Még mindig élet-halál harcot vívnak a könyvkiadók az Alexandra csődje után

hirdetés

Bár a napi tíz perces olvasással jó helyen állunk az Unióban, a hazai könyvszakma súlyos gondokkal küzd. Az Alexandra összeomlása még koncentráltabbá tette a könyvpiacot, a kiadók jelentős része a túlélésért küzd. A problémákról Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója osztotta meg gondolatait.

Nemrég zárult a 89. Ünnepi Könyvhét, ahol 180 kiállító standján 300 új kiadványból válogathattak az érdeklődők. Évente

45 milliárd forintra tehető a magyar könyvforgalom, és 4-500 ezer rendszeres olvasóra lehet számítani,

a könyvkiadók azonban súlyosabb problémákkal néznek szembe, mint valaha.

Ezeknek csak egyik része, hogy egyre kevesebben és kevesebbet olvasnak: az unió statisztikai hivatala szerint átlagosan napi tíz percet olvas egy magyar, ami viszonylag jó értéknek számít.

A könyvkiadóknak azonban ennél is alapvetőbb gondja a kiszolgáltatott helyzet, ami az Alexandra csődje után csak még jobban fokozódott.

A rendszerváltás előtt 26 kiadó működött Magyarországon, rengeteg bolttal: a rendelések fixek voltak, a könyvek olcsónak számítottak, és a forgalmazók kifizették a könyvek árát. A szektor teljes mértékben államilag finanszírozott volt,

ám a privatizáció szerencsétlen szerkezete, és a terjesztés koncentrálódása igencsak nehéz helyzetbe hozta a szakmát

– mondta Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének korábbi elnöke a Magyar Közgazdasági Társaság Analógiából digitáliába – a könyvkiadás ma, merre tart a Gutenberg-galaxis? című rendezvényen arról számolt be, hogy

a fő nehézség az úgynevezett bizományosi rendszerből fakad, amely bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tette a könyvkiadók gazdasági helyzetét.

A rendszer lényege, hogy a könyvek boltokba leszállításakor a kereskedők bizományban veszik át az árut, így csak a már eladott példányok után fizetnek, nem ritkán jókora haladékkal. Így gyakorlatilag alig vállalnak kockázatot, melynek nagy része – beleértve a fizetési késedelmet – a kiadókra hárul.
További probléma, hogy a papír ára megemelkedett, ennek egyik oka, hogy a korábbi papírgyártók elsősorban csomagolóanyag előállítására álltak át.

Kocsis András Sándor kitért arra is, hogy

a kiadók korábbi bolthálózatuknak több mint kétharmadát elvesztették,

mert a tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató boltokat privatizálni kellett. A rendszerváltás rácsapott a szakmára, a legrosszabb időszak az 1994-1997-es évek voltak – tette hozzá.
Az ágazatot érintő másik problémának az online értékesítést nevezte, ami – mint fogalmazott – szintén sokat ártott a könyves szakmának.
Az árképzésben is hátrányba került a szakma:

egy ezer forintos kiadványból 510 forint a kereskedőnél marad, miközben a teljes pénzügyi felelősséget a kiadók vállalják.

Egy kötet átlagos forgási ideje– vagyis a kereskedőhöz szállítástól a kifizetésig terjedő időszak – hozzávetőleg 13 hónapra tehető, mert a kereskedők átlagosan az eladástól számított 75 napra egyenlítik ki a számlát. Ennyi ideig kell tehát a kiadóknak megfinanszírozniuk a könyvek árát – húzta alá Kocsis András Sándor.

A kereskedők gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak, a Libri, a Líra számít most a legnagyobb piaci szereplőnek, korábban a Matyi Dezső irányította Alexandra csoport 37 százalékos részesedést tudhatott magáénak. (Az Alexandra csődje önmagában több milliárd forintos kárt okozott a könyvszakmának.)

Jellemző, hogy a kiadók még akkor is szállítottak az Alexandrának, amikor már csak súlyos késedelemmel tudott csak fizetni, mivel – a piac koncentráltsága miatt – másképp nem volt esélyük, hogy polcokra kerüljenek a könyveik.

Jó hír ugyanakkor, hogy a világirodalomban jól pozicionáltak vagyunk

– mondta az elnök-vezérigazgató az MKT fórumán.

Szabó Anna