük. Akkor többen fognak itthon maradni.

A demográfiában el lehet érni az áhított változásokat? 

Biztosan lehet javítani a demográfiai helyzeten, jóllehet a mai folyamatok megfelelnek az Európában és a fejlett világban tapasztalható jelenségnek. A fejlett világban a fiatalok jellemzően másra fordítják az energiáikat, a családalapítás ideje egyre későbbre tolódik, és nem tudom, hogy ez a folyamat visszafordítható-e.

Állami intézkedésekkel, például a családtámogatási lépésekkel és az egészségügy fejlesztésével biztosan lehet javítani a demográfiai helyzeten, ám úgy gondolom, alapvetően ez a folyamat nem államoktól, kormányzatoktól függ. 

A családalapítás későbbre tolódásában nagy szerepe van a technika fejlődésének és az információs forradalomnak is, és – amennyire én tudom, hiszen nem vagyok szakember – ezt a tendenciát más országokban sem sikerült megfordítani.

Hat évig vezette a Magyar Nemzeti Bankot. Mi a véleménye a 2013 óta folytatott monetáris politikáról, a Matolcsy György vezette jegybankról?

Csak jót tudok mondani. 2013-ban nagy fordulatra volt szükség a monetáris politikában, s e fordulatot a jegybank megtette. Persze közben a világ is változott, ám úgy gondolom, hogy 2013 előtt ezekhez a világban végbement változásokhoz a jegybank nem vagy csak nagyon lassan alkalmazkodott. Az alkalmazkodás 2013-tól szerencsére felgyorsult, sőt, az MNB jelenlegi vezetése sok tekintetben meg is előzte a korát. Felmérte időben, milyen tendenciák várhatóak a világban, és ezekhez időben és megfelelően alkalmazkodott.

A Növekedési Hitelprogram bevezetését is helyes lépésnek tartom, sőt úgy gondolom, ezt már a korábbi jegybanki vezetésnek is meg kellett volna csinálnia. 

2008-ban nem lett volna ekkora válság Magyarországon, ha az akkori MNB sokkal aktívabban lép fel mind monetáris politikában, mind a magyar gazdaság növekedésének támogatásában. A jelenlegi MNB által folytatott irány jelenti a helyes irányt.

– Közép távon mit vár a magyar gazdaságtól? Tudjuk tartani a jelenlegi bővülési ütemet alacsony költségvetési hiány és csökkenő államadósság mellett?

Amikor korábban ilyen kérdésekről nyilatkoztam, mindig a jegybank elemző stábjának aktuális adataira és elemzéseire támaszkodtam, vagyis az MNB véleményét mondtam el. Most nem rendelkezem ilyen háttérrel, így csak a magánvéleményemet tudom megosztani. Abban bízom, hogy a jelenlegi kedvező folyamatok hosszú távon is fenntarthatóak maradnak.

Még akkor is, ha a munkaerőhiányt és más problémákat figyelembe vesszük, látszik, hogy a magyar gazdaság jó irányba halad, az élénkülés hosszú távon fenntartható. 

Bízom abban, hogy ha a világgazdaságban nem lesz komolyabb válság, akkor ez a pozitív folyamat hosszú távon fennmarad. Ugyanezt gondolom az államháztartásról: minden jel arra utal, hogy a fegyelmezett állami gazdálkodás, az alacsony költségvetési hiány és a csökkenő pályára állított államadósság hosszú távon is tartható lesz. Természetesen lesznek megoldandó problémák, de mindig is lesznek, és azért vannak a kormányok, hogy ezeket megoldják.

A választási kampányban az ellenzék részéről kiemelt figyelmet kapott a devizahitesek ügye. A problémákért a jelenlegi kormány szereplői mellett az Ön által vezetett jegybankot is felelőssé tették. Hogyan élte meg ezeket a bírálatokat?

A devizahitelezés valóban jelentős probléma volt, sőt, a helyzet orvoslására 2010-től megtett intézkedések ellenére még ma is problémát jelent, noha lényegesen kisebb mértékben. A balliberális kormányok által folytatott gazdaságpolitikáról, az adósságból történő növekedésről, a korlátlan hitelfelvételről már korábban lehetett látni, hogy óriási problémákat fog okozni. Erre számos alkalommal figyelmeztettem, jegybankelnökként is. A problémát aztán ki is hozta a 2008-as válság, de az akkori balliberális kormányzat még ezt követően sem tett lépéseket a devizahitelesek helyzetének javítására.

A devizahitelezés elszabadulásában, az ebből fakadó gondokban kétségtelenül a balliberális kormányoknak, ezen belül a szocialistáknak van a legnagyobb felelőssége. 

A szükséges eszközök természetesen a kormányzat és a jegybank kezében vannak, ennek ellenére úgy gondolom, a szocialisták részéről az lenne helyes út, ha segítenének a devizahitelesek gondjainak megoldásában.

Szabó Anna