Kik lehetnek a legnagyobb vesztesei egy elmérgesedő kereskedelmi háborúnak?

Az USA és Kína úgy tűnik, nem viccel és valóban belevágnak egy vélhetően igencsak költséges kereskedelmi háborúba. De vajon kinek van nagyobb vesztenivalója? Mely országok szenvedhetik meg rajtuk kívül, ha elmérgesedik a helyzet?
 
A legnagyobb exportőr nem meglepő módon Kína volt 2017-ban, mintegy 2263 milliárd dollárral, majd következett az Egyesült Államok és Németország, sorrendben 1547, illetve 1448 milliárd dollárral.
Magyarország 114 milliárd dollárral a régiós társakhoz hasonló eredménnyel szerepel a térképen.
A szerzők több érdekes következtetést vontak le az eredményekből.
Egyrészt nem igaz az, hogy az USA-nak nincs vesztenivalója egy kereskedelmi háborúban, a számokalapján ugyanis látszik, hogy az USA igenis jelentős exportőr.

Másrészt szemmel látható, hogy vannak országok, melyek méretükhöz képest igen komoly exporttal bírnak, kiemelkedik a térképről Hollandia – az ötödik legnagyobb exportőr globálisan -, Belgium, vagy épp Hongkong.

 

Számít az amerikai-orosz reláció

A világ lélegzetvisszafojtva figyelt a júliusi Putyin-Trump találkozóra, de a várakozások ellenére nem került sor áttörésre, inkább a rutinos orosz elnök és a politikában kezdőnek mondható Donald Trump pengeváltása volt figyelemre méltó. Az elemzők egyértelműen Vlagyimir Putyin győzelmét hirdették ki. Az összecsapás érdekességeiről beszélt a Trend FM rádióban Bendarzsevszkij Anton, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány igazgatója.

Tíz éve nem került sor kétoldalú találkozóra az amerikai és az orosz elnök között. Ezért tekintett mindenki nagy várakozással a Helsinkiben megrendezett eseményre. Az összesen négy órás – két óra négyszemközti és két óra delegációs – megbeszélést követő sajtótájékoztatón meglepetést okozott, hogy Vlagyimir Putyin a Trumppal folytatott tárgyalásra hivatkozva kijelentette, lezártnak tekintik a krími kérdést, a kelet-ukrajnai kérdést pedig a minszki egyezség alapján kell megoldani. A felvetés őszinteségét megkérdőjelezi, hogy a minszki egyezmény végrehajtása már évek óta megrekedt, talán éppen az orosz fél taktikájának köszönhetően.

Már ez is arra utal, hogy egyértelműen az orosz fél mondhatta győztesnek magát a találkozót követően. Még inkább így áll a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy Trump nagyon kellemetlen helyzetbe került azt követően, hogy a sajtótájékoztatón kijelentette, az amerikai hírszerző szervezetek jelentése hihető, de az oroszok forgatókönyvének is van igazsága, azaz hogy az oroszok nem befolyásolták az amerikai elnökválasztást. Még kínosabb, hogy másnap már azt volt kénytelen magyarázni, hogy ő éppenséggel nem hisz az orosz magyarázkodásnak.

A találkozó eredményeinek értékelésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy Putyin hihetetlenül nagy rutinnal rendelkezik a politikában, hiszen 18 éve országának vezetője, előtte pedig hosszú éveket töltött az orosz titkosszolgálatnál. Ezzel szemben Trumpnak mindössze két éves politikai tapasztalata van.

Bár a kereskedelmi korlátozások ügyében nem történt előrelépés, az orosz sajtó mégis győzelemként értékelte, hiszen hosszú idő után egyáltalán létrejöhetett a találkozó, és legalább elindult az egyezkedés folyamata.

Ugyanakkor az amerikai sajtó szerint Trump gyenge, Putyin erős és agresszív, hiszen keresztül tudta vinni akaratát a tárgyalásokon, tehát tartani kell tőle. Ezzel együtt felhívták a figyelmet, hogy semmi konkrétumról nem egyeztek meg az elnökök. Vagyis külpolitikai szempontból Oroszország nem nyert semmit, Putyin megítélése viszont javult, mert átvitte akaratát.

Eközben figyelemre méltó fejlemény, hogy Oroszország szinte teljes egészében megszabadult az amerikai állampapír-állományától, azaz 96 milliárd dollárról 15 milliárd dollárra csökkent ebbe fektetett tőkéje. A felszabaduló összeget pedig aranyba fektette. Bár az elmúlt időszakban más országok is értékesítették amerikai állampapír-állományukat, de ilyen nagy arányú, több mint nyolcvan százalékos leépítésre sehol nincs példa. Erre a drasztikus lépésre minden bizonnyal Donald Trump kereskedelmi háborúi miatt került sor.

De jó eséllyel az is jelentős szerepet játszott az orosz lépésben, hogy áprilisban már nem csupán orosz hivatalnokok, de 14 orosz cég ellen is korlátozó intézkedéseket léptetett életbe az amerikai adminisztráció. S éppen ettől az időponttól indult el a nagy állampapír-értékesítési akció. Végül a rubel gyengülése is magyarázza az akciót, hiszen az állampapír-állomány értékesítésével plusz forrásokhoz jutott az orosz költségvetés.

A beszélgetés során arról is szó esett, milyen jelentősége van a volt szovjet köztársaságokat tömörítő Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EGU), az 1991-es Független Államok Szövetsége utódjának. Az EGU távlati célja ma már egy nemzetek feletti szervezet létrehozása közös parlamenttel, külpolitikával. Sokan ezt a Szovjetunió újjászületéseként értékelnék, bár az eredeti nazarbajevi elképzelés szerint egy EU-szerű szövetség lebegett a szem előtt. 2015-re odáig fejlődött a szervezet, hogy eltörölték a vámokat, az egységes piac kialakítása követően pedig lehetővé vált a tőke és munkaerő szabad áramlása.

A szándék ellenére nem nagyon látszanak a gazdasági előnyök, s inkább az orosz politikai elképzelések háttereként szolgál a szervezet. Persze az is tény, hogy éppen a 2015-ös indulás előtt robbant ki a konfliktus Ukrajnával, amely így kimaradt a szövetségből, pedig fontos szerepe lett volna. S az is tény, hogy nem áll rendelkezésre olyan tőke, mint az EU-ban, amelynek segítségével a gyengén fejlett térségeket fel tudnák zárkóztatni.