Két éve még temették az olajat, most ismét az egekben az ár

hirdetés

Különös fordulatok az olajpiacon: a négy éven át 100 dollár fölötti olajár 2014-ben hirtelen a felére esett, majd 2015-ben a negyedére, 25 dollárig, mire megfordult a trend. Azóta újra emelkedik, immár 80 dollárnál tartunk. Mi okozhat ilyen heves kilengéseket?

Stabil kereslet, hullámzó ár

A világgazdaság a második világháború után egyre inkább az olajra, mint energiaforrásra épült, az akkor hatalmas fellendülés részben az olcsó és korlátlanul rendelkezésre álló olajnak köszönhető. Mára sokat csökkent az olaj jelentősége a megújuló energiaforrások térnyerésével, de még mindig fontos a szerepe.

A felhasználás, a kereslet viszonylag stabil, a kínálatban időnként nagyobbak az eltérések, de semmiképpen nincsenek akkora változások, amik néhány év alatt ilyen mozgásokat indokolnának az árban.

Spekuláció, lélektan

Az olaj így ugyan az egyik legstabilabb fundamentumokkal létező árupiaci termék, ehhez képest mégis szélsőséges az ármozgása, ami arra utal, hogy viszonylag nagyfokú a spekuláció szerepe. Ez nem feltétlenül csak az áresésre-, és emelkedésre játszó befektetőket jelenti, hanem sokszor magukat a kitermelőket és a felhasználókat is. Miután tudják, hogy az ár ingatag, próbálnak felkészülni az általuk vélt árváltozásra: ha esést várnak, a kitermelők előre eladják a kitermelendő olajat a határidős piacon, míg a vevők nem kapkodnak, ha pedig emelkedést várnak többen, akkor a felhasználók szaladnak, hogy jó előre bevásároljanak.

Az olaj piaca így sok tekintetben hasonlít a befektetési termékek (részvények, arany) piacára, és ez már magyarázza a viszonylag nagyfokú volatilitást. A világ jelenleg napi 80 millió hordó olajat termel ki és használ fel: természetesen ebben vannak ingadozások, de messze nem akkorák, amelyek ennyire fel tudnák borítani a piacot.

Ami így megnöveli az áringadozást, az maga a résztvevők lélektana. Hol attól félnek, hogy túl sok az olaj, hol attól, hogy túl kevés.

Olajválságok

A piac a 70-es évekig viszonylag stabil volt, mindössze 3 dollár volt az ár hordónként, amikor 1973-ban egy politikai momentum felborította a piacot. Az arab olajexportőr országok úgy döntöttek, hogy az akkori arab-izraeli rövid háború miatt olajembargót hirdetnek jó néhány nyugati ország ellen. Az ár rövid idő alatt felszaladt a négyszeresére, 12 dollárra, a kínálat hirtelen elapadása pedig hiányt, majd gazdasági sokkot okozott. Az amerikai olajkitermelés, amely 1970-ben tetőzött, ráadásul meredeken csökkenni kezdett a hagyományos készletek kimerülése miatt.

Az úgynevezett első olajválság hatása azonban végül pozitív lett: a piacgazdaságok gyorsan alkalmazkodni kezdtek, az energiafelhasználást gyorsan csökkentették, rendkívüli mértékben megnőtt a termelés energiahatékonysága, és az autóipar, de még a repülőgyártás is gyorsan alkalmazkodott, és kisebb fogyasztású járműveket gyártottak. Egyúttal megindult az átállás a megújuló energiára (ez akkor leginkább a vízenergiát jelentette), valamint az atomenergiára. Az egyensúly, ha magasabb szinten is, de helyreállt.

1979-ben aztán volt még egy, az elsőnél kisebb válság, amikor 40 dollárig szaladt fel az ár, de a 80-as években az OPEC országai már a túlkínálattal küzdöttek. Nemcsak a fejlett országok olajfüggősége csökkent nagymértékben, hanem a kínálat is megnövekedett: gyorsan nőtt az OPEC-en kívüli országok termelése, újabb és újabb kitermelők és exportőrök léptek a piacra.

Már nem fáj

Innentől kezdve nyugodtabb lett a piac, bár 1990-ben Kuvait Irak általi bekebelezésekor volt egy felszúrás 40 dollárig, 1998-ban pedig rövid időre 10 dollár alá esett az ár, előidézve az olajexporttól függő orosz gazdaság váláságát. A múlt évtized közepén aztán tartósan növekedni kezdett a kereslet Kína óriási ütemű gazdasági növekedése miatt, így az ár át is lépte a korábbi csúcsot, és felszaladt egészen 140 dollárig a 2008-as válság előtt, de ekkor már látszott, hogy ez ugyan fájó, de messze nincs már olyan hatása, mint pár évtizeddel korábban.

A válság alatt ismét lenézett 40 dollárra az ár, de aztán az erős ázsiai kereslet újra megtette a hatását, kínálati oldalról pedig az Irán elleni szankciók jelentettek fundamentális alapot. Úgy tűnt, meglett a 100 dolláros ár alapja, amit az is mutat, hogy négy évig alig mozdult az ár, a kereslet és a kínálat egyensúlyban volt.

Nulla is lehet?

Ebben következett be változás 2014-ben, amikor az amerikai palaolaj kitermelés, mint új technológia felfutott és óriási amerikai olajkínálat jelent meg a piacon. 2015-ben aztán az Iránnal történt megállapodás után az iráni olajexport is újra felfutott, megjelent a túlkínálat. Az ár 2014 végén gyorsan leesett 50 dollárig, de ahelyett, hogy ezután kialakult volna valamilyen újabb egyensúly, újra zuhanni kezdett, és ez kitartott egész 2015-ben.

30 alatti árnál már olyan elemzések láttak napvilágot, hogy akár 0 is lehet az ár, ebből tudhatta mindenki, akinek egy kis piaci tapasztalata van, hogy jön a forduló.

Amikor egészen képtelen dolgokat kezdenek állítani egy termékkel vagy befektetési eszközzel kapcsolatban, az már a piaci lélektan szélsőséges alakulását jelzi. Arról volt szó, hogy mindenkit magával ragadott az eső trend, így további esést vártak, limit nélkül, és persze gyártottak hozzá magyarázatot is, ahogy ez ilyenkor klasszikus módon lenni szokott. Pedig nyilvánvaló volt, hogy Ázsia olajfogyasztása még nem csökkent, a megújulók térnyerése legfeljebb fogyasztás növekedését ellensúlyozza, az amerikai palaolaj kitermelése pedig veszteséges lett 40-50 dollár alatt, így le is álltak vele.

A kitermelők szenvedtek

Ami még érdekesség volt, hogy ezúttal már nem a magas ár viselte meg a felhasználókat, hanem az alacsony ár a kitermelő országokat, akik gazdaságukat az olajexportra építették. Súlyos nehézségekkel küzdött Szaúd-Arábia, Oroszország és sok kisebb olajexportőr, sokan egyenesen az egész világgazdaságot féltették az ő gyengélkedésük miatt. A túlzottan alacsony ár persze, ahogy ilyenkor szokott, megfordult, és 50 dollárnál létrejött egy átmeneti egyensúly.

Tavaly év közepén azonban megint felbomlott az egyensúly, és emelkedni kezdett az ár. Ez akkor vélhetően az OPEC-országok és Oroszország kitermelés-korlátozási megállapodásának volt köszönhető. Ez valóban indokolt is bizonyos áremelkedést, de miután az amerikai olajkínálat meredeken emelkedni kezdett az újra rentábilis palaolaj-kitermelés miatt, arra lehetett számítani, hogy újra beáll az egyensúly.

A ló másik oldala

Ez az a pont, ahol ismét beléphetett a lélektani tényező, csak fordítva, mint 2-3 évvel korábban.

Két éves emelkedő trend után egyre több piaci szereplő vélte úgy, hogy tartós a trend, semmi nem törheti meg, a napokban pedig már többen megemlítették a 100 dolláros célárat (miközben két és fél évvel korábban 0 volt a célár).

Ez önmagáért beszél, ebből sejthető, hogy közel az emelkedő trend vége, az ár mindenesetre 80 dollárig szaladt fel, legalábbis a Brent típus esetében.

Az észak-amerikai típusok ennél jóval olcsóbbak, a WTI alig haladja meg a 70 dollárt, de hát ez érthető: Amerikában szinte korlátlan a kínálat, gyors a kitermelés növekedés, idén várhatóan az USA már a legnagyobb olajkitermelő lesz napi 11 millió hordó fölötti értékkel, megelőzve a most első Oroszországot. Meg is indult az amerikai olaj Európa felé: az európai finomítókat olcsó amerikai ajánlatokkal bombázzák, és egyre többen rá is kapnak az olcsóbb tengerentúli olajra.

Háziasszonyszakasz

Felmerül a kérdés, hogy ha így dől az amerikai olaj, miért emelkedik még az ár? Itt léphet be a pszichológia: van olaj bőven, de a piac az emelkedő trend lázában ég, okot keresnek, hogy miért szaladjanak venni. Okot pedig mindig lehet találni: hátha Irán kitermelése esik majd vissza, miután Amerika kilépett az atomalkuból, vagy esetleg Irakban lesz gond a választások után. Geopolitikai feszültségekkel mindig magyarázhatók az aggodalmak, noha ezek az országok már jóval kisebb hányadát jelentik a kitermelésnek.

Ahogy André Kostolany, a kiváló magyar származású tőzsdés mondta: háziasszonyszakasz van a piacon, amikor már a háziasszonyok és a taxisofőrök is az olajról beszélnek, sőt, vételi pozíciókat nyitnak. Itt persze a „háziasszonyok” sokkal komolyabb, nagyobb szereplők, de a lélektanuk, motivációik ugyanazok.

Fellegi Tamás