Vesztesek vagy nyertesek leszünk? Az euróbevezetés időzítése eldöntheti

hirdetés

Többet vinne mint hozna az euró átgondolatlan bevezetése Magyarországnak, legalábbis erre int az euróövezet eddigi története, hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság euróbevezetésről szóló fórumán. Pontokba szedtük a gyors bevezetés mellett és ellen felhozható érveket.

Nőtt a különbség Észak és Dél, valamint Nyugat és Kelet között az euróövezetben, mert a közös valuta egyértelműen a versenyképesebb államoknak kedvezett, ezért Magyarország számára is jól meg kell fontolni a csatlakozás dátumát, annak ellenére, hogy a közös valuta számos előnnyel jár. A hazai versenyképesség megerősítése az euró bevezetésének egyik legfontosabb feltétele – mindez a Magyar Közgazdasági Társaság „Eurót minden államnak! De melyiket? A németet vagy a görögöt?” című kerekasztal-beszélgetésén hangzott el. Vitaindítójában Vass Csaba, az MKT Társadalomgazdasági tagozatának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy

megfontoltságot igényel az euróbevezetés dátuma, aminek meghatározása mögött egy mélyen átgondolt koncepciónak kell állnia.

Előadásában Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára hangsúlyozta, hogy jobb lenne, ha már korábban beléptünk volna az eurózónába. A nemzeti valuta megtartása ugyanis azon országok számára kedvező, amelyek gazdasága inkább zárt, kevésbé kötött az euróhoz, jelentős a belső piacának mérete és kiváló a szuverén kockázata.

A magyar gazdasági nyitottság és exportfüggősége extrém mértékű, ami a válság óta csak növekedett,

ugyanez elmondható a cseh, a szlovák és a balti államokról is. Bod Péter Ákos aláhúzta: jó, hogy vállaltuk az euró bevezetését, amikor beléptünk az Európai Unióba, és

minél később vesszük át az eurót, annál jobban kimaradunk az euróövezet mélyebb integrációjából.

Nem azért kell csatlakozni az eurózónához, hogy a költségvetésünket figyeljék, ez nagyon rossz érv a belépés mellett – tette hozzá a jegybank volt elnöke.

A vitában Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza arra hívta fel a figyelmet, hogy világszerte azért kevés a valutaunió, mert viszonylag csekély az előnye. A tranzakciós költségek elkerülése, és az árak összehasonlíthatósága valóban pozitívum, ám ezek jelentősége a felmérések szerint jóval kisebb, sőt, az árfolyamkockázat burkolt formában a belépés után is fennmarad.

Valódi előnynek nevezte ugyanakkor, hogy

az euró egy politikai egység jelképe, ám jól meg kell fontolni, mekkora árat érdemes ezért fizetni.

Dobozi István szerint az euró egy politikai termék, ahogy a Monarchiában a korona is ilyen volt, és túlpolitizált kérdésnek nevezte magyar euróbevezetést. Hangsúlyozta, hogy

az eurót szakmailag felületesen, sok hibával készítettel elő és siettették a bevezetését, más szóval „a kocsit kötötték a lovak elé”.

Fontosnak nevezte, hogy ne legyenek aszimmetrikus kapcsolatok a valutaunió országai között, és viszonylagos homogenitás jellemezze a valutaövezetet. Kiemelte, hogy nőtt a különbség a versenyképesebb és kevésbé versenyképes országok között az euró bevezetése óta, az átlagos növekedés lelassult, ezzel párhuzamosan emelkedett a munkanélküliség, és nem csökkentette a perifériára szorult országok sebezhetőségét. Hozzátette:

az eurózóna mély problémáit az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programjával próbálják elfedni.

Az óriási kereskedelmi aránytalanságok miatt az euróövezet győztesekre (pl. Németország, Hollandia) és vesztesekre (pl. Görögország, Olaszország) bomlott, mondta Dobozi István, aki szükségesnek tartja az euróövezet megreformálását.

Az euró-rendszer valóban problémákkal küszködik, és a blokkosodás is megfigyelhető – mondta Szegő Szilvia nyugalmazott egyetemi oktató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktori Iskolájának megbízott tanára, aki előadásában kiemelte: az övezet alapproblémája a belső eladósodás.

Szerencsétlennek nevezte a maastrichti rendszert, és hangsúlyozta a valutaunióhoz tartozó országok közötti különbségek felerősödését. Magyarország külső eladósodottságának csökkentése könnyebben ment az euró nélkül – tette hozzá Szegő Szilvia, aki hangsúlyozta: a közös valuta szempontjából is legalább olyan fontos a fizetési mérleg, mint az államháztartási mérleg.