Most 80 évig élünk átlagosan, de hamarosan 122-ig fogunk majd

hirdetés

Ray Kurzweil, a Google fejlesztésért felelős vezetője naponta száz vitamint és egyéb táplálékkiegészítőt, valamint szívét, agyát és nemi képességeit karbantartó tablettát szed, hogy harcoljon az öregedés ellen, amíg ki nem találják az életmeghosszabbítás tuti módszerét. A 67 éves techguru most egy interjúban azt mondta, korábban napi 250 bogyót szedett, de a legújabb eredmények alapján a pirulák számát jelentősen csökkenteni tudta. Hozzátette: úgy érzi magát, mintha negyvenes éveinek végén járna.

Hogy ez igaz-e, vagy csak a mesterséges intelligencia pápájának szokásos marketinglufija, nem tudjuk. Az viszont tény, hogy manapság az átlagemberek is jóval tovább maradnak szellemileg és fizikailag épek, mint akárcsak ötven éve, s mind többen érnek el magas kort.

Kétségtelen, hogy száz évvel ezelőtt a világ fejlettebb részén az átlagéletkor még csak negyvenvalahány év volt, míg mára ez majdnem megduplázódott, 80 évre nőtt. Kezdetben a növekedést a védőoltások miatt csökkenő gyermekhalálozás okozta, míg a későbbiekben, egészen a múlt század hetvenes éveivel bezárólag, a mind tovább élő idősek növekvő száma. Mindezt a közegészségügy színvonalának javulása, s különösen az öregedéssel együtt járó alapvető tünetek, így a magas vérnyomás és a növekvő koleszterinszint letörésére szolgáló szerek elterjedése tette lehetővé.

A várható élettartam kitolódása felszította azokat a tudományos vitákat, mely az emberi életkor biológiailag meghatározott maximális hosszáról zajlanak. Egy új brit kutatás szerint ez 115 év, amit csak kivételes esetekben lehet túlhaladni. A New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Jan Vijg életkori statisztikákat elemezve arra jött rá, az emberi élet legfelső határa nem követte az átlagéletkor növekedését. Amióta 1990 körül a világ legöregebb embere elérte a 115 évet, ez a határ mondhatni beállt. Habár a francia Jeanne Colment a maga 122 évével 1997-ben ezt a rekordot is átlépte, a 115-ös álomhatárt a matuzsálemek azóta jobbára tartják. A New York-i kutatók az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Japán 110 évnél tovább élt embereinek több mint száz éves adatsorait elemezték. A világ egyik legfontosabb tudományos lapjában, a brit Nature-ben megjelent közleményük szerint az átlagéletkor növekedése az utóbbi évtizedekben a 110 év körül, jobbára az előtt elhunyt idősek számának növekedéséből fakadt. Ezt a határt átlépve a túlélés meredeken zuhan.

Persze nem minden szakértő osztja Vijg teóriáját. A New Scientist brit tudományos hetilap Tom Kirkwoodot, a Newcastle Egyetem kutatóját kérdezte, aki szerint fajunknak nincs beállított maximális életkor programja, az öregedést a sejtek és a különböző szervek genetikailag beépített hibái és károsodásai vezérlik, ezek pedig javíthatók, így a folyamat nyújtható. A Brightoni Egyetem gerontológusa, Richard Farragher nem tartja lehetetlennek az életkor veleszületett felső határát, ám ő is úgy véli, ez a jövőben már a létező technológiákkal is 122 év fölé tolható.

Ugyancsak az Albert Einstein Egyetemen kutatják az öregedéssel kapcsolatos géneket. A Hosszú Élet Génjei nevű projekt keretében több mint ötszáz, 95 és 112 év közötti egészséges emberen és gyerekeiken folyó vizsgálatban a magas korral összefüggő gének meghatározását végzik. Jóllehet tízezer ember közül egy rendelkezik ezekkel a matuzsálem-génekkel, ám a kutatók remélik, ha feltérképezik ezeket, a többi ember számára is hasznos felismerésekhez jutnak. Például ezek között vannak gyulladásokkal kapcsolatos gének, s ezek ismeretéből célzott gyulladásgátló szerek lehetnek, melyek segíthetnek az élet meghosszabbításához. Az öregedéskutatók az elmúlt évtizedekben már több száz olyan gént ismertek meg, melyek kapcsolatba hozhatók az öregedéssel. A folyamat azonban sok gén együttes hatásán múlik, így szó sem lehet, hogy egyetlen génben keressék a hosszú élet titkát.

Szóba került e gének manipulációja is, ahogy Cynthia Kenyon amerikai genetikus néhány gén mutációjával öt-hatszorosára nyújtotta egy fonálféreg életartamát. Ennek azonban ember esetében nem csak etikai akadályai vannak, mi jóval bonyolultabb génkészlettel rendelkezünk.

Az öregedés lassításában sokat jelenthet a 2016-os orvosi Nobel-Díj nyomán sokat emlegetett autofágia, vagyis önemésztés folyamatának jobb megismerése. A sejtek molekuláris kőrforgásában a  sejt lebontja a feleslegessé vált, károsodott komponenseket, majd új struktúrákat állít elő. Az autofágia mechanizmusa az öregedéssel gyengül, idős korban a molekuláris hibák mértéke túlsúlyba kerül, egyre több lesz az kóros sejt, melyek gyulladást okozó molekulákat választanak ki, s öregedéssel kapcsolatos betegségeket okoznak. Amerikai kutatók azon dolgoznak, hogy például térdizületekből gyógyszerekkel tisztítanák ki az elöregedett sejteket.

Más kutatócsoportok olyan anyagcseretermékek gyorsítását kísérelik meg, melyek az öregedés során károsodott örökítő anyag, a DNS kijavítását szolgálják. Egereken már sikert értek el, most embereknek szánt hatóanyag kikísérletezésén dolgoznak, ami egyszer öregedésgátló pirulákhoz vezethet.

Már a sci fi birodalmába visz Aubrey de Grey jóslata, aki a Népszabadságnak 2013-ban adott budapesti interjújában azt mondta, 20-30 év múlva megszületik az első, ezer évig élő ember. Decemberben az öregedés ellen küzdő SENS Alapítvány kutatási igazgatója egy rádióbeszélgetésben már egyesen azt jelentette ki, ez az ember valahol már meg is született. A híres bostoni műegyetem, az MIT magazinja, a Technology Review 2005-ben 20 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki de Grey elméleteit megcáfolja. Eddig senkinek nem tudták átadni ezt az összeget, jóllehet az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) 28 kutatója szerint de Grey egyik terápiás ötletéről sem bizonyosodott be, hogy meghosszabbítaná bármilyen élőlény életét. (Az excentrikus amerikai érdeklődésének homlokterében az emlősök anyagcsere-folyamatainak öregedést okozó, felhalmozódó molekuláris és sejtszintű kórokozó mellékhatásai állnak, és olyan beavatkozásokat tervez, amik helyreállítják vagy megelőzik ezeket. Az általa kifejlesztett átfogó terv az öregedést hét fő területre bontja, és mindegyikre részletes kezelési javaslatot dolgoz ki.)

Elgondolkodhatunk persze, a máris túlnépesedéssel küzdő Föld milyen társadalmi és demográfiai krízishelyzetekbe kerülne, ha mindenki akárcsak száz évig élne (de Grey ezt szigorú születésszabályozással és a Föld eltartóképességének, fenntartható technológiák továbbfejlesztése révén megvalósítandó növelésével oldaná meg), a távoli jövő helyett érdemes egy olyan kutatás eredményeit megismerni, amely a mindennapi halálozást gátló tényezőkre hívja fel a figyelmet. És ezek nem azok amikre a legtöbben gondolnánk!

Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem kutatója munkatársaival több tízezer középkorú amerikainak tett fel kérdéseket életmódjuk mindenféle vonatkozásairól. (étkezés, mozgás, dohányzás, alkohol, családi állapot, orvosi látogatások gyakorisága, stb.) Mindent feldolgoztak és hét évvel később megismételték az adatfelvétel azoknál, akik még életben voltak. Az életben maradást leginkább segítő tíz tényező közül a dohányzás és az alkohol elhagyása, az influenza védőoltás, a tiszta levegő, a túlsúlytól való megszabadulás, vagy a magas vérnyomás ellen szedett gyógyszerek csak a rangsor hátsóbb helyeire kerültek. A második legfontosabbnak az adatok szerint a szoros emberi kapcsolatok számítanak, melyek olyanokhoz fűznek, akik kölcsönt adnak, felhívják az orvost, ha rosszul vagyunk, vagy kórházba visznek, vagy akár csak leülnek beszélgetni velünk, ha szükség van rá. A legjelentősebb pedig az idősek társadalmi integrációja lett, vagyis hogy naponta hányszor vagyunk kapcsolatban másokkal, ami bármilyen rendszeres találkozást jelent akár a postással, akár a ház előtt a kutyáját sétáltató szomszéddal.  Ebben pedig jóval könnyebb lenne javulást elérni, mint az akárcsak száz éves életkor elérésében…       

Palugyai István