Ki nyerte a Trump-Putyin csúcstalálkozót?

Inkább Oroszországnak kedvezett a hétfői amerikai-orosz csúcstalálkozó a nemzetközi lapok értékelései szerint. A Krím-félsziget annektálása miatti elszigetelt helyzetéből ugyanis Moszkva ismét kikerülhetett a nemzetközi porondra, ráadásul úgy, hogy a két ország viszonyát feszélyező témák közül egyikben sem kellett engedményt tennie, mindezt egy jól megrendezett foci vb-vel a háta mögött. Pontokba szedtük a legfontosabb elemzői megállapításokat a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet elemzése segítségével.

Fotó: TASR

Egyértelműen Moszkva került ki előnyösebben a Helsinkiben lezajlott amerikai-orosz csúcstalálkozóból – ez a hétfői Trump-Putyin találkozó nemzetközi sajtóvisszhangja. Mutatjuk a legfőbb okokat.

  1. Már a találkozó időpontja is Putyinnak kedvezett, aki a vasárnap zárult, sikeresen megrendezett foci vb alatt már több befolyásos nemzetközi politikussal találkozott, a finnországi csúcs erre a sorozatra tette fel a koronát.
  2. A jelenleg is nemzetközi szankciók alatt álló Moszkva szempontjából előnyösen jött ki, hogy a Krím-félsziget 2014-es annektálása miatt felmerülő, – számára hátrányos – jogi aggályok viszonylag kevés teret kaptak a megbeszélésen és az azt követő sajtótájékoztatón. Ráadásul nem kellett engedményeket tennie az orosz-ukrán konfliktus kérdésében, a Krím-félszigeten rendezett népszavazásra hivatkozva.
  3. A két fél között kialakult feszült helyzettel kapcsolatban maga Trump fogalmazott úgy, hogy „esztelen és buta volt az Egyesült Államok is, a párbeszédet már jóval hivatalba lépése előtt el kellett volna kezdeni.” Mint mondta, „Oroszországgal együtt most tettek egy lépést előre, így lehetőség nyílik arra, hogy nagyszerű dolgokat vihessenek végbe.”
  4. A találkozó legkényesebb kérdése a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányba történt állítólagos orosz beavatkozás miatt romlott meg, Moszkvának ebben a kérdésben sikerült a legnagyobb kommunikációs előrelépést elérnie.
  5. Az ügyben Trump a következőképp nyilatkozott: „Teljes mértékben megbízom a hírszerzésünkben, Putyin elnök úr azonban nagyon meggyőzően utasította vissza, hogy beavatkoztak volna. Nincs okom kételkedni egyik fél szavaiban sem.” Elemzők ezt egyértelműen a beavatkozással vádolt 12 orosz kémmel foglalkozó úgynevezett Mueller-bizottság állításainak gyengítését látják. Az elnök egyébként ebben az ügyben kapta otthon a legtöbb kritikát – még republikánus körökből is.
  6. Trump úgy fogalmazott, hogy a kémkedési ügyben Putyin „tett egy hihetetlen ajánlatot. Felajánlotta, hogy fogadják az ügyön dolgozó embereinket, hogy a munkát az ő ügynökeikkel közösen folytassák tovább.” Elemzők szerint ezzel Trump az amerikai hírszerzés információi és az orosz állítások hitelessége között gyakorlatilag egyenlőségjelet tett, ami összességében Putyin számára előrelépés.
  7. A vitából az orosz elnök abból a szempontból is jól jöhetett ki, hogy maga ismerte el: Trump győzelmét akarták, de – megfogalmazása szerint – azért, hogy a két ország kapcsolatai javulhassanak. Ugyanakkor sikerült kikerülnie azt a kérdést, hogy az orosz hírszerzésnek vannak-e Trumppal kapcsolatos, számára kínos, korábbi megfigyelések alapján gyűjtött információk.
  8. Jó marketingfogásnak bizonyult, hogy – mivel 2026-ban az Egyesült Államok lesz a futball-vb egyik rendezője – Putyin egy labdát ajándékozott Trumpnak, mondván, hogy a labda most már az ő térfelén pattog.
  9. Trump további találkozók lehetőségét is felvetette, ami az oroszok szempontjából kedvezőbb az EU és az USA által kezdeményezett, illetve meghosszabbított gazdasági szankciók miatt, másrészt Trumpot a válságkezelő, konfliktusrendező szerepkörében erősíti.
  10. Az amerikai elnök javára írják ugyanakkor, hogy – az észak-koreai találkozó után – ismét a béke őreként léphetett fel a nemzetközi porondon. Ezt a békeszándékot támasztja alá a szíriai rendezésben való aktív részvétel hangsúlyozása is.

A világ lélegzetvisszafojtva figyelt a júliusi Putyin-Trump találkozóra, de a várakozások ellenére nem került sor áttörésre, inkább a rutinos orosz elnök és a politikában kezdőnek mondható Donald Trump pengeváltása volt figyelemre méltó. Az elemzők egyértelműen Vlagyimir Putyin győzelmét hirdették ki. Az összecsapás érdekességeiről beszélt a Trend FM rádióban Bendarzsevszkij Anton, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány igazgatója.

Tíz éve nem került sor kétoldalú találkozóra az amerikai és az orosz elnök között. Ezért tekintett mindenki nagy várakozással a Helsinkiben megrendezett eseményre. Az összesen négy órás – két óra négyszemközti és két óra delegációs – megbeszélést követő sajtótájékoztatón meglepetést okozott, hogy Vlagyimir Putyin a Trumppal folytatott tárgyalásra hivatkozva kijelentette, lezártnak tekintik a krími kérdést, a kelet-ukrajnai kérdést pedig a minszki egyezség alapján kell megoldani. A felvetés őszinteségét megkérdőjelezi, hogy a minszki egyezmény végrehajtása már évek óta megrekedt, talán éppen az orosz fél taktikájának köszönhetően.

Már ez is arra utal, hogy egyértelműen az orosz fél mondhatta győztesnek magát a találkozót követően. Még inkább így áll a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy Trump nagyon kellemetlen helyzetbe került azt követően, hogy a sajtótájékoztatón kijelentette, az amerikai hírszerző szervezetek jelentése hihető, de az oroszok forgatókönyvének is van igazsága, azaz hogy az oroszok nem befolyásolták az amerikai elnökválasztást. Még kínosabb, hogy másnap már azt volt kénytelen magyarázni, hogy ő éppenséggel nem hisz az orosz magyarázkodásnak.

A találkozó eredményeinek értékelésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy Putyin hihetetlenül nagy rutinnal rendelkezik a politikában, hiszen 18 éve országának vezetője, előtte pedig hosszú éveket töltött az orosz titkosszolgálatnál. Ezzel szemben Trumpnak mindössze két éves politikai tapasztalata van.

Bár a kereskedelmi korlátozások ügyében nem történt előrelépés, az orosz sajtó mégis győzelemként értékelte, hiszen hosszú idő után egyáltalán létrejöhetett a találkozó, és legalább elindult az egyezkedés folyamata.

Ugyanakkor az amerikai sajtó szerint Trump gyenge, Putyin erős és agresszív, hiszen keresztül tudta vinni akaratát a tárgyalásokon, tehát tartani kell tőle. Ezzel együtt felhívták a figyelmet, hogy semmi konkrétumról nem egyeztek meg az elnökök. Vagyis külpolitikai szempontból Oroszország nem nyert semmit, Putyin megítélése viszont javult, mert átvitte akaratát.

Eközben figyelemre méltó fejlemény, hogy Oroszország szinte teljes egészében megszabadult az amerikai állampapír-állományától, azaz 96 milliárd dollárról 15 milliárd dollárra csökkent ebbe fektetett tőkéje. A felszabaduló összeget pedig aranyba fektette. Bár az elmúlt időszakban más országok is értékesítették amerikai állampapír-állományukat, de ilyen nagy arányú, több mint nyolcvan százalékos leépítésre sehol nincs példa. Erre a drasztikus lépésre minden bizonnyal Donald Trump kereskedelmi háborúi miatt került sor.

De jó eséllyel az is jelentős szerepet játszott az orosz lépésben, hogy áprilisban már nem csupán orosz hivatalnokok, de 14 orosz cég ellen is korlátozó intézkedéseket léptetett életbe az amerikai adminisztráció. S éppen ettől az időponttól indult el a nagy állampapír-értékesítési akció. Végül a rubel gyengülése is magyarázza az akciót, hiszen az állampapír-állomány értékesítésével plusz forrásokhoz jutott az orosz költségvetés.

A beszélgetés során arról is szó esett, milyen jelentősége van a volt szovjet köztársaságokat tömörítő Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EGU), az 1991-es Független Államok Szövetsége utódjának. Az EGU távlati célja ma már egy nemzetek feletti szervezet létrehozása közös parlamenttel, külpolitikával. Sokan ezt a Szovjetunió újjászületéseként értékelnék, bár az eredeti nazarbajevi elképzelés szerint egy EU-szerű szövetség lebegett a szem előtt. 2015-re odáig fejlődött a szervezet, hogy eltörölték a vámokat, az egységes piac kialakítása követően pedig lehetővé vált a tőke és munkaerő szabad áramlása. A szándék ellenére nem nagyon látszanak a gazdasági előnyök, s inkább az orosz politikai elképzelések háttereként szolgál a szervezet. Persze az is tény, hogy éppen a 2015-ös indulás előtt robbant ki a konfliktus Ukrajnával, amely így kimaradt a szövetségből, pedig fontos szerepe lett volna. S az is tény, hogy nem áll rendelkezésre olyan tőke, mint az EU-ban, amelynek segítségével a gyengén fejlett térségeket fel tudnák zárkóztatni.