KIFOGYÓBAN AZ ARANY A VILÁGON – ROHAM INDULHAT MEG A TARTALÉKOKÉRT

hirdetés

A világgazdaságban inflációs nyomás épül ki. Az infláció elleni klasszikus fedezet az arany. Az ismert, feltáratlan aranykészletek mennyisége 15 éve zuhan. Ebből az arany árának drasztikus emelkedése következik.

A világ számos központi bankja (köztük az MNB is) az utóbbi időben sorra szállította haza a nemzetközi trezorokból aranytartalékát. Kína és Oroszország a dollár gyengülése elleni biztostékul kezdett hatalmas aranyvásárlásokba.

A jegybanki lépéseket részben geopolitikai érvek indokolták, az oroszok és a kínaiak például a dollár egyeduralmát szeretnék megtörni, ennek egy állomása lehet az aranyfelhalmozás. A legújabb aranyláz mögött azonban áll egy, csak a szakértők által ismert tény is:

egyre jobban fogy a kitermelhető arany mennyisége, ami órási problémákat okoz majd a jövőben az aranypiacokon, adott esetben irreális árszintekre hajthatja fel az árfolyamot.

1884 júniusában Jan Gerritt Bantjes, egy dél-afrikai farmer aranyat talált a földjén. A terület Dél-Afrika egy – akkor még – csendes részén, a Witwaterrand medencében található. Kalandfilmekbe illő aranyláz tört ki, megindult a roham és szép lassan kiderült, hogy a térségben a világ legnagyobb ismert aranylelőhelye található. Jó tíz évvel később Dél-Afrika lett a világ legnagyobb aranykitermelője. A főváros, Johannesburg egy kis koszfészekből pár év alatt modern nagyvárossá nőtte ki magát.

A dél-afrikai lelőhelyekről a történelem során felhalmozott arany 40 százalékának megfelelő rögöt bányásztak ki, ez hozzávetőlegesen 2 milliárd unciának felel meg. Mai árakon úgy 2,6 ezer milliárd dollár ennek az értéke.

A Witwatersrand medencében ma is folyik aranybányászat, ám közel sem olyan aktívan, mint korábban. A kitermelése az 1970-es években érte el a csúcsot, amikor nagyjából ezer tonna aranyat bányásztak ki. Pár évtized múltán, 2016-ban a kitermelés azonban mindössze 166 tonna volt.

A csökkenés mértéke mellbevágó: 83 százalék.

Ez persze nem egyedi eset a nyersanyagok esetében. Az arany, a szén, a kőolaj évmilliók alatt alakult ki a földben, előfordul, hogy néhány évtized alatt kiaknáznak egy-egy lelőhelyet. Ebből azonban az is következik, hogy a bányásztársaságok folyamatosan kutatnak újabb lelőhelyek után, bízva a bőséges leletekben. A probléma az, hogy napjainkban egyre kevesebb ilyen van, különösen az arany esetében.

Pierre Lassonde, a Franco-Nevada nevű aranybányász óriásvállalat alapítója szerint a ‘70-es, a ‘80-as és a ‘90-es évtizedekben az iparág legalább egy 50 millió, legalább tíz 30 millió és számtalan 5 millió unciás készletet talált kutatási tevékenysége során. A szakember szerint ugyanakkor az elmúlt 15 évben egyáltalán nem tártak fel 50 és 30 millió unciás készleteket, mindössze néhány 15 milliósra bukkantak.

Az ismert, ám kiaknázatlan aranykészletek mennyisége tehát az elmúlt évtizedekhez képest jelentősen lecsökkent. Ebben szerepe van annak, hogy a bányavállalatok a korábbiaknál kevesebb tőkét fektetnek a kutatási tevékenységbe. Az S&P Global Market Intelligence nevű kutatóintézet szerint a nagy bányatársaságok – a vasérc ágazatot nem ideszámítva – hosszú évek óta csökkentik kutatásra szánt kiadásaikat. Így 2016 végére a cégek összesített kutatási büdzséje 11 éves mélypontra esett vissza. A döntések hátterében az állt, hogy az arany ára az elmúlt néhány évben viszonylag stabil volt. A globális befektetői érdeklődés a Fed és a világ nagy jegybankjai által generált pénz-cunami közepette elfordult az aranytól. A bányavállalatok így spórolásra kényszerültek. Ennek a legegyszerűbb módja pedig az volt, hogy a kutatásra szánt pénzeket vágták meg.

A történet azonban itt kezd érdekessé válni. A nyersanyagipar ugyanis tipikusan ciklikus ágazat. Ez azt jelenti, hogy a szélsőséges fellendüléseket szélsőséges visszaesések követhetik.

Amikor drága az arany, akkor a bányavállalatok apait-anyait beleadnak és új lelőhelyek után kutatnak. Aztán amikor elkezdik kiaknázni ezeket, megnő az aranykínálat és lenyomja az árakat. Ahogy az árak esnek, a vállalatok profit marzsa esik, így a befektetők elvesztik a cég részvényei iránt az érdeklődésüket, a vállalat meg a termelés visszafogására kényszerül. Ennek nyomán a kínálat csökken, az árak emelkedésnek indulnak, és beindul újra a masinéria.

Bizonyos értelemben ez komikus is lehetne, ha nem dollár százmilliárdok hullámzanának a ciklusban fel és alá. De nézzük meg, hogy napjainkban hol tartunk ebben a ciklusban! Az aranyat dollárban jegyzik, így az arany ára függ a dollár kamatától, amelyet az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) határoz meg. A Fed visszafogta a 2008-as gazdasági válságból való kilábalást célzó gigantikus kötvényvásárlási programját – vagyis nem önti többé a pénzt az amerikai és a világgazdaságba. Az amerikai gazdasági ciklus érett fázisban van, a GDP hosszú negyedévek óta emelkedik, ráadásul Trump elnök további gazdaságélénkítő intézkedésekről döntött – vagyis a kereslet a következő egy-két évben még nagyobb lesz. A Fed tehát bár óvatosan, de monetáris szigorításba kezdett, emelgeti az irányadó kamatot. Az amerikai és a világpiacon is irányadó 10 éves amerikai államkötvény hozama a közelmúltban 3 százalék fölé emelkedett. Erre 2014 óta nem volt példa. Az olajárak az olajkartell, az OPEC, valamint Oroszország kitermeléscsökkentő intézkedései nyomán szintén emelkednek.

A pénzpiacok általában nem szeretik ezt a kombinációt – azt jelenti ugyanis, hogy nő a pénz ára (a kamat), és nő a világ legfontosabb energiahordozójának és nyersanyagának, az olajnak az ára. Vagyis: erősödik az inflációs nyomás.

Márpedig az infláció elértékteleníti a befektetéseket – ezért nem szeretik a tőkepiacokon.

Inflációs időkben a klasszikus menekülési út az arany. Ez évszázadok óta így van. Az arany megőrzi értékét. Viszont épp az előbb említettük, hogy az újonnan felfedezett aranykészletek mennyisége az elmúlt 15 év során folyamatosan csökkent. A bányavállalatok ha érzékelik a kereslet emelkedését, nyilván a korábbi éveknél többet költenek majd kutatásra. Új és gazdag lelőhelyek megtalálása azonban időbe telik. Az engedélyek beszerzése időbe telik. A kiaknázás megkezdése időbe telik. Iparági becslések szerint ez a folyamat 7-9 évig tart, a tőkeinvesztíciótól kezdve addig, míg az első aranyrögök megjelennek a szállítószalagokon.

Összefoglalva: amikor az arany iránti kereslet megjelenik és erőssé válik, nem áll majd rendelkezésre elegendő kínálat. Mindebből pedig az következik, hogy az arany ára kilő.