Miért nem pánikolnak az amerikai kötvénybefektetők?

hirdetés

Trump elnök protekcionizmusa, a nagy adócsökkentések, a költségvetési hiány fenyegető elszállása mind olyan tényezők, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor az Egyesült Államokban szinte megvalósul a teljes foglalkoztatás inflációs félelmeket gerjesztenek. A tőkepiacokon azonban azt látjuk, hogy egész egyszerűen nem hiszik el ezt a forgatókönyvet. Erre utal az is, hogy a világ egyik legfontosabb piaca, az amerikai állampapírpiac nyugodt marad.

A Federal Reserve többször emelte az irányadó kamatot és további – bár óvatos – monetáris szigort ígért az idei és a következő évre is. Ugyanakkor a 10 éves futamidejű amerikai államkötvények hozama tavaly februári szintjük alá csökkent. A 30 éves papírok hozama pedig 3,25 százalék körüli szinten, tavalyi csúcsa körül áll. Ezek a számok arra utalnak, hogy a kötvénybefeketők jelenleg sokkal kevésbé félnek attól, hogy az amerikai gazdaság túlfűtötté válik és megjelenik az infláció, mint mielőtt Trump bejelentette nagy arányú adócsökkentési programját.

Persze abból, hogy a kötvénybefektetők nem aggódnak, nem következik az, hogy a Trump által meghirdetett fiskális expanziónak nem lesznek hátrányos következményei. A pénzpiacok híresek arról, hogy hajlamosak tragikusan rosszul megítélni a helyzetet – a 2007-2008-as pénzügyi válság a legjobb példa erre. Az amerikai állampapírpiac azonban több, mint szimpla közvetítője a pénzügyi véleményeknek. A hosszú távú hozamok olyan indikátorok, amelyek a gazdaság minden szegmensében irányadónak számítanak – sok esetben alapvetően meghatározzák az adott szegmens, például az ingatlanpiac, árazását.

A jelenlegi helyzetben a befektetők véleménye és a gazdasági realitás teljesen eltér egymástól. A 3 százalék körüli hosszú kamatok nagyon furcsának tűnnek, amikor a Fed inflációs célja 2 százalék, a gazdaság reálnövekedése pedig 2-3 százalék – nem számolva Trump fiskális stimulusát.

Az elmúlt évtizedek alapján a hosszú állampapírhozamok a nominális GDP növekedés mértékének megfelelően alakulnak.

Ez a jelenlegi helyzetben 4-5 százalékos 30 éves hozamot jelentene. Ha Trump gazdaságélénkítése 4 százalékra tornázza fel a növekedést, a hozamszintnek valahol 6 százalék, vagy a fölött kéne lennie.

A múlt tapasztalatai alapján a hosszú hozamok és a nominális GDP közötti rés előbb-utóbb bezárul. Vagy a növekedés esik vissza drámai módon, vagy a hozamszint emelkedik fel drasztikusan. A GDP nem úgy tűnik, mint ami visszaesésre készül, sőt, várhatóan tovább gyorsul. Az üzleti bizalom nagyon erős, a lakossági jövedelmek a munkahelyek számának gyarapodása révén szintén emelkednek.

De mi a helyzet a kötvényhozamokkal? Ha az amerikai gazdaság a várakozásoknak megfelelően tovább gyorsul, nem az lenne a logikus, hogy a hosszú lejáratú állampapírok hozamai is emelkednek? Nem valósznű, hogy ez bekövetkezne. A tőkepiacok új normákhoz szoktak hozzá. A befektetők és a jegybankárok megszokták a vérszegény növekedést és az alacsony inflációt, miután az elmúl tíz év, a pénzügyi válság kitörése után, stagnáló GDP-ről és deflációs veszélyekről szólt. A Fed nagyon alaposan meggondolja kamatlépéseit, nagyon erős érvek kellenek ahhoz, hogy a jelenleginél határozottabb ütemben szigorítson.

A hosszú hozamok mélyben tartásához külföldi tényezők is hozzájárulnak. Japánban és Európában még tart a mennyiségi lazítás. Így a tengerentúli befektetők körében is folyamatos a kereslet az amerikai papírok iránt

– főleg így, hogy azok árai mindenfajta fundamentális elemzés által kalkulátnál mélyebben vannak.