Patai Mihály: Ennél jobb állapotban még soha nem volt a magyar gazdaság

A következő válságot akár visszaesés nélkül is megúszhatja Magyarország, mivel a legalább hét éves növekedési periódus mellett az ország három fontos mérlege is rendben van. Ilyen száz éve nem volt – hangsúlyozza Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke. Szerinte a pénzügyi tranzakciós illeték fontos kérdéseket vet fel, és valóban nagyobb költséghányaddal dolgozik a hazai bankrendszer, mint kellene.

Patai Mihály, az Unicredit Bank elnök-vezérigazgatója a közgazdaságtudományi egyetemen végzett 1976-ban, majd doktori fokozatot szerzett. Pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte. Később tíz éven át a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1988-1993 között a Világbankban dolgozott Washingtonban., ahonnan a Kereskedelmi Bank Rt. ügyvezető igazgatói posztjára tért vissza. 1996-2006 között az Allianz Hungária Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója, 2006-tól az UniCredit Bank Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója. A Magyar Bankszövetség elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság; alelnöke és a BÉT Tőzsdei Tanácsadó Testület elnöke, a Siemens Magyarország Zrt. felügyelőbizottsági tagja, a Magyar Telekom Nyrt. igazgatóságának tagja.

Tíz évvel a 2008-as válság után, milyen tapasztalatokat lehet levonni, milyen következményekkel járt ez a bankok számára?

A válság globálisan hatott a bankszektorra. A legfontosabb következmény, hogy szigorúbb szabályozási és a felügyeleti keretek között tevékenykednek a bankok. A reguláció nagyon megerősödött, helyesen egyébként. Sokkal szabályozottabbá vált a bankszakma, mert a 2008-as válság hatására a működése közérdekűvé vált és a politika is érzi a felelősségét.

Az ügyfeleknek jó volt ez a változás?

Igen, feltétlenül. Az ügyfelek érdekeinek képviselete sokkal egyértelműbb lett. A szabályozás, az ügyfelek érdekeinek a védelme és a felügyeleti rendszer összességében teljesen megváltoztatta a banki működés környezetét.

Magyarországon megvalósult bankszektort érintő beavatkozások mennyire voltak unortodoxok?

Nem azt mondom, hogy a magyar kormány nem volt unortodox, de a viszonyrendszer az egész világon drasztikusan megváltozott. És persze Magyarországon erre még rárakódott egy-két dolog.

Miben volt speciális a magyar helyzet?

Rendkívül szigorú speciális adózást kapott a bankszektor, beleértve ebbe a pénzügyi tranzakciós illetéket is. Ez megváltoztatta a bankrendszer költségstruktúráját. Mindez sokkal drasztikusabb volt Magyarországon, mint bárhol máshol.

Csányi Sándor, az OTP vezetője nemrégiben azt mondta, hogy a devizahitelezés a hatóságok hibája volt jelentős részben. Sokszor próbáltak felszólalni ellene. Ön hogy látja ezt?

Mind a három fél, a bankok, a hitelfelvevők és a hatóságok is hibáztak. Akkoriban még nem volt hitelfék szabályozás, és a hatóságok azt mondták, hogy a devizahitelezés számukra nem elfogadhatatlan. A bankok is hibáztak. Szerencsére kezelni tudtuk a svájci frank problémát, amely egyébként egy magyar specialitás volt.

Válság utáni időszakban a bankrendszer nagyon visszahúzódott.

Ez egy természetes üzemgazdasági reakció volt. Ha növekednek a költségek és a kintlévőségek egy jelentős részét nem törlesztik, akkor nincs más választás. Magyarországon a lakossági hitelek 26 százalékát, vagyis minden negyedik hitelt nem fizettek vissza akkoriban. Nagyon rossz volt a portfólió minősége, vagyis nem jöttek be azok a jövedelmek, amelyekkel a bankok a terveikben számoltak. Törvényszerű, hogy erre a helyzetre összehúzódással reagál egy gazdálkodó szervezet. Hozzáteszem, hogy a négy nagybanknak óriási friss tőkére volt szüksége, hogy folytathassák a tevékenységüket. Gondoljon bele, 5,5 milliárd euró, 1700 milliárd forintnyi tőkeemelésre szorult ez a négy bank ahhoz, hogy tudják folytatni a tevékenységüket. Amiben különböztünk a nyugat-európai megoldásoktól, hogy ezt a pénzt nem az állam, hanem a tulajdonosok biztosították. Ez persze óriási energiákat kötött le. Akinek hiányzik 300-400 milliárd forintja, annak a legkisebb gondja, hogy növelje a hitelvolumeneket.

Sok bankvezetőt cseréltek le akkoriban?

A régiek közül ketten maradtunk, Csányi Sándor és én. Minden más banknál volt csere, volt, ahol többször is. De ez Nyugat-Európában és Amerikában is így történt.

Kicsit mintha sokáig tartott volna ez a visszahúzódó szakasz, nem így látja?

Kétségkívül tovább tartott, mint más országokban. A környező országokban a vállalati hitelek növekedése 2-3 évvel hamarabb indult meg, és a lakossági hitelek bővülése is gyorsabb volt.

Miért?

A magyar bankrendszernek a költségviszonyai és a rossz portfólió kezelése miatt nagyságrendileg több gondja volt, ideértve a tőkeemelést, amiről korábban beszéltem. Ekkora tőkeemelésekre a környező országokban nem volt példa. Emellett újra kellett értelmezni a lakossági hiteleket. Hiszen, amikor a svájci frank konverzió bekövetkezett, az óriási energiát vett el a bankrendszertől. Ha csak a logisztikára, adminisztrációra gondol: 8-10 hónap alatt 1,5 millió szerződést kellett átírni, újratárgyalni. Minden bankban kollégák százai hétvégéken is dolgoztak, de nem új hiteleken, hanem a régiek konverzióján. Ettől függetlenül a svájci frank konverziót meg kellett csinálni, ez nem is kérdés.

Hogy zajlott ez a konverzió, azért ez nem lehetett egy hétköznapi akció.

Egy hétfő reggelen, 9 órakor 10 milliárd eurónyi forintcsere valóban nem nevezhető hétköznapinak, arra az MNB-nek, a bankoknak is fel kellett készülniük. Előtte sok egyeztetés zajlott, és az, hogy ez a megállapodás a kormány, a jegybank és a bankrendszer között létrejött, abban Matolcsy Györgynek elévülhetetlen érdemei voltak.

Nem sokkal rá megváltoztak az árfolyamok.

Igen, rá nyolc héttel megváltozott az euró és svájci frank árfolyama. Ha előtte nem állapodunk meg, a probléma megduplázódott volna, és azt talán a magyar bankrendszer már nem tudta volna megoldani. Akkor világossá vált a bankvezetők előtt, hogy a jegybank elnöke nem véletlenül szorgalmazta a megállapodás létrejöttét.

Hogy áll most a magyar a bankrendszer?

Most volumenében és arányaiban ott van, ahol 2006-ban volt.

Elégedettek ezzel?

Óriási növekedés volt az elmúlt években, de biztos vagyok benne, hogy lesz még további bővülés. A mostani a második év, hogy nagyon komoly profitot termel a szektor, de a tavalyi és az idei nyereség nagyjából 40 százaléka a korábbi céltartalékok felszabadításából ered. Sokkal konzervatívabb céltartalékképzés zajlott az elmúlt 8-10 évben. De ez a profitabilitás nem tartható. Ezzel a tőkemennyiséggel, amelyet a magyar bankrendszer használ, nagyjából 1,5 milliárd euró adózás utáni nyereséget lehet termelni. Ehhez képest most 2 milliárd euró eredményt hozunk. Ez mindenképpen vissza fog rendeződni a következő években.

Vélemények szerint a vállalati hitelezésben lehetne sokkal bátrabb a hazai bankrendszer. Ön hogy látja ezt?

A napi gyakorlat azt mutatja, hogy nincs semmiféle visszatartó erő a vállalati hitelezésben. A prudens hitelezésnek vannak szabályai, annak viszont meg kell felelni.

De a térségben jobban finanszírozzák a vállalatokat, miért?

A GDP-hez viszonyítva valóban kisebb a vállalati hitelek aránya, mint a környező országokban. Ez ötven éve így van. A magyar gazdaság hiteléhsége alatta marad a környező országokénak. Ez magyar sajátosság. Az is az, hogy a magyar átlagember kevésbé szereti visszafizetni a hiteleit, mint a környező országokban. Ez statisztika. Amikor a válság idején a magyar lakosság 26 százaléka nem törlesztett, az utánunk következő országban ugyanez a mutató 10-15 százalék volt. De például Csehországban minden hitelt visszafizetnek. Tény, hogy a szerb, cseh, szlovák hitelfelvevő fegyelmezettebb. Tehát ez a fajta óvatosság a magyar bankárok nagyon fontos tapasztalatából adódik.

Nagy Márton MNB alelnök egy elemzésében kifejtette, hogy nincs rendben szerkezetileg a banki nyereség. Mi erről a véleménye?

Kétségtelen tény, hogy nagyobb költséghányaddal dolgoznak a magyar lakossági bankok. A költség pedig azért nagyobb, mert sokkal differenciáltabb a magyar bankrendszer, mint a környező országokban, vagyis többen vagyunk egy kisebb piacon. Olaszországban két bank, Ausztriában három bank uralja a piacot. Magyarországon tíz.

Van elég jól finanszírozható vállalkozás?

A nagyobb kérdés, hogy kell-e nekik most finanszírozás – ez nem látszik. De én optimista vagyok. 50-60 vállalattulajdonost személyesen is ismerek. 20-50 milliárdos árbevételt érnek el évente, és rendkívül sikeresek. Egy részük beépült egy ipari piramisba, és pótolhatatlanná vált. Emellett vannak olyan vállalatok, amelyek saját jogon tudnak exportálni, leginkább az élelmiszeriparban.

A lakossági hitelek is növekedésnek indultak. Nem kell félni ettől?

Nem, mert most más az alaphelyzet. Az MNB tanulva a devizahitelezésből és a válságból, leszabályozta a folyamatokat és számos esetben megkötötte a bankok és az ügyfelek kezét. Emellett igyekszik a fix kamatozás irányába tolni a piacot. Van még számos olyan szabályozás, amit a közvélemény nem lát, amely az eszköz-forrás gazdálkodást befolyásolja a bankokban. Nagyon körültekintően szabályozott a következő 10-30 évre a lakossági hitelnyújtás.

A legjobban lakáshitelek állománya emelkedik. Ön mit szól a lakástakarékpénztárak állami támogatásának megszüntetéséhez?

Ez a Bankszövetség és a kormány konzultációin egy ideje napirenden volt. Nem volt meglepetés. Csányi Sándorral egyetértek abban a tekintetben, hogy a bankrendszer számára az a fontos, hogy az a támogatás, ami eddig volt, más módon ugyan, de megmarad.

Ön mit gondol az aranytartalékról? Az MNB nemrégiben 3,1-ról 31 tonnára növelte azt. Surányi György korábbi jegybankelnök, akinek ideje alatt váltak meg a tartaléktól, ezt hibás és felesleges lépésnek tartja.

Ha bárkinek, akár nekem, véleménye van az aranytartalékról, az olyan, mint, amikor a szurkolók minősítik Ronaldót. A monetáris tanács tagjai vannak a megfelelő információk birtokában, ami alapján egy ilyen döntést meg lehet hozni. Egyébként az aranytartalék növelése beleillik a világtrendbe.

Egyre többet beszélnek arról, hogy hamarosan vége lesz a növekedési ciklusnak és jön a következő válság. Mi az Ön véleménye erről?

A mostani növekedési ciklus a magyar gazdaságtörténetbe óriási sikertörténetként fog bevonulni. Nem csak azért, mert hosszú ideje, már 7 éve növekedési szakaszban van az ország. Azért különleges ez a mostani helyzet, mert most fordul elő először, hogy van egy tartós növekedési ciklusunk, 7-10 év minimum, és a legfontosabb makro mérlegek rendben vannak. Az államháztartást fegyelmezetten menedzselik, a fizetési mérleg és a külkereskedelmi mérleg pozitív. Ez a három mérleg soha nem volt így kézben tartva az elmúlt száz évben. Ebből az következik, hogy a következő leszálló ágba a magyar gazdaság úgy fog belemenni, hogy nincsenek egyensúlyi problémái. Vagyis a következő válságot sokkal kisebb problémákkal fogjuk átvészelni, mint eddig bármikor az elmúlt száz évben. Még azt is prognosztizálni vélem, hogy gazdasági visszaesés nélkül tudjuk a következő ciklust végigmanőverezni, egy nagyon alacsony növekedéssel, de visszaesés nélkül. Korábban minden válságba úgy mentünk bele, hogy fizetési mérleg és államháztartási deficitproblémákkal küszködött az ország, a külkereskedelmi mérlegünk pedig tradicionálisan deficites volt. Most teljesen más a helyzet, és ez Trianon óta nem fordult elő. Ennél jobb állapotban még soha nem volt a magyar gazdaság.

Ezek szerint rövid távon még növekedésre számítanak.

Mi optimisták vagyunk. Idén 4,5, jövőre 3 százalék feletti növekedést várunk, utána, 2020-ban pedig valamivel 3 százalék alattit.

A magyarok egyre több készpénzt tartanak otthon. Érzékeli ezt a bankrendszer?

Az állomány az elmúlt öt évben megduplázódott, 2400 milliárd forintról 5000 milliárd forintra emelkedett. Ez aggasztó. Ezt a pénzügyi tranzakciós illetéknek köszönhetjük. Jövő júliustól bevezetjük az azonnali fizetési rendszert, az instant paymentet. Ezzel a világszínvonalú technológiával – Európában csak öt országban van ilyen és ott sem teljeskörűen nyújtják a bankok – mindenkinek az utalása öt másodpercen belül teljesül, bármikor is utal. Ha ez bekövetkezik, akkor a tranzakciós illetéket is újra lehet gondolni, és az viszont az egész készpénzállományra is hatást gyakorol majd.

Mennyiben zavarja a bankokat, hogy a lakosság sokkal inkább állampapírt vásárol, minthogy bankba tegye a pénzét.

Jó hír, hogy a lakossági megtakarítások nőnek. Ezen belül a lakossági állampapír-állomány nagyobb mértékben nő, mint a betétállomány. Az utóbbi lassabban nő ugyan, de nő. Egyébként ez a helyzet Nyugat-Európában és Amerikában is.

A fintech cégek mikor fognak akkora gondot okozni a bankrendszernek, hogy már megérezzék a jelenlétüket?

Minden bank dolgozik digitális megoldásokon. Ha az a kérdés, hogy megszűnnek-e a bankok, akkor a határozott válaszom, hogy nem. A bankrendszer egy erőteljesen szabályozott piac, ráadásul a felmérések azt mutatják, hogy az emberek még mindig a bankokban érzik biztonságban a pénzüket, fontos a bizalom. Ha a fintech cégek az átutalásokon kívül más szolgáltatást, tranzakciót is akarnak nyújtani, ahhoz nagyon komoly tőkére van szükségük, hiszen a pénzügyi szolgáltatások szabályozása szigorú. Ezek a cégek jellemzően nem gazdagok tőkében. Szerintem a tőkeerős bankok felismerve a digitális kihívásokat, felvásárolják a fintech cégeket, és a nagy bankok jelennek meg majd fintech újításokkal. A Tesla vezetőjéről Elon Muskról többet ír a sajtó, mint az összes többi autógyártóról együttvéve. De még nyereséget nem csinált soha, és minden évben tőkét kellett bevonnia. Szép lassan azonban az újságok majd arról fognak írni, hogy milyen elektromos autót gyárt a BMW, az Audi, a Toyota, mert dollár milliárdokat fektetnek be a projektjeikbe. Az újítóknak, így Musknak, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy kikényszerítik egy ágazat megváltozását, de a Tesla sosem lesz a legnagyobb elektromosautó-gyártó. Ugyanez a helyzet a bankszektorral is. A fintech cégek ösztönzik az innovációt, és ezzel stratégiaváltásra késztetik a szektort, de a nap végén a nagybankok lesznek majd a nyerő pozícióban.

Kamasz Melinda