Nem érdemes trükközni az online számlázással!

Július 1-jétől él az a szabály, miszerint a belföldi adóalanyoknak (áfa- és evaalanyoknak) adatot kell szolgáltatniuk a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) felé, ha az ügyleteikről belföldi adóalany vevő felé kiállított számlájuk általános forgalmi adó (áfa)-tartalma meghaladja a 100 ezer forintot. Ez 27 százalékos áfa-kulcs esetén legalább nettó 370 371, bruttó 470 371 forintot jelent.

A jogszabály szerint az adott gazdasági eseményről kell a számlát kibocsátani. Amennyiben a felek abban állapodtak meg, hogy a teljesítés előtt előleget kell a vevőnek fizetni, akkor az előleg átvételéről számlát kell kibocsátani. Az adatszolgáltatási kötelezettséget (a 100 ezer forintos értékhatárt) számlánként kell vizsgálni.

Vagyis, ha például egy vállalkozás egy 500 ezer forint értékű megrendelést kap, és arra 200 ezer forint előleget kell fizetni a vevőnek, akkor az előleg számláról nem kell adatot szolgáltatni, a „végszámláról” azonban igen, mivel abban a teljes ügyleti értéket (az 500 ezer forintot és annak áfa tartalmát) szerepeltetni kell.

Előfordulhat, hogy a felek részteljesítésben állapodtak meg (ez akkor lehetséges, ha az ügylet természetben osztható). Ilyen esetben – mivel az Áfa főszabály szerint – a részteljesítés is teljesítés, részteljesítésenként kell a számlát kibocsátani, nem beszélhetünk ún. „végszámláról”, így az értékhatárt számlánként kell vizsgálni. Olyan esetben, ha nincs szó előlegfizetésről és részteljesítés sem jön (jöhet) szóba, akkor a számlák ún. szétdarabolása sem jöhet szóba, annak alkalmazása nem szabályos megoldás. Vagyis ilyen esetekben a példabeli 500 ezer forintos megrendelés kettébontása nem felel meg a jogszabályi követelménynek.