Magyar baromfimilliárdos, aki váratlan húzásával mindenkit meglepett


hirdetés


Alaposan felkorbácsolta a kedélyeket a hazai baromfiszektorban Szabó Miklós, aki csaknem harminc éve működő tehetős családi vállalkozását, a víziszárnyaspiacot vezető debreceni Tranzit-csoportot eladta az egyik legnagyobb európai baromfis vállalatbirodalomnak, a francia LDC-csoportnak. A Szabó-família a baromfis biznisszel csaknem negyvenmilliárdos becsült vagyont halmozott fel, és ma a harmincadik helyen szerepel a leggazdagabbnak tartott magyarok listáján. A családfő szerint az értékesítés nem azt jelenti, hogy kiszállnának az üzletből, hanem közös vállalatként további terjeszkedést terveznek a nemzetközi baromfipiacon.

„Ebben van az életünk” – foglalta össze egy korábbi nyilatkozatában Szabó Miklós baromfiágazati vállalkozó, hogyan értékeli azt az eredményt, amelyet a tulajdonában álló debreceni Tranzit-csoporttal elért. Az üzletember mindig is a tradíciók fontosságát hangsúlyozta, és azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a „nulláról indulva”, állami vagyon privatizálása nélkül építették fel családi vállalkozásukat. Éppen ezért derült égből villámcsapásként érte a hazai baromfiszektort az a közelmúltbeli bejelentés, amely szerint a Szabó-família száz százalékos tulajdonában álló Tranzit-cégek 70 százalékát Európa egyik legnagyobb baromfis cégóriása, a francia LDC vásárolta meg.

A tranzakcióval a franciák olyan magyar vállalatcsoporthoz jutottak, amely vezető szerepet tölt be a hazai víziszárnya-piacon. A Tranzit nemrég megvette a nyírbátori Bátortrade Kft., illetve több más, vele szorosan együttműködő baromfiágazati vállalkozás baromfitelepeit, vágóhídját és egyéb eszközeit is, így a csoport tevékenységi köre – a pecsenyekacsa- és húsliba-termelés mellé – csirkeneveléssel és -feldolgozással egészült ki, miközben Európa legnagyobb, egy kézben lévő víziszárnyasférőhely-kapacitása jött létre. A vállalkozás két meghatározó cége a Tranzit-Ker Zrt. és a Tranzit-Food kft., amelyek közül az előbbi a termelésért, utóbbi a feldolgozásért és az értékesítésért felelős.

A Tranzit-csoport összesített árbevétele tavaly elérte az 53 milliárd forintot, a család pedig a napi.hu száz leggazdagabb magyarról szóló 2018-as listáján 38,5 milliárd forintos vagyonnal a harmincadik helyen szerepelt. Ezzel a Szabó-família majdnem a legnagyobb vállalkozásnak tekinthető a hazai baromfibizniszben, és csak a 39,5 milliárd forintos vagyont felmutató Bárány László előzi meg, aki családjával együtt a csirkepiacon vezető szerepet betöltő kisvárdai-nyírkércsi Master-Good csoport tulajdonosa.

Érdekesség, hogy a hazai baromfiszektor legnagyobb vállalkozásai egy-egy meghatározó üzletember köré csoportosultak az elmúlt évtizedekben. Szabó Miklós és Bárány László mellett ilyen Erdélyi István, aki a pulykapiacot uraló szarvasi Gallicoop Zrt.-t vezeti, illetve Magyar József, aki a víziszárnyas- és a csirkeágazatban egyaránt érdekelt szentesi Hungerit Zrt. tulajdonosa. A nagy baromfibizniszt kiépítő vállalkozók azonban ma már kiöregedő félben vannak, ezért szinte mindegyiküknél felmerül az utódlás és a vállalatátadás kérdése. Ágazati hírek szerint ez például nem ment zökkenőmentesen Szentesen, ezért a Hungeritet várhatóan Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató veszi meg, aki tej- és húsipari befektetései után terjeszkedni kíván a baromfipiacon is. Szabó Miklós viszont azok közé tartozik, aki megoldotta a generációváltás problémáját, és a cégcsoport irányítását fiára, Szabó Ákosra bízta, így e szempontból a Tranzit-csoport nem volt cégeladási kényszerben.

„Tulajdonképpen egy szatmári almáskertbe születtem” – utalt egy interjúban mezőgazdasági kötődésére a közgazdász végzettségű, idén hatvannégy éves Szabó Miklós, aki a Tranzit-csoportot 1990-ben alapította meg. Azt azonban, hogy a baromfiágazat mellett kötelezte el magát, debreceni szomszédainak köszönheti, akik a baromfi-feldolgozással foglalkozó Barnevál, illetve Hajdú-Bét vezetői voltak. Annak idején ők beszélték rá, hogy érdemes libatartással foglalkozni azokon a szatmári állattenyésztő telepeken, ahol az akkori téeszek a termeléssel éppen kezdtek felhagyni.

A tulajdonos a vállalatépítés kapcsán azt emelte ki, hogy mindent piaci áron vettek meg és építettek fel, a megtermelt vagyont pedig rendre visszaforgatták az üzletbe, amely azonban nem csak a baromfitenyésztésre, hanem a műtrágya-kereskedelemre és a gyümölcságazatra is kiterjedt. Utóbbin belül meghatározó a diótermelés, amely a Tranzit-Dió Kft-hez kötődik, de a dió mellett az alma, a szilva és a meggy, a zöldségfélék közül pedig az uborka és a paprika is felkerült már a palettára. 

A Tranzit-csoportnak nincs rossz fogadtatása kormányzati-államigazgatási berkekben, hiszen például tavaly megkapták az  agrártárcától az “Élelmiszerbiztonságért Díjat”, mivel az indoklás szerint “egyedülálló módon teremtették meg, hogy a feldolgozott baromfi a „szántóföldtől az asztalig” ellenőrzött és dokumentált termelési rendszerből, élelmiszerbiztonsági és nyomonkövethetőségi feltételek mellett kerül a fogyasztókhoz”. Idén februárban pedig megjelent egy kormányhatározat is, amelyben a kabinet deklarálja, hogy stratégiai együttműködési megállapodást kíván kötni a vállalatcsoporttal.

Az üzletember társadalmi szerepvállalására utal, hogy az elmúlt években debreceni Mecénás-díjat és díszpolgári elismerést is kapott. Elsősorban az  egészségügyi intézményeket, a rászorulókat és a sportéletet támogatják,

de ahogy Szabó Miklós fogalmazott, “nem reklámcéllal és nem imázsépítés miatt” adományoznak.”

Nekem személy szerint sem kell az imázsépítés, nem akarok közszereplő lenni, sőt lassan már vállalatvezető sem szeretnék lenni – indokolta részben ironikusan, de azt már nagyon is komolyan tette hozzá, hogy “vért kell izzadni, hogy legyen profit és legyen miből adományozni”. 

Rendkívül fontosnak tartja a sportot, illetve az egészséges életmódot, ezért is fájlalja, hogy a mai fiatalok nem mozognak eleget. Ő például “minden reggel fél hattól fél hétig az edzőteremben kezd, majd hazaugrik lezuhanyozni, és fél nyolcra bent van” a cégénél.  Sportkötődésként a debreceni futballcsapat törzsszurkolójának vallja magát, de azt is elismeri, hogy  a cégvezetés szabadidőgondokat okoz,

mivel "legalább napi tizennégy óra munkát jelent, és ha nem is mindig az íróasztal mögött, de agyban ott kell lenni még munka után is, és az ember sokszor éjszaka is ezen rágódik, ezért nem alszik".

Szerinte nagyon oda kell figyelni a stresszre, mert az jelentheti a legnagyobb veszélyt.  

Az persze az üzletember számára tehermentesítést hozott, hogy fia átvette a cég operatív irányítását, ezért is nyilatkozott korábban úgy, hogy szeretne szétnézni a világban, illetve többet törődni a családjával, vagy több időt tölteni társaságban, mivel “nagy baráti körük van”. Kérdés, mennyire teremt a Tranzit-csoportban új helyzetet a franciák bevonása, amely alaposan felkorbácsolta az ágazati indulatokat, és  a cégcsoportot egy csapásra a szakmai érdeklődés középpontjába állította. Sokan kifogásolják, hogy a tisztán magyar tulajdonú családi vállalkozás külföldi kézbe került, és állítólag kormányzati körökben is nehezményezik, hogy a támogatásokkal is megerősített cégcsoport jelentős részét a tulajdonosok eladták. 

Semmi sem változik – sietett ugyanakkor megnyugtatni a kedélyeket Szabó Miklós, aki szerint a franciák kifejezetten azzal a feltétellel szálltak be az üzletbe, hogy a Tranzit szakmai irányítása a Szabó-famíliánál marad. Így a család az értékesítéssel nem száll ki a baromfiágazatból, sőt a tranzakciót olyan közös vállalat létrehozásaként magyarázza, amely sikerrel terjeszkedhet a koncentráltan működő és erős versenytársakat felvonultató nemzetközi baromfipiacon. Az új helyzet menedzselése tehát bőven adhat további vezetői feladatokat, de arra a jövő adja majd meg a választ, hogy a többségi külföldi tulajdonlás tényleg közös nemzetközi előrenyomulás kezdetét jelenti-e, vagy inkább arról van szó, hogy a Szabó-família nem azonnal, hanem lassabb ütemben, fokozatosan vonul majd ki a baromfibizniszből.