Üdvözöljük új robot urainkat!

hirdetés

Egykoron a robotok segítettek az embereknek a munkában. Ma már az emberek segítenek a robotoknak.

Ismerkedjünk meg David Stinsonnal! David amerikai, Michigan államban végezte el a középiskolát 1977-bben, majd egy építőipari cégnél helyezkedett el. Aztán pár év múlva váltani kényszerült, 24 évesen, két gyerekkel túl keveset keresett – stabil egzisztenciára vágyott. A környéken két nagyvállalat volt: a General Motors és a Steelcase. Végül utóbbinál, a világ egyik legnagyobb irodabútorgyáránál helyezkedett el.

David ma 58 éves. Kerek, pirospozsgás arca van, sűrű ősz haja. Pólóján ott virít a beosztása: csoportvezető. A gyárban – mint mindenki más – füldugót hord és plasztik védőszemüveget – kicsit úgy néz ki, mint egy őrült tudós. Kollégájával a régi időkről mesélnek, amikor Steelcase alkalmazottnak lenni még dicsőség volt. A menedzserek menő kocsikat vezettek, mindenkinek votl egy nyaralója a tóparton és a vállalati kifizette a gyerekek oktatási költségeit.

Az 1990-es években a Steelcase több mint 10 ezer embert foglalkoztatott az Egyesült Államokban, székeket, irattartókat, íróasztalokat gyártottak. Akkoriban számos üzemük volt még Michigan államban, mára csupán kettő maradt: egy fém- és egy faüzem. Az alkalmazottak száma kétezerre apadt.

A Steelcase története szimbolizálja az amerikai feldolgozóipar történetét. Az egykori dicsőségnek a dotcom lufi 2001-es kidurranása vetett véget. A csődbe menő internetes cégek fillérekért árusították ki nem használt irodabútoraikat. 2001-re a Steelcase árbevételének egyharmadát elvesztette, s elkezdődtek a gyárbezárások. A termelést Mexikóba és Kínába és Indiába helyezték át.

Napjainkban újra magára talált az amerikai vállalati szektor, ismét szükség van munkaállomásokra. A technológia azonban fejlődik – egyre kevesebb emberi munkaerő szükséges a gyártáshoz. Automata összeszerelő gépsorokat vásároltak, robotkarok mozgatják az íróasztalok lapjait. “Ez  nem csak arról szól, hogy kevesebb munkahely kell, hanem arról is, hogy kevesebb a hulladék” – magyarázza a bizonyítvány David, de a tényeket ő is pontosan tudja.

Az automatizált gyárban dolgozók “hús-robotoknak is hívják őket” nem igényelnek komoly szakképesítést. Még a csavarhúzó is automatihált, egy számítógép által vezérelt robotkar mozgatja. A munkás csak odateszi a munkadarab elé, megnyom egy gombot, a robot pedig végzi a munkát. Úgy 10 évvel ezelőtt még az volt a helyzet, hogy a robotok segítették az emberi munkát. Mára ez megfordult: az emberek segítenek a robotoknak a munkavégzésben – írja részletes cikkében a New Yorker Magazine, amely témáról az utóbbi időben komoly vita indult el.

David Autor, az M.I.T. közgazdásza szerint már látszik, hogy az alacsony képzettségű munkaerő nem talál olyan munkát, amelyből el tudná tartani a családját. A robotok átvették a szakmunka nagy részét. Ez a folyamat tovább tágítja a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Felborult a hagymányos munkaerőpiaci modell, amely arról szólt, hogy valaki szerzett valamilyen képesítést, aztán azt áruba bocsátotta a munkaerőpiacon 30-40 évig, majd nyugdíjba ment. A megváltozott modellben sokkal gyorsabban gyarapszik azok vagyona, akik ötleteik, elképzeléseik megvalósításához megfelelő tőkével is rendelkeznek. A munka képessége minden emberben születésétől fogva megvan. Viszont nem mindenki születik vagyonos családba.

Egy modern gyárba kell viszonylag kevés fizikai munkás és viszonylag sok olyan mérnök, aki egyrészt képes átlátni az automatizált termelési folyamatokat, másrészt képes folyamatosan javítani a robotok termelési hatékonyságán. Így a jól képzett mérnökök jövedelmi helyzete javul, az alacsonyabb képesítésű munkásoké viszont romlik. Daron Acemogul, az M.I.T. egy másik közgazdásza és Pascual Restreop, a Boston University kutatója az 1990 és 2007 közötti munkaerőpiacot vizsgálva arra jutott, hogy az ipari robotok koncentrációjának emelkedésével párhuzamosan csökkent a dolgozók fizetése. Egy átlagos amerikai munkás 2015-ben 9 centtel keresett kevesebbet, mint 1973-ban. E közben a nominális GDP 200 százalékkal nőtt. David beszámolója szerint a Steelcase-nél a munkások nagyjából ma is ugyanannyit keresnek, mint 1987-ben.

Az ipari robotok dolga viszonylag egyszerű: ugyanazt a munkafolyamatot végzik ezer-százezer számra. Az igazi – több száz milliárd dolláros – kihívás a fejlesztők számára az, hogy a robotok változó környezetben is képesek legyenek munkát végezni. Van egy mondás az ágazatban: minden, amit egy öt évnél idősebb ember meg tud csináni, könnyű a robotoknak. Amit viszont egy öt évnél fiatalabb gyerek, az roppant nehéz. Megtanulni sakkozni? – semmi probléma. Megtanulni járni? – mi sem nehezebb.

Az igazán nagy áttörés az lenne például, ha a robotok megtanulnának mondjuk gyümölcsöt szedni. Egy rétet lekaszálni, nem probléma. Viszont megtalálni a gyümölcsöket a fán, és úgy szedni le őket, hogy ne sérüljön se a növény, se a termés  – ez egyelőre még megoldandó feladat.

Az Ahold Delhaize nevű holland szupermarketlánc, amelynek az Egyesült Államokban és Európában is kitejredt bolthálózata van, például azt tervezi, hogy az üzletek takarítását teljesen átveszik a robotok. Dániában például azzal kísérleteznek, hogy miként lehetne a robotokat a közszolgálatban alkalmazni. A cél itt is a költségcsökkentés. Az előzetes elképzelések szerint például kórházakban használnák őket, orvosoknak és nővéreknek szállítanák az aktuális feladathoz szükséges felszerelést.

A szállító robotok máshol is jókora megtakarítást hoznak. A Deutsche Bank egy elemzése szerint például az Amazon raktáráruházaiban az anyagmozgató robotok bevezetése évi 22 millió dollár megtakarítást jelent. Az amerikai e-kereskedelmi lánc következő nagy dobása az lehet, ha bevezetik az automata kézbesítést. A cég nemrég vásárolta meg a Whole Foods nevű szupermarket láncot, egyes hírek szerint azt tervezik, hogy teljesen automatává alakítják át ezeket. Az árufelöltéstől a kasszáig mindent robotok végeznek majd. Hasonló törekvések indultak el az óriási kínai piacon is. A kínai munkaerő egyre drágábban dolgozik, így a hatékonyságjavítást egyre kevésbé lehet az olcsó bérekből megúszni. Egy automatizált raktárban azonban nem csak a munkások árán lehet sprólni. Nem kell fűtés és nem kell világítás sem.

https://www.newyorker.com/magazine/2017/10/23/welcoming-our-new-robot-overlords?mbid=social_tablet_f