Nem akar elhízni? – Az első öt kilónál kell észbe kapni

A helyes étkezésről, a követendő fogyókúráról, vagy az egészséges étrendről neten talált információk zöme legtöbbször téves, sőt gyakran kiderül, hogy a hátterükben valamely cég, érdekcsoport, vagy iparág érdekei állnak.

A táplálkozásról szóló internetes anyagokban valóban nagyon nehéz az ocsút a búzától elválasztani, mondja Tajti Éva, a Semmelweis Egyetem vezető dietetikusa.

Ezt egyrészt emberi tényező okozza, mert a legtöbben elfelejtik, hogy nem egy hét alatt híztak meg, lefogyni viszont ennyi idő alatt szeretnének. 

És ha valaki egy erre szolgáló terméket, vagy különösebb erőfeszítés nélküli fogyókúrás módszert kínál a világhálón, biztos, hogy ez lesz a legelső választás. Pedig egy többszöri ruhatárváltással járó, 30-40 kilónyi túlsúlyt nem lehet olyan gyorsan leadni, hangsúlyozza Tajti Éva.

A fogyásra ráépült hatalmas és nagyon jól jövedelmező iparág csábításaival szemben egyáltalán nem népszerű az a tudományos megközelítés, hogy az energiaegyensúly megbomlása okozta elhízásból nincs visszaút egy-vagy két hét alatt, és kitartó fogyókúra nélkül a kezdetben leadott kilók is visszatérnek.

A külföldről, többnyire Amerikából érkező irányzatok, ilyen-olyan táplálékkiegészítők divatja sokkal népszerűbb, mint elmenni egy orvoshoz, vagy dietetikushoz, akik ugyan nem ígérnek csodát, de velük konzultálva meg lehet változtatni az étrendet és az életmódot, ami tartós eredményhez vezet.

Az emberek jórésze tudja ugyan, hogy az elhízás, a túlsúly növeli bizonyos betegségek kialakulásának kockázatát, mégsem tud változtatni helytelen életmódján, és táplálkozási szokásain. A cukorbetegség, vagy a magas vérnyomás réme azonban nem bír elegendő elriasztó erővel, ha egy jó lakoma ígérkezik. Ez olyan, mint a dohányzás, állítja a dietetikus. A cigarettáról való leszokás, vagy a fogyás egyaránt hihetetlen önfegyelmet, akaratot és teljes szemléletváltást igényel. A túlsúly nyilván a fejlett országokra jellemzőbb, de például a növekvő jóléttel Kínában is egyre nagyobb a korábban sosem látott elhízott emberek aránya. A kövérség a különböző kultúrákban a jólét, a gazdagság szimbóluma volt, csak közben változott az elvárás és ma egy divatos nőnek úgy kell kinéznie, mint egy manökennek a kifutón. Ettől persze a realitás nagyon messze van és ma minden negyedik magyar elhízott, ráadásul egyre gyakoribb a gyermekkori elhízás. Korábban gyermekkorban a kettes típusú cukorbetegség elképzelhetetlen volt, ma egyre több ilyen esetet diagnosztizálnak.

Szeretünk enni, megengedhetjük magunknak, hogy bármit, bárhol bármennyit együnk, s bár eközben egyre kisebb a fizikai munkát végzők köre, s az egészségesebb mediterrán étrendtől eltérő, szalonna, kolbász, kenyér hazai szentháromságon máig nem jutottunk túl. Az emberek többnyire azt eszik felnőttkorukban, amit a szülőktől látnak. Túlsúlyos szülők gyerekei általában ugyancsak kövérek, de mindegy hogy mit örököl valaki, ha nincs egy anyagcsere- vagy hormonális betegség, netán örökletes elváltozás a túlsúly hátterében, akkor a táplálkozásra való odafigyeléssel, több mozgással meg lehet tartani a saját életkorunkra jellemző energiafelvétel és -leadás egyensúlyát.

Igaz viszont, hogy az első öt kilónál kell észbe kapni, mert ez a többlet jelentősebb erőfeszítések nélkül még egy hónap alatt is lassan eltűnhet. 

Hogy menyire nehéz kiigazodni az étkezéssel kapcsolatos információk szövevényes hálójában, jól jellemzi, hogy kontrollált klinikai vizsgálatok éppen az energiaegyensúlyra hivatkozva cáfoltak pár éve több, korábban általánosan ajánlott étkezési szokást, mint például a bőséges reggelit.  Tajti Éva szerint mindegy, hogy mennyit és mikor eszünk, de ha mondjuk reggel többet, mint amennyi energiát abból felhasználunk, akkor a fölösleg zsírraktárként végzi. Az anyagcsere nem tudja a többletet délutánra tartalékolni, tehát a legfontosabb szabály, hogy mindig csak annyi táplálékot vegyünk magunkhoz, amennyire szervezetünk energiaegyensúlya igényt tart.

A baj csak az, hogy az egyensúly felborítása emberi sajátosság. Ha megengedhetjük magunknak, akkor eszünk és sokak valamit helyettesítenek ezzel. Ha nincs más örömforrás, az étel többnyire rendelkezésre áll. Persze egyre többen vannak, akik legalábbis fiatal korban tudatosan étkeznek és ügyelnek az alakjukra, ám ez a helyzet az életkor előre haladtával megváltozik.

Harmincöt év fölött ugyanis megkezdődik az öregedés folyamata. A külső megjelenésünk változását sokáig lehet késleltetni, de a belül zajló folyamatokat nem tudjuk megállítani. 

Alapanyagcserénk csökkenése pedig jelentős változás, hiszen ha addig ehettünk, mondjuk ellenőrzötten 1600 kalóriát testsúlyunk változása nélkül, ezután kevesebb energiára van szükség. Megváltozik testünkben az izom és a zsír aránya, méghozzá az utóbbi javára s mindez a testalkat megváltozásával jár. Ezt persze fizikai aktivitással, megfelelő étrenddel lassítani lehet.

Tajti Éva szerint gond, hogy az emberek nehezen jutnak hozzá a korszerű ismeretekhez. Az alapellátásból például hiányzik a dietetika, a megfelelő kezeléshez vagy be kell kerülni egy klinikára, vagy magánintézménybe, ami kevés embernek járható út. A sok éppen aktuális divatirányzat közül a Semmelweis Egyetem vezető dietetikusa nem kedveli az indokolatlanul alkalmazott, mindentől mentes étrendeket. Amikor biztos, ami biztos alapon gluténmentes étrendet javasolnak annak is, akinek nincs gluténérzékenysége. Az is káros, amikor az immunrendszerrel kapcsolatos ismeretek nélkül, autoimmun betegségekben szenvedők nyúlnak például paleolit étrendhez, ami ilyenkor nemhogy segítene, de inkább káros. A táplálkozástudomány kicsit olyan, mint a foci, amihez mindenki ért, összegezi a helyzetet Tajti Éva.

Szezonális tanácsként még hozzáteszi, ameddig még tart a nyári nagy meleg, különösen a fiataloknak és az időseknek több folyadékot kell magukhoz venniük, főleg olyat, amiben sok az izzadással eltávozó veszteséget pótló ásványi anyag. Végül ajánlatos a sok gyümölcs. Ez viszont mindenkinek!

Palugyai István