Száz országból 90-en beleestek: versenyképességi fordulattal elkerülhetjük ezt a gazdasági csapdát


hirdetés


Ha a gazdaság növekedési ütemét sikerül 4 százalék közelében stabilizálni, jó esélyünk van, hogy a következő évtizedre elérjük az osztrák fejlettségi szint 80 százalékát, de nem csak a GDP-re, hanem a nemzeti jövedelemre is kell koncentrálni – nyilatkozta a Növekedés.hu-nak adott interjújában Virág Barnabás. A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója szerint a versenyképesség, a termelékenység, az oktatás és az innováció fejlesztésével kerülhetjük el a közepesen fejlett országok csapdáját, amibe a legtöbb ország beleesik, ezért is kevés a felzárkózási sikertörténet.

A versenyképesség javítása most központi témának számít. Hogyan kerülhetjük el a közepesen fejlett országok csapdáját?  

A közepes fejlettség csapdája az a helyzet, amikor egy korábban gyors GDP bővülést mutató, kevésbé fejlett gazdaság növekedési üteme tartósan lelassul és a fejlett országokhoz mért konvergenciája megáll. Elemzések szerint ez a jelenség leggyakrabban valahol a 10000-15000 dolláros egy főre jutó GDP mellett következik be. Hazánk egy főre jutó GDP-je az elmúlt közel 20 évben szinte folyamatosan ebben a tartományban alakult.

Mi ennek a fő oka?

A jelenség oka, hogy az alacsonyabb fejlettségű gazdaságok kezdetben erős növekedést tudnak elérni a relatíve olcsó munkaerőre, az erős működőtőke beáramlásra és az új technológiák gyors átvételére alapozva. Többségében ez jellemezte Magyarországot is a rendszerváltást követő negyedszázadban.

Ez a növekedési modell azonban egy idő után kifullad, aminek a következménye a növekedés lassulása és/vagy – mint azt a válság előtti évek magyar példája is mutatta – fenntarthatatlan eladósodás kialakulása lesz.

Ahhoz, hogy egy ország ebből a helyzetből kitörjön, a termelékenység növelésére, versenyképességi fordulatra, az innovációs kapacitások erősítésére és a növekedés minőségi tényezőinek folyamatos javítására van szükség.

Mely országok kerülnek a közepes fejlettség csapdájába?

A nemzetközi példákat illetően egyszerűbb felsorolni azon országokat, akik sikeresen léptek ki a közepes fejlettség státuszából. Az elmúlt fél évszázadban a világ több mint 100 közepes fejlettségű országa közül alig 10-nek sikerült fenntartható módon fejlettségi szintet lépnie. Ilyen országok voltak Európában Írország, Finnország, Ausztria, míg Ázsiában például Hong-Kong, Szingapúr, Dél-Korea, Tajvan és Japán. Ebből is látszik, hogy a felzárkózás sokkal inkább ritka gazdaságtörténeti kivétel, mint általános gyakorlat. Ebben a versenyben átütő eredményeket csakis széleskörű, innovatív és hosszú távú stratégiákkal lehet elérni.

Mikor érheti el az osztrák fejlettségi szint 80 százalékát a relatív fejlettségi szintünk, amennyiben sikerül javítani a versenyképességen? Ha viszont nem sikerül a versenyképességi fordulat, akkor tartósan maradhatunk a 60 százalék környékén?

A magyar gazdaság felzárkózása 2013-ban újraindult. 2010 óta számos, a biztonságos növekedés szempontjából kulcsfontosságú területen sikerült komoly fordulatot elérni. Ilyen volt a gazdaság külső és belső finanszírozási helyzetének stabilizálása, az adórendszer reformja, a foglalkoztatás jelentős növelése vagy épp a hitelpiacok aktivizálása.
A magyar gazdaság 2013 óta átlagosan mintegy 3,5 százalékos növekedési ütemet tud felmutatni.

Amennyiben a növekedési ütemet sikerül 4 százalék közelében stabilizálni, akkor jó esélyünk van, hogy a következő évtizedre elérjük az említett 80 százalékos tartományt.

Fontos azonban, hogy ne egyedül a GDP növekedés ütemére fókuszáljunk. Az elmúlt 25 évben a GDP gyorsabban növekedett, mint a belföldi jövedelemtulajdonosok jövedelme (ez az úgynevezett bruttó nemzeti jövedelem, a GNI). A két mutató közötti rés a régióban hazánk esetében az egyik legmagasabb. Így fontos az is, hogy a felzárkózási a pályán a növekedés olyan szerkezetben történjen, ami támogatja a GNI élénk emelkedését is.

Ez leginkább a munkabérek szintjének felzárkózásával, a termelésen belül a hazai hozzáadott érték emelkedésével és gazdaságunk külső adósság helyzetének folyamatos további javításával következhet be.

A versenyképesség pozitív irányú fordulata nélkül mik a kilátások?

Ha nem történik versenyképességi fordulat, akkor a gazdaságtörténeti tapasztalatok egészen egyértelműek. 10 esetből 9-szer a gazdaságok a közepesen fejlett státuszban ragadtak.

A versenyképesség egyik alapja a hitelezés fellendülése. Milyen növekedési pályát lát a kkv-szektor számára a következő néhány évben? Tartható-e a megcélzott 10-14 százalékos évi emelkedés a jelenlegi kamatkörnyezetet alapul véve?

A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt öt évben hagyományos, és célzott, nem-hagyományos lépésekkel is támogatta a hazai hitelpiac regenerálódását. Az eddigi eredmények komoly sikereket mutatnak: egy gyakorlatilag fagyott állapotból sikerült rövid időn belül fordulatot elérni és növekedési fázisba terelni a hazai hitelezést. Jó hír, hogy

a fenntartható felzárkózás szempontjából kulcsterületnek számító kkv-hitelezés dinamikus bővülése a Növekedési Hitelprogram 2017 eleji kivezetését követően is fennmaradt.

A hazai kkv-k fejlődése és modernizációja szempontjából kulcstényező a beruházásokhoz szükséges hosszú futamidejű, versenyképes áron rendelkezésre álló források elérhetősége. A jegybank ezért elemzéseiben nemcsak a hitelbővülés ütemét, hanem annak szerkezetét is folyamatosan figyeli. A hosszabb kamatfixálású (éven túli) hitelek aránya a Növekedési Hitelprogram kivezetését követően csökkent és nemzetközi összevetésben jelenleg alacsony. Fontos, hogy a jövőben e területen is javulást mutassanak az adatok.

Egy historikusan hosszú növekedési ciklus közepén vagyunk, a legutóbbi ilyen ciklus 1997 és 2006 között volt, akkor viszont csak eladósodás árán lehetett tartani a tempót. Most milyen adósságfékek, garanciák akadályozzák, hogy ne fújjunk a hitelezéssel egy újabb lufit, például az ingatlanszektorban?

A kérdésben említett növekedési ciklus 2002 és 2006 közötti szakasza megmutatta, hogyan nem szabad és nem is érdemes növekedni: adósságból. Fontos – egyébként az elmúlt évszázad gazdaságtörténeti összevetésében is kivételes – jellemzője az aktuális növekedésnek, hogy az egyensúlyi pozíciók megtartása mellett zajlik. A stabilitás megtartása a továbbiakban is a fenntartható növekedés sarokköve lesz. Ennek egyik legfontosabb garanciája maga a kormányzat, és a költségvetésben látott fegyelmezett fiskális politika folytatása.
A másik legfontosabb pillér a Magyar Nemzeti Bank monetáris és felügyeleti politikája. A jegybank elsődleges mandátumával, az árstabilitás elérésével és fenntartásával stabil és kiszámítható környezetet biztosít a hosszabb távú felzárkózáshoz elengedhetetlen megtakarítási és beruházási döntésekhez. Eközben hatékony felügyeleti munkával a pénzügyi rendszer stabilitását is biztosítja. A Magyar Nemzeti Bank kellő időben levonta a legutóbbi hitelkatasztrófa tanulságait és már évekkel ezelőtt életbe léptetett olyan mechanizmusokat, amelyek feladata a hitelezés egészséges mederben tartása.

A felvehető hitelösszegre, a törlesztőterhek nagyságára, vagy épp a bankok tőkekövetelményeire vonatkozó szabályok célja, hogy a jövőben is megóvjanak minden szereplőt a túlzott kockázatvállalástól.

Végezetül a stabilitás megőrzésének harmadik pillére a versenyképesség folyamatos javítása. Csakis hosszú távon növekvő lakossági és vállalati jövedelmek alapozhatják meg a gazdaság egyensúlyi helyzetének megtartását, az adósságok mérséklését, és a beruházások finanszírozásához szükséges belföldi megtakarítások folyamatos képződését.

A versenyképesség másik alapja az oktatásra fordított pénzek összegének emelése és a hatékony elköltése. A GDP százalékában most 4,5 százalékos az oktatási ráfordítás. Mennyit gondol optimális aránynak?

A digitalizáció, a robottechnológiák és a mesterséges intelligencia előretörésének évtizedeit éljük. Ebben a korban még inkább felértékelődik a képzett humán tőke szerepe. Az említett 4,5 százalék körüli érték valamivel alacsonyabb az európai átlagnál, ugyanakkor meghaladja a régiós átlagot. Az is megfigyelhető azonban, hogy

a világ élvonalába tartozó gazdaságok – mint pl. a skandináv országok – a GDP 6-7,5 százalékát fordítják oktatásra. Ebből is látszik, hogy van tér a hazai oktatási kiadások növelésére.

Emellett azonban azok szerkezetére is nagy hangsúlyt kell helyezni. Egyrészt a digitális tudás igénye hamarosan szinte valamennyi munkakörben megjelenik, így fontos, hogy e téren a hazai oktatási rendszer készségszintű tudást biztosítson. Másrészt a magánszféra, a vállalatok bevonása az oktatásba segítheti a piaci igényekhez még jobban illeszkedő képzettségek megszerzését.

A demográfia kérdése is meghatározó a növekedési ciklusoknál. Több javaslat szerint a nyugdíjrendszerben el kellene ismerni a vállalt gyerekek számát és a nevelés minőségét is. Egyetértene egy ilyen módosítással?

A demográfia trendek javítása minden szempontból kiemelten fontos feladatunk. A Magyar Nemzeti Bank kiadványai is rendre részletesen tárgyalják a kérdést. A 2016-ban megjelent Versenyképesség és növekedés című könyvben számos javaslattal is éltünk a demográfiai helyzet javítására. Ennek egyik pontja a gyermekvállalás és a nyugdíjrendszer összekapcsolását illetően épp azt javasolta, hogy

szükséges lenne a nyugdíjrendszerben a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket és a felnevelt gyermekek számát is figyelembe venni.

Magát a demográfia kérdését általánosabban vizsgálva, az MNB elemző műhelyeiből úgy látjuk, hogy leginkább egy átfogó, a szülőket és a gyermekeket a fogantatástól, a gyereknevelésen át, a munkapiaci elhelyezkedésen és a nyugdíjrendszeren keresztül is támogató rendszer lehetne hatékony.

A gazdasági jellegű ösztönző intézkedések mellett legalább ugyanilyen fontosak a pszichológiai síkon ható lépések.

A nemzetközi példák alapján azon országok tudtak sikeresek lenni a demográfiai trendek megfordításában, ahol sikerült erős társadalmi konszenzust teremteni a gyerekvállalás és családok szerepének fontosságáról. A gyermekvállalás és egy gyermek születése mindig áldás. A cél, hogy ez mindenki által elismert érték is legyen.

Szabó Anna