Mit találunk a patinás helyen, ahol egykor oly sok pénzt lehetett keresni?

A Budapesti Értéktőzsde legmozgalmasabb időszaka volt az a 8 év, amikor a Vörösmarty téri tőzsdeteremben zajlott a kereskedés. A patinás épület nem csak a tőzsdeteremnek, hanem a 80-as évek kötvénypiacának, sőt a tőzsdét megelőző tőzsdenapoknak is helyet adott. Lássuk, mi lett a patinás épülettel és termeivel?

Brókerek helyett cipők

E sorok írója benézett a Váci utcái szép nagy H&M üzletbe, amely a volt tőzsdeépületben található. Egyszer csak döbbenten észlelte, hogy jól ismert helyen, a tőzsdeteremben találja magát, és ott, valamint a vele összenyitott egykori pénztárteremben fogasokon lógó ruházat és cipők találhatók, meglehetősen méltatlanul.

Patinás régmúlt

De hogyan jutott ide a két terem és maga a patinás épület, és milyen utat tett meg az idők során? Már maga a hely is érdekes: itt haladt a középkori pesti városfal, amit 1790 után bontani kezdtek, mivel a város terjeszkedni kezdett. Idővel kialakultak a környező utcák, a telek értékes lett, és a bankélet felpezsdülésekor a 19. század végén a Pesti Hazai Első Takarékpénztár úgy döntött, hogy méltó bankpalotára van szüksége, melyet itt fog megépíteni.

Az épületet Alpár Ignác tervezte (akárcsak a Szabadság-téri tőzsdepalotát), benne az elegáns pénztárteremmel és az üvegfedelű másik teremmel (a későbbi tőzsdeterem), valamint széles folyosókkal, lépcsőkkel, nem sajnálva a márványt az építés-díszítés során. 1915-ben nyílt meg az épület, a Pénztár akkortól fogadta ügyfeleit egész az 1948-as államosításig, amikor az épületbe az Állami Fejlesztési Intézet került.

A kötvénypiac fókuszpontja

Hogy aztán ez az épület lett a helyszíne a tőkepiac újkori kialakulásának, annak oka, hogy 1982-ben az Állami Fejlesztési Intézet kezdte forgalmazni az újra engedélyezett vállalati kötvényeket, eleinte csak intézményi ügyfelek részére. Rövidesen a lakosság is vásárolhatott a 11 százalékos kötvényekből, de miután az egyetlen banknál, az OTP-nél maximum 5 százalékot lehetett elérni, óriási kereslet lett a kötvények iránt. A forgalmazás a patinás épület pénztártermében kezdődött, és persze sok vevőnek már nem jutott a magas kamatú papírból: nekik drágábban eladták azok, akik időben vettek. A terem és az előtér máris egyfajta tőzsde funkcióját kezdte betölteni.

1987 elején létrejött a kétszintű bankrendszer, megalakultak a kereskedelmi bankok, az Állami Fejlesztési Intézetből lett az egyik Állami Fejlesztési Bank néven, ami aztán később Budapest Bankká alakult. A kötvények forgalmazása folytatódott, ezúttal már más bankok is bekapcsolódtak, bár kezdetben meglehetősen érdekes volt az árazás: meg lehetett venni egy kötvényt az egyik banknál, és egy utcával arrébb drágábban eladni egy másiknál, leginkább pont ebben a patinás teremben.

A tőzsde megalakulása előtti években ugyancsak ebben a teremben tartották az úgynevezett tőzsdenapokat, ahol a kötvényeket egy helyen és egy időben lehetett forgalmazni, de nem volt még értékpapírszámla vagy elszámolóház: nyomtatott kötvények és készpénz cserét gazdát. A szomszéd teremről még senki sem tudott: el volt falazva.

A Tőzsde

1988-tól kétszámjegyű lett az infláció, majd a rendszerváltáskor 20 százalék fölé szaladt. A kötvények kamata már nem volt magas, és a bankok is megtanulták az árazás technikáját, így a különleges piac megszűnt. 1990 júniusában aztán megnyílt maga a tőzsde, de érdekes módon először nem a Vörösmarty téren, hanem egy kis teremben a Váci utcában. A Vörösmarty térre, immár az üvegtetős terembe 1992 elején került át, és ott működött 2000 elejéig, amikor bezárták, hisz már nem volt szükség többé teremre, brókerekre: minden elektronikusan ment.

A teremben kezdetben nagy élet volt: brókerekkel volt tele, akik kiabáltak, hadonásztak: mai ésszel egészen viccesen zajlott  kereskedés, de hát így zajlott több száz éven át. Aztán viszonylag hamar megjelent az elektronikus kereskedés, még internet nélkül, a tőzsde által a brókercégekhez kihelyezett terminálokon. Ekkor már elhagyhatták a tőzsdetermet, és irodáikból is kereskedhettek, de a határidős kereskedés még sokáig nyílt kikiáltásos maradt. Amikor ezt is gépesítették, kevéssel az ezredforduló előtt, kiürült a terem.

Ez a terem ma, együtt a másikkal, a szép galériás pénztárteremmel, egybe van nyitva, és amint a képeken látható, áruházi részleggé alakult. A tőzsde legizgalmasabb része egy idő után a látogatótér volt: ide bárki bejöhetett, monitorokon követhette a kereskedést, mobiltelefonján megbízásokat adhatott. Voltak is sokan, egymással beszélgettek, izgultak: olyan hangulat volt esetenként, mint a lóversenypálya lelátóján.

A közönség itt élte át a tőzsde legizgalmasabb eseményeit: az 1994-es első rövid, de viharos árfolyamemelkedést, a legnagyobb cégek részvényeinek bevezetését, az 1996-tól kibontakozó páratlan fellendülést, majd az ázsiai és az orosz válságot, végül az úgynevezett dotcom lufit, melynek során a hazai technológiai és távközlési részvények is a sokszorosukra emelkedtek, hogy aztán a mélybe szálljanak.

A látogatótér ma teljesen el van választva a tőzsdeteremtől, és a Szamos cukrászda hátsó részét alkotja. Ehhez a teremhez kapcsolódott egy kis, ablaktalan helység, benne két hosszú asztallal, két monitorral és telefonnal és néhány székkel: ez volt a sajtószoba. Itt lényegében minden tőzsdei újságíró megismerte egymást, sőt a látogatótéri törzstagok jó részét is: máig tartó barátságok is köttettek. A sajtószoba ma a cukrászda hűtőszekrényeinek ad helyet.

Minitőzsde az előtérben

A látogatótér és az épület Deák Ferenc utcai frontja között volt még egy helyiség, ide a Budapest Bank brókercége, a BÉB Rt költözött be, ha már úgyis ott volt Budapest Bank terme a tőzsdeterem mellett. Logikus volt, hogy itt megbízásokat lehessen adni, bár ez más brókercégekkel szemben jelentett egy kis előnyt. Itt kezdetben a BÉB Rt a kárpótlási jegyeket forgalmazta, még mielőtt azokat tőzsdére vezették volna, de a jegyeket jobb áron is megvásárolták néhányan a helység előtt, így 1992 folyamán a tőzsde előtere egy külön kis piacként üzemelt, ahogy korábban a kötvényeknél is.

Jobb sorsra érdemesek

A BÉB irodája később megszűnt, a helységet átvette a tőzsde, ott előadásokat, sajtótájékoztatókat tartottak. Ma ez a cukrászda első fele, itt van a legtöbb asztal és a cukrászpult. A mai helyzetet nézve úgy gondoljuk, hogy célszerűbb lett volna a két termet a cukrászdához kapcsolni és egy nagy, patinás vendéglátóipari egységet üzemeltetni, olyasmit, mint a szemközti Gerbeaud volt fénykorában, a H&M-nek nincs igazán szüksége erre a területre, csak egy nyúlványa az áruháznak. Erre az épület átalakítói nyilván nem gondoltak, feltehetően az volt az elképzelésük, hogy valaki tényleg méltó módon fogja a gyönyörű termeket kihasználni, végül aztán az átalakítás is lelassult a válság miatt, és bérlőt sem sikerült sokáig találni.

Aztán hogy-hogy nem, a svéd kiskereskedelmi óriás kibérelte az egész épületet tőzsdetermestül, tokkal, vonóval. Az egész kissé túlméretezettnek tűnik egy ilyen áruház számára, sok az üres, fel nem használható tér, sokszor márvánnyal borítva, és szokatlanul hosszú mozgólépcsők vezetnek az elképesztően magasra alakított emeletekre. Kérdés, hogy az első kisebb gazdasági lanyhulás alkalmával, ami előbb-utóbb elkerülhetetlen, akárcsak a tőzsdei bessz, marad-e a patinás és feltehetően drága épületben az áruház, vagy egy számára sokkal alkalmasabb helyre költözik.

Fellegi Tamás