Rémület a forint piacán – de miért?

Soha nem ért olyan keveset a forint, mint most: egy euróért több mint 328-at kell adni belőle. Ez meglepő fejlemény, mivel fundamentumaink jók, a forint pedig eleve alulértékelt volt. Valamiért azonban mégis itt van az árfolyam, a piaccal nem lehet vitatkozni. Nézzük, mi lehet a háttérben?

Nagyon stabil volt

A forint árfolyama már nagyon régóta szabadon lebeg más valutákhoz képest, ezen belül persze alapvetően az euróhoz viszonyított árfolyam a döntő, mivel külkereskedelmünk nagy része az eurózónával, illetve euróban zajlik. Amióta megvalósult a szabad lebegtetés, volt az árfolyam 240 is eurónként, igaz, bő 10 évvel ezelőtt, és volt 327, három és fél éve. Most azonban megdöntötte az akkori értéket, gyengébb a hazai fizetőeszköz, mint valaha.

Míg korábban jellemzően 300 alatt volt az árfolyam, az utolsó négy évben nagyjából 300 és 320 között tartózkodott, sőt azon belül az utolsó két évben egy még szűkebb sávba, 305 és 315 közé szorult be, azaz meglehetősen stabil volt. Talán éppen ezért borult most fel a piac: túl sokan tekinthették állandónak ezt a stabilitást, és úgy gondolták, nem léphet ki belőle az árfolyam, vagy ha igen, gyorsan vissza is tér oda.

A korsó a kútra

Nos, akik erre játszanak, megveszik a forintot az euró ellenében, valahányszor a sáv gyenge szélére kerül, esetleg kilép onnan. Eddig mindig bejött számításuk: az árfolyam visszament a sáv közepe irányába, a vételek nyereségesen zárhatók voltak. Ezt a műveletet többször meg lehetett ismételni, csak hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik: most az árfolyam nem akart visszatérni, sőt, a gyengülés folytatódott, mégpedig folyamatosan és gyorsan, ennek eredménye lett most a soha nem látott érték.

Akik az erősödésre spekuláltak, bajba kerültek: veszteségük egyre nagyobb lett, akkora, hogy határt kellett szabniuk (ezek a spekulációk nagy tőkeáttéttel zajlanak, így egy-két százalékos árfolyammozgás akár 20-40 százalékos nyereséget vagy veszteséget is okozhat a tőkére vetítve, esetenként többet is). Nos, ezek a tömeges pozíciózárások már önmagukban is indokolhatnak egy komoly gyengülést, de talán nem ekkorát. Kell lennie más oknak is a háttérben.

Tőkemenekülés

A közelmúltban írtunk róla, hogy a piac megmutatta, milyen az, ha a befektetők egy adott piacon sok évig jól érzik magukat, bezsebelik a profitot, aztán egyszer csak megijednek, és menekülni kezdenek. Ezt most alapvetően az váltotta ki, hogy a dollárban elérhető hozamok emelkednek, ugyanakkor a hitelek drágulnak, mivel az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nagy ütemben emeli a kamatot. Akik eddig dollárban hitelt vettek fel, hogy akár a részvény-, akár a kötvény-, akár a devizapiacokon spekuláljanak (köztük nagy intézmények is), most zárják pozícióikat, visszaváltják dollárra és visszafizetik a hiteleket.

Ennek a folyamatnak jelentős szerepe volt a magyar részvények és kötvények áresésében, de önmagukban nem tudták volna örökös mélypontra küldeni a forintot. Ezen a ponton érdemes megnézni, hogy mi történik a közelünkben, elsősorban a lengyeleknél és a cseheknél. A zloty és a korona is sokat gyengült az elmúlt időszakban, tehát látszik, hogy nem csak minket érintő eseményről van szó, azonban kevesebbet, mint a forint, és ami a lényeges: messze vannak mindenféle mélyponttól.

Eleve gyenge volt

A forint esetében tehát drámaibb a helyzet, két okból: egyrészt nagyobbat gyengült, másrészt már a békés időkben is viszonylag is jóval közelebb volt mindenkori mélypontjához, mint a másik két deviza. Utóbbinak az lehetett az oka, hogy a kormány és a jegybank az elmúlt években drasztikusan csökkentette a devizaadósság arányát az adósságállományon belül, ez pedig azt jelentette, hogy rengeteg devizát kellett megvenni, ráadásul a svájci frank alapú lakáshitelek átváltása is devizakeresletként jelentkezett. Így a forint gyenge volt a békeidőkben, és most, amikor a piacon turbulencia mutatkozik, az első komolyabb gyengülés átlökte az eddigi leggyengébb értéken.

Monetáris politika

Arra azonban még mindig nem kaptunk magyarázatot, hogy miért épp a forint esett most a legnagyobb mértékben rövid idő alatt, illetve miért esett sokkal többet, mint a cseh korona. Itt már jó eséllyel belép az egyes országok monetáris politikájának eltérése, amire a magyar kötvényhozamok, mindenekelőtt a 10 éves államkötvény heves ingadozása is utal. A hazai monetáris politika évek óta rendkívül laza: a cél az volt, hogy a 0,9 százalékos alapkamat ellenére a rövid távú kamatok, melyek legjobb jelzőszáma a BUBOR, gyakorlatilag nulláig csökkenjenek.

Ez végül meg is történt, de mivel egy alapvetően természetellenes állapotról van szó, sokáig nem tartható fenn. A pénzét senki nem akarja kamat nélkül, sőt, költségek után adott esetben negatív kamatokon tárolni, különösen akkor nem, ha más országokban, más valutákban már vége ennek  gyakorlatnak. Márpedig most ez történik: az eurózónában ugyan még működik a 0 közeli kamat, de a zónán kívüli régiós államokban már változás történt.

Szomszédaink helyzete

A cseh jegybank, amely rendkívül alacsonyan, 0,05 százalékon tartotta az alapkamatot, már négy emelést hajtott végre, és 1 százaléknál tartanak, ami velünk szemben, ahol rendkívüli eszközök is érvényben vannak még, a tényleges kamatszintet jelenti, ráadásul a jegybank egy kamatemelési ciklusban van, tehát az emelések folytatódni fognak. A lengyeleknél ugyan nem volt még emelés, de ők eleve nem is csökkentették olyan mélyre a kamatot: három éve 1,5 százalék a szint. Érdemes még megemlíteni Romániát, ahol 1,75 százalék volt a legalacsonyabb kamatszint, melyet tavaly ősszel emelni kezdtek, és most már 2,5 százaléknál tartanak.

Amint látszik tehát, a környéken már sehol nincs egy százalék alatti kamat, nálunk pedig a rövidtávú szint még mindig alig tér el a nullától. Ezt a befektetők már nem preferálják, ezért távoznak, ezt mutatja a 10 éves államkötvényünk hozamának alakulása is: míg tavaly leesett egész két százalékig, jócskán alulmúlva nemcsak lengyel, de amerikai társát is, addig most felszaladt 3,60 százalék fölé, ami jóval meghaladja a 3,25 százalékos lengyelt és persze a 2,88 százalékos amerikait is.

Spekuláció

Piaci pletykák szerint lehet még egy tényező az utóbbi időben, ami épp az igen alacsony forintkamatból és a már nem alacsony dollárkamatból adódik. A befektetők, mondhatjuk spekulánsok short forint pozíciókat nyitnak, mégpedig a dollárhoz képest, arra számítva, hogy a forint úgyis tovább gyengül, ezzel a pozícióval pedig a forint és a dollár rövidtávú kamatának különbségét is megnyerik. A spekuláció lehetőségére a kormányszóvivő is utalt.

Nos, ha erről lenne szó, akkor ez nem fog sokáig tartani, mivel ha egyre több ilyen pozíció nyílik, valamikor zárulniuk is kell. Fundamentumaink jók, fizetési mérlegünk pozitív, így a tartós forintgyengülés feltételei nem adottak, igaz, hogy az extrém alacsony kamatok politikája sem fenntartható, így a jegybank rákényszerülhet, hogy a tervezettnél előbb kivezesse a rendkívüli eszközöket, és hagyja, hogy a kamatok felemelkedjenek legalább az alapkamat szintjéig. 

A várható forduat

Ebben az esetben egyrészt a piac megnyugodna, másrészt az említett spekulatív pozíciók tulajdonosai a megemelkedő forintkamat miatt tömegesen zárni kezdenének. Ez hirtelen óriási forintkeresletet jelentene, ebben az esetben a jelenlegi folyamat ellenkezőjét látnánk, így az árfolyam pillanatok alatt visszaerősödhet, sőt, a nagy lendületben akár át is lendülhet az utóbbi években megszokott sáv másik felére, 300 közelébe.

Összességében arra lehet számítani, hogy a forint gyengülése átmeneti, viszont elképzelhető, hogy az erősödéshez szükség lesz a jegybank intézkedésére is. Az ingyenpénz, a nulla kamatok időszakának vége, bármilyen kényelmes is volt például a változó kamatozású lakáshitelek szempontjából. Nem véletlen, hogy már jó ideje mindenkit a fix kamatozású hitelek felvételére biztatnak.

Fellegi Tamás