Kína beelőz az ipari digitalizációban is

hirdetés

Az új év nagy dobása lehet az ipar digitalizációjában, hogy a kínaiak előbb megcsinálják az ipar 4.0-t mielőtt Európa vagy USA felébredhetne. Németországban ugyan már több mint hat éve meghirdették az államilag is ösztönzött programot, ám Kína már a kezdetektől együttműködött a németekkel. És nemrég meghirdette saját ipari digitalizációs programját…
 
Több mint hat és fél éve, 2011-ben a Hannoveri Ipari Vásáron jelent meg az ipar 4.0 fogalom. Ám ahhoz, hogy átmenjen az európai köztudatba, vagy legalábbis az európai gyártókat irányító vezetők, szakemberek tényleg cselekedjenek is, sok-sok évre volt szükség. A német és a magyar ipar sem áll kifejezetten rosszul jelenleg, ám az igazi „fenyegetés” máris megjelent. A kínai vezetés nemrég ipari digitalizációs programot indított a földrésznyi, a fejlett világ szinte egészért árukkal ellátó nagyhatalomban, a kezdeményezés neve: Made In China.
 
A nyilvánvalóan részben a német példákon alapuló, pár hónapja meghirdetett program azt ígéri, hogy a robotok és a gyárakban, raktárakban, a terepen és az ügyfelektől gyűjtött mindent eluralnak. Azaz a termelés átalakul: okos robotkarok rakják össze a terméket, csökkennek a selejtek, a legnagyobb gyárak is jobbára egyedi megrendeléseket tudnak teljesíteni, a szenzorok pedig a teljes gyártási, raktározási, logisztikai folyamat minden kis rezdülését figyelik és akár a végletekig képesek optimalizálni a folyamatokat.
 
Persze a németek kitartóan, szisztematikusan dolgoznak, mint mindig. Például a Fraunhofer Intézet egyetemekkel és magáncégekkel együttműködve fejleszt: az anyagoktól a mikroelektronikáig, illetve az okos szoftverekig. A Fraunhoferhez hasonló munkát végez a müncheni UnternehmerTUM intézet is, mely az ötlettől kezdve inkubálja a projektet a gyártósorra kerülésig. Ők például közvetlenül a helyi műszaki egyetem mellett vannak, így az ötletelésbe évente kétezer új hallgató is beállhat, ezzel pedig akár egy negyedév alatt kész prototípust tesznek az asztalra. A holdingszerű szervezetnek tőkealapja is van, így jó projekteket finanszírozni tud. (Az UnternehmerTUM együtt dolgozik a BMW, a Nokia, az SAP, az Infineon, és már hasonló, ismert cégekkel.)
 
A hírek szerint a német ipar, főleg az ottani kkv-k, kellően rámozdultak már a digitalizációra. És akad jó pár igazi, innovatív startup is a területen. A Soley például segítséget nyújt működő üzemek számára, hogy a saját komplexitásukat legyőzzék, átlássák a termékpalettájukat, azaz tudják, mit nem éri már meg gyártani. Ehhez külön okostelefonos applikációt fejlesztettek le. Alapvetően szenzoros adatelemzést (big datát) használnak, mellyel a kisebb cégeknek segítenek. Még abban is kezet nyújtanak, hogy sokkal kevesebb kábel szelje át az üzemet, irodát, vagy épp merre menjenek a targoncák a gyárban, hogy a legrövidebb és legbiztonságosabb útvonalon is spórolni lehessen.
 
No, de eközben hol tart Kína? Egy-két évvel később indultak, de a központosított, „kéziverzéreltebb”, ám egyúttal mégis villámgyorsan reagáló kínai ipartól mégis van félnivalója a németeknek – és persze a magyaroknak, cseheknek, lengyeleknek is. Miért? Mert a kínai kormányzat 2017 kora őszén fogadta el az említett Made In China tervet. Ez a német ipar 4.0-hoz hasonló, rendkívül alapos és mélyreható ipart érintő modernizációs politikai irányelv. Ennek céljai és eszközei pedig még az Európai Unió teljes fegyverzetéhez képes is felfoghatatlan méretűek! Több mint egyezer állami tőkealap összesen több mint 800 milliárd dollárnyi jüannal (több mint 200 ezer milliárd forinttal) támogatja az iparfejlesztést, az információtechnológiai alapú gyártásfejlesztést!
Európából nézve a tempó érthetetlen, a célok nagyon ambiciózusak, mert számos technológiai területen, ágazatban hatalmas belső (kínai) piaci részt céloznak. E szerint 2025-re az elektromos autók, a high-tech hajóalkatrészek, a megújuló energiát termelő eszközök terén a belső keresletet négyötöd részben a belföldi cégek fogják kielégíteni. De a fejlett orvosi eszközök, az ipari robotok és a modern mezőgazdasági gépek terén is 60-70 százalékos belpiaci részt céloznak meg saját gyártóik számára. Mi több, a mobilchipek is 40, a nagy testű repülők terén pedig 10 százalékos belpiaci részt szán ezen kormányzati terv a kínai gyártóknak.
Európa gazdasági-gyártási központjában, Németországban, és a hozzá ezer szállal kötődő Magyarországon tehát érdemes lesz felkötni a nadrágot, még a digitalizációban élharcos vállalatoknak is, ha hatékonyságjavulásban fel akarják venni a versenyt Kínával, a többi, eddig is jól ismert kínai versenyelőnyről nem is beszélve.