MIT VÁRHATUNK KIM DZSONG UN ÉS TRUMP TALÁLKOZÓJÁTÓL?


hirdetés


Donald Trump amerikai elnök májusban valóban diplomáciai áttörést hozhat, ha sikerül tárgyalóasztalhoz ültetnie Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort. A csúcstalálkozó hatalmas előrelépés lenne, hiszen néhány héttel korábban még atomcsapással fenyegetőztek a felek, igaz, nemrég a CIA vezetője, Mike Pompeo már Észak-Koreában készítette elő a terepet a csúcstalálkozónak. Mi áll a hirtelen hangnemváltozás hátterében? Az események hátterét a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet segítségével mutatjuk be. 

A sorozatos észak-koreai rakétakísérletek eredményeként Észak-Korea ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került 2017-ben. A Trump-adminisztráció az erőfitogtatásra válaszul nyíltan katonai – sőt nukleáris – csapással fenyegette az észak-koreai rezsimet. A növekvő feszültség természetesen a régió többi államára is kihatott, így

Kína, Oroszország és az USA regionális szövetségesei is kiemelt figyelemmel kísérik a félsziget eseményeit.

2018 azonban meghozhatja az enyhülést: az észak-koreai elnök békülékenyebb hangot ütött meg Dél-Koreával szemben, következett a dél-koreai téli olimpia, ami szintén a közeledés jeleit mutatta, majd bejelentésre került a két Korea közötti áprilisi csúcstalálkozó. A nemzetközi közvéleményt kétség kívül leginkább az észak-koreai–amerikai diplomáciai csúcs köti le, köszönhetően többek között a két államfő kiszámíthatatlannak tűnő viselkedésének.

Kim Dzsong Un pekingi és moszkvai útja a fontos csúcstalálkozó előfutárának tekinthető, Kínában ugyanis a két állam egyeztette stratégiáját a következő hónapok eseményeivel kapcsolatban.

Feltűnően békülékeny a hangnem

A szakértők szerint az amerikai elnökkel az az egyik legnagyobb probléma, hogy amit a közösségi médián keresztül (például Twitteren) kommunikál, és amit valójában tesz, az sokszor – finoman szólva – nincs összhangban. Mind Japán, mind pedig Dél-Korea, akik az Egyesült Államok szövetségesei a térségben, nem érdekeltek egy fegyveres konfliktusban.

Mennyire védi Kína Észak-Koreát?

Fontos leszögezni, hogy a stratégiai környezet rendkívül összetett. Ha az április eleji csúcstalálkozót nézzük, amikor az észak-koreai elnök látogatott Pekingbe majd Moszkvába, kijelenthetjük, hogy a maga nemében egy különleges út volt, hisz Kim Dzsong Un még sosem járt külföldön. Az is sokat nyom a latban, hogy ekkortájt már hatályosak voltak az amerikai vámtörvények, amelyek erősen sújtják a kínai exportot.

Mindkét félnek tehát érdeke volt a csúcstalálkozó, Észak-Koreának elsősorban azért, mert az ország még két másik csúcstalálkozó előtt áll, így fontos volt egy mindenki számára egyértelmű üzenetet közvetíteni arról, hogy Kína őket támogatja, ez ugyanis Észak-Korea tárgyalási pozícióját lényegesen javítja.

Kína pedig mindenképp érdekelt a kapcsolatok javításában, és a koreai félszigeten kialakult feszültség enyhítésében.

Tisztán kell látni, hogy Kínának még időre van szüksége ahhoz, hogy megerősítse a hadseregét, és globális gazdasági befolyását, hogy a saját közvetlen környezetében meghatározó tényezővé léphessen elő.

Az együttműködés a cél

Arról is érdemes szót ejteni, hogy egy pozitív kimenetelű egyezménynek milyen realitása van. Ami biztos, hogy szóba kerül majd a felek között a nemzetközi szankciók csökkentése. Ha ez nem történik meg, akkor lényegében a tárgyalás eredménytelen lesz, hisz az lesz a legfontosabb tárgyalási napirend.

Mi várható a csúcstalálkozótól?

Donald Trump csúcstalálkozói – az előzetes kardcsörtetés ellenére – eddig mindig barátságos légkörben zajlottak le. Az Egyesült Államok hozzáállása ugyanakkor nem csak az elnökön múlik, hanem az apparátuson, a fegyveres erőkön és a gazdasági érdeken is. Az Egyesült Államok nem Észak-Koreát, sokkal inkább Kínát tartja a legnagyobb kihívásnak.

A csúcstalálkozó minden ország számára sikeres lehet, ha sikerül olyan normákat lefektetni, amelyek a következő évtizedekben meghatározhatják az országok együttműködését. Dél-Korea és Kína legfőbb érdeke a feszültségek csökkentése, továbbá

Észak-Koreában a rezsim legitimációs forrását erősítené, ha a gazdasági növekedés beindulna, hasonlóan a kínai modellhez.

Dél-Korea szerepe

Dél-Korea az az ország, amely leginkább érdekelt abban, hogy a fejlemények ne mérgesedjenek el. Gyakran hangoztatott érv a koreai sajtóban is, hogy bár az Egyesült Államok a legnagyobb szövetségesük, nem ugyanazt szeretnék.

Az Egyesült Államok szeretné megoldani az észak-koreai kérdést, ugyanakkor a dél-koreai vezetés nem törekszik a kialakult feszültségek mielőbbi enyhítésére.

Oroszország szerepe

A kínai-orosz kapcsolat ebben a relációban fontosabb, mint az orosz-amerikai. Hiszen, bár hajlamosak az emberek Pekinget és Moszkvát ugyanarra az oldalra helyezni, valójában rengeteg nézeteltérésük van egymással. Például a közép-ázsiai kínai terjeszkedés  kérdése, vagy a szibériai kínai befolyás.

Egyfajta ki nem mondott vetélkedés áll fenn: ki lesz az amerikaiak kihívója hosszú távon? Az oroszok szeretnék a jelenlegi geopolitikai súlyukat megőrizni, ám Kínának óriási előnye, hogy a gazdasága sokkal versenyképesebb, mint az oroszoké.

 

Forrás: Trend Fm