Új állami kockázati tőkealapok nyíltak a magyar vállalkozásoknak: több mint 40 milliárd forintra lehet pályázni

Három új kockázati tőkealapot is elindított a Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA): nyolcmilliárdos tőkével hozták létre a második Irinyi Kockázati Tőkealapot ipar- és technológiafejlesztésre, 20 milliárdból gazdálkodik a Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Kockázati Tőkealap, és elindult a Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap, amely 13 milliárd forintos alaptőkével felkészíti a vállalkozásokat a tőzsdei nyilvános kibocsátásra, vagy a Budapesti Értéktőzsde Xtend piacára. Minderről Csuhaj V. Imrével, az SZTA vezérigazgatójával beszélgettünk.

Manapság egyre nagyobb kihívást jelent a magyar vállalkozások számára, hogy előrébb jussanak a versenyképességi listán. Hogyan tud ebben segíteni az egyre szélesedő Széchenyi tőkeprogram?

A kockázati tőkeprogram a 2008-as válságot követően jött létre azzal a céllal, hogy ösztönözze a válságot sikeresen túlélt kis- és középvállalkozások (kkv) fejlődését. Nem egyszerűen tőkejuttatásban gondolkodunk, hanem olyan segítséget is nyújtunk, mely révén a vállalkozások hosszú távon hasznosítani tudják a számukra juttatott befektetést. Vagyis megtanítjuk a kiválasztott cégeknek, hogy milyen eszközökkel, szolgáltatással és finanszírozással tudják értékesíteni tudásukat vagy terméküket a piacon. A megfelelőség kérdése különösen a nem innovatív vállalkozások esetében vetődik fel.

Mekkora összeggel gazdálkodnak?

Elsőként a Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) alakult meg 2011-ben, 14 milliárd forintos tőkével, Európai Uniós (Regionális Operatív Programok) forrásból, kifejezetten a magyar cégek igényeire szabva. Miután az Európai Unióban korábban ilyen speciális pénzügyi konstrukció, ehhez hasonló intézmény nem létezett, bizonyítani kellett, hogy van igény erre, a kkv-kat segítő pénzügyi szolgáltatásra, illetve, hogy a konstrukció önfenntartó lesz. Arról is meg kellett győzni a brüsszeli hatóságokat, hogy mindez nem sérti a versenysemlegességi szabályokat, azaz a tőkejuttatás nem jelent jogosulatlan előnyt a támogatásban nem részesülő cégekkel szemben, nem szorítja ki azokat a finanszírozási körből. Hosszas tárgyalások után 2013-ban kaptuk meg az Egyedi engedélyt, három új tőkekonstrukcióra.

Mekkora támogatást nyújtott eddig az alap?

Az első periódusban, vagyis 2011 és 2016 között 94 támogatási döntéssel 91 vállalkozásnak juttattunk összesen 12,8 milliárd forintot, azaz gyakorlatilag a rendelkezésre álló teljes forrást felhasználtuk. A befektetések eloszlása egyenletes volt a régiók között. A befektetéseknek különösen azokon a vidékeken volt nagy jelentőségük, ahol alig volt munkalehetőség. A támogatás segítségével létrejött munkahelyek (kb. 1800) sok, más munkahelyt el nem érő családnak jelentettek és jelentenek ma is megélhetést.

Milyen elvek szerint döntöttek a támogatások odaítéléséről?

Összesen 650 üzleti tervet néztünk át. Alapelvünk, hogy mindig csak kisebbségi részesedést szerzünk a támogatandó vállalkozásban, és nem szólunk bele a szakmai munkába. Nem rugaszkodunk el a valóságtól, vagyis nem követeltünk 20-30 százalékos éves hozamot, mint a magánpiaci tőkealapok, ennek kitermelésére ugyanis képtelen egy átlagos magyar kisvállalkozás. De azért mi is elvártuk az adott ágazati átlagot valamelyest meghaladó, azaz 10-12 százalékos hozamot. Ugyanakkor arra is lehetőséget biztosítottunk, hogy az eredeti tulajdonos, vagy annak érdekeltségi köre bármikor kivásárolja az SZTA-t a vállalkozásból. Ez Magyarországon jelentős bizalomerősítő tényező volt.

Hányan éltek eddig ezzel a lehetőséggel?

A finanszírozott vállalkozásoknak több mint harmada, egész pontosan 32 cégtulajdonos már kivásárolt bennünket. Ezen vállalkozások 80 százaléka igen jó, 10 százalék fölötti megtérülést tudott felmutatni. Tíz esetben pedig olyan hamar annyira felfutott a cég termelése vagy megvalósította üzleti céljait, hogy három éven belül végbement a kivásárlás. A még élő közel hatvan szerződés 30-40 százaléka szép fejlődési pályán áll. A másik harminc százaléknál korrekciókra volt szükség, amelyeket már végre is hajtottunk, a maradék 25-30 százalék esetében pedig a közeljövőben át kell strukturálni a befektetést.

Mi a teendő ez utóbbi esetben?

A mi munkánk egy kollektív intellektuális „játék”. Sok esetben – legtöbbször a startup cégeknél – egy idő után kiderül, hogy az eredeti fejlődési irány hibás volt, de felmerülnek más lehetőségek, amelyek felé elindulva fejlődőképes lehet a vállalkozás. Az együttműködést azért tartjuk nagyon fontosnak, mert külső partnerként könnyebb megtalálni a kivezető utat egy válsággal fenyegető helyzetből. A napi teendőkkel elfoglalt tulajdonos ugyanis nem biztos, hogy felismeri a krízisből kivezető utat. Az alap viszont megfelelő tőkeháttérrel és kapcsolatrendszerrel rendelkezik, ami jelentősen segítheti az irányváltást. Lényegesnek tartom, hogy türelmesek legyünk, hiszen ki kell tudni várni, amíg termőre fordul az együttműködés a váltást követően. Alapállásunk, hogy amíg látszik a kilábalás lehetősége, addig ne adjuk fel, segítsük a tulajdonostárs erőfeszítéseit a magunk eszközeivel. Volt olyan esetünk, amikor kétszer kellett átalakítani a céget, de azt követően, a harmadik eséllyel a cég már valóban komoly növekedést tud produkálni.

Milyen konkrét segítséget nyújtanak a kiválasztott cégeknek?

Szakmai kérdésekbe nem tudunk és akarunk – legfeljebb tanácsadó alkalmazásával – beleszólni, mert nem értünk hozzá, a vállalkozás optimális pénzügyi, finanszírozási struktúráját viszont a tulajdonossal közösen ki tudjuk alakítani. Emellett képesek vagyunk megváltoztatni a gazdálkodás szemléletét. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy például előírjuk könyvvizsgáló alkalmazását, átnézzük a könyvelést, a számviteli politikát, s ha szükség van rá, kijavítjuk a hibákat. Vagyis segítünk megteremteni a szabályozott működés alapját. Azt is megnézzük, hogy megfelelő-e a cégvezetés szakmai felkészültsége, alkalmasak-e a vállalkozás vezetői a cég valódi, hatékony vezetésére. Így, ha mindent rendben találtunk, de mégis új utakat kell keresni, mert jelen állapotában sikertelen a vállalkozás, akkor már tudjuk, hogy az alapok legalább rendben vannak. Ez esetben lehet szükség a mi pénzügyi tudásunkra és hátterünkre, esetleg szakmai tanácsadó alkalmazására. Amikor pedig már tudjuk, merre van a kiút, akkor biztos, hogy minden adott a továbblépéshez.

Az SZTA hajlandó más befektetőkkel közösen is segíteni a kkv-k tevékenységét?

Hogyne. Sőt, kifejezetten preferáljuk, ha nem egyedül jelenünk meg a vállalkozásban befektetőként. Így például üzleti angyalok, intézményi befektetők és más kockázati tőkebefektetők is tulajdonostársainkká váltak több támogatott vállalkozás életében. Alapelvünk, hogy mozgassuk meg a hazai tőkét, ezért az elől sem zárkózunk el, ha befektetőtársként a tulajdonos egy másik vállalkozása, érdekeltsége is megjelenik a cégben.

Mi a tapasztalat, mennyire nyitottak a változtatásokra a vállalatvezetők?

Az elmúlt húsz-harminc évben felépített hagyományos profilú vállalkozások vezetői sokszor nehezen látják át, az új évezredben mennyire átalakult a világgazdaság, illetve a magyar gazdaság is. Ezek a vállalkozások – például a második, harmadik körös gépipari vagy autóipari beszállítók – jó minőségben, pontosan tudnak teljesíteni a részegységet beszállító vállalkozás számára, de valószínűleg nem lesznek első körös, azaz részegység-beszállítói a multiknak, és a gyakorlatban soha nem fognak átállni pl. az elektronikus kereskedelemre. Azt sem nagyon ismerik fel, hogy már nem az alkatrész-beszállítóké a jövő, hanem meg kellene próbálni részegység-beszállítóvá fejlődni, esetleg a termék mellé valamilyen kiegészítő szolgáltatást nyújtani. Így viszont tudomásul kell venniük, hogy amennyiben nem sikerül a modern idők szavát megérteni, s átállni egy korszerűbb termelési struktúrára, akkor nagy az esély arra, hogy alkatrész-beszállítóként néhány év múlva már nem lesz munkájuk. Az ilyen cégnek, cégvezetésnek ki kellene lépnie az idejétmúlt termékközpontú gondolkodásból. Nekünk is voltak ilyen ügyfeleink. Amikor világossá vált ez a veszély, akkor olyan fiatal szakembereket kerestünk meg, akik már eltöltöttek néhány évet egy multinacionális tanácsadó cégnél, valamely pénzintézetnél, esetleg vezető tisztséget töltöttek be egy kockázati tőkealapnál. Ezután a tulajdonossal egyeztetve rávettük őket arra, hogy szerezzenek például öt százalékos részt a társaságban, s cserébe bocsássák rendelkezésre korszerű szakmai tudásukat. Ezzel új szemléletet vittünk a cégbe, hosszú távon pedig generációváltásra kerülhet sor. Sok esetben ugyanis nincsenek gyermekei a tulajdonosnak, vagy ha vannak, nem akarnak belefolyni a cég vezetésébe. Ezzel a megoldással nagy valószínűséggel ezt a problémát is megoldottuk, azaz biztosítottuk a cég szakszerű vezetését és továbbélését. Persze megoldás lehet az is, ha a cégben már dolgozó, s megfelelő képességekkel és ambíciókkal rendelkező fiatal szakembereket építünk be a cég vezetésébe hasonló módszerrel, ösztönző részesedés szerzéssel.

Milyen eszközökkel segítheti még az Alapkezelő az általa finanszírozott vállalkozásokat? Hogyan viszonyul ez a gazdaságpolitikai célkitűzésekhez?

Ahogy a jegybank által nemrég bemutatott 180 pontos gazdaságfejlesztési programból is kiderül, nagyon fontos fejlődési lehetőséget biztosít a klaszter. Az azonos ágazatokban működő vállalkozásoknál mindig lehetnek olyan információk és képességek, amelyek kiegészítik egymást. Ezért szervezzük mi is a támogatott vállalkozások kapcsolatait, együttműködéseit. A jegybanki javaslatok közül érdemes még megemlíteni a kkv-k innovációs menedzsment kapacitásának növelését, mert cégeink háromnegyede exportál, és csaknem száz százaléka önálló fejlesztéssel rendelkezik. Saját befektetéseinknél kiemelt helyen kezeljük az innovációt. Nagyon fontos tehát, hogy miként lehet ezt a tudást és képességet megteremteni és karbantartani. Egy termék előállításánál sokszor elég, ha az megfelelő minőségű és rendben van az ár-érték arány, ám egy fejlesztés esetében sokkal bonyolultabb a dolog. Ehhez feltétlenül egyfajta szakmai központra van szükség, több cégnél akár állami részvétellel is. Sokat segítene, ha ennek megfelelő korszerű menedzserképzési rendszer alakulna ki, mert az innovatív cégek esetében a hagyományos kisvállalkozói attitűddel nem lehet már sikert elérni. Kiemelt jelentőségűnek tartom még a nagyvállalatok és az innovatív kisvállalkozások közötti stratégiai megállapodások kötését. Nagyon ritka ugyanis a két vállalattípus között az ilyen jellegű kapcsolat. Nem vagy alig végeznek például közös kutatást, az szinte teljes egészében a nagyobb vállalkozásokra marad. A feladat itt az, hogy megtaláljuk a kisvállalkozások érdekeltségét is ebben a folyamatban.

Mi kell még a versenyképesség emeléséhez?

Az innováció elképzelhetetlen a digitális képességek fejlesztése nélkül. A mi egyik célterületünk ma ezért az informatikai oktatás, mert ennek haszna mind a cégnél, cégeknél, mind a nemzetgazdaságban kimutatható. Ahhoz, hogy egy kkv előre tudjon lépni a versenyképességi rangsorban, a megfelelő cégméretet is meg kell találnia. E tekintetben az a feladatunk, hogy megteremtsük a pénzügyi és egyéb hátterét annak, hogy akár kivásárlással is segítsük a folyamatot. Jelenleg a külföldi kockázati tőkealapok hajlandók a vállalatfelvásárlás finanszírozására, míg a magyar és az EU-s forrású alapok általában csak a fejlesztést, illetve az ehhez kapcsolódó tőkeemelést támogatják. Ezen a területen is előre kell lépni, vagyis az ehhez – sőt, akár a regionális akvizícióhoz – szükséges belső forrást elő kell teremteni.

Külföldön sok jó példa akad a felsőoktatási intézmények és a kkv-k együttműködésére. Nálunk ez mennyire jellemző?

Fájóan hiányzik ma még az erős kapcsolat. A fő gond, hogy az egyetemeknek korlátozott a lehetőségük arra, hogy vállalkozást alapítsanak vagy abban részt vegyenek, pedig érdekeltséget kellene teremteni a szereplők között. Mi most épp a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel próbálunk létrehozni egy ilyen jellegű együttműködést. Fontos szempont, hogy az ilyen kezdeményezés rentábilis legyen, sőt, a mi esetünkben ez alapkövetelmény. Célszerűen 3 év után önfenntartónak kell lennie az ilyen projekteknek. A többirányú vállalkozói együttműködés a megújulás sarokköve. Hazánkban ma még a legtöbb vállalkozás önmagába zárkózik, pedig a fejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy megismerjék egymást, esetleg együtt dolgozzanak, átvegyék egymás tapasztalatait. Induló kisvállalkozásnál, startupoknál ez alap. Ezért tartjuk fontosnak a co-working irodát, ahol egyrészt maguk fejlődnek, másrészt más vállalkozókkal együtt tudnak dolgozni, s kölcsönösen inspirálják egymás fejlődését. Most készítettünk elő egy ilyen intézményt Kolozsvárott, IT-fókusszal a debreceni Xpotential Co-working Office-szal együttműködve.

Milyen új területekre terjesztették ki mostanában a tevékenységüket?

Az SZTA még kifejezetten a hagyományos ágazatokban működő kkv-k tőkefinanszírozására jött létre. Jó gyakorlatát folytatjuk, növelt tőkével. Nyolcmilliárd forint tőkével indult el nemrég az Irinyi II. Kockázati Tőkealap, amely a közép-magyarországi régióban támogatja az ipar- és technológiafejlesztést. Befektetési célterületét az Irinyi Terv kiemelt ágazatai jelentik. Emellett két további alapot is létrehoztunk, amelyek teljesen új elemnek számítanak a magyar kockázati tőkepiacon. Az egyik a 20 milliárd forintos tőkével gazdálkodó Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Kockázati Tőkealap, amely a magyar kkv-k határon túli megjelenését és tartós üzleti kapcsolatainak kiépítését támogatja. Ez fordított irányban is működik, azaz segíti a határon túl működő vállalkozások magyarországi tevékenységét, építkezését is. A nemzetgazdaság fejlődését támogató tőke így kilép az országhatárokon túlra.

És melyik a másik új alap?

Befektetési pályánk csúcsának tartom az idén tavasszal indult Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alapot, amely 13 milliárd forintos alaptőkével jött létre, de a Pénzügyminisztérium tervezi ennek növelését. Azért érezzük ezt ennyire fontosnak, mert ily módon a vállalkozások mindhárom – magvető, startup és terjeszkedő – életszakaszára kiterjedhet a tevékenységünk. A tőzsdefejlesztési alap feladata az, hogy befektetésével felkészítse a vállalkozásokat a tőzsdei nyilvános kibocsátásra vagy ennek előszobája, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Xtend piacán való megjelenésre. Korábban nem létezett ilyen lehetőség Magyarországon, ez egyébként a jegybank és a kormány által közösen elhatározott tőzsdefejlesztési stratégia egyik sarokpillére. A BÉT is már kifejezetten azért hozta létre az Xtend platformot, hogy a közepes méretű vállalkozások növekedési terveit segítse.

Elegendő-e az Önök által biztosított forrás egy tőzsdére készülő kkv-nak?

A szabályok értelmében mi csak részfinanszírozók lehetünk, kötelező eleme ugyanis a projektnek egy vagy több társbefektető megléte is. Az általunk biztosított forrást a cég olyan fejlesztésekre fordíthatja, mint például a menedzsment felkészítése vagy az informatikai rendszer kiépítése, ami szükséges a tőzsdei nyilvánosság megteremtéséhez. Az is előfordulhat, hogy a vállalkozást nem az Xtend érdekli, hanem rögtön belevágna a nyilvános részvény-kibocsátásba. Ehhez is tudunk segítséget nyújtani. A cél mindkét esetben az, hogy teljesen új módon juttassuk tőkéhez a céget. Eddig ugyanis a magyar vállalkozások úgy viszonyultak a tőzsdéhez, hogy az csak a bluechipek, a nagy vállalkozások játszótere. Pedig ez nem így van. A BÉT az elmúlt két és fél évben módszeresen mérte fel, hány olyan közepes vállalkozás van, amely szeretne közelebb kerülni a szabályozott tőkepiachoz. Ezt a munkát segíteti például az ELITE program, amely nemzetközi vállalatfejlesztési képzést nyújt a cégvezetők és – tulajdonosok részére. De mi is keressük a tőzsdeérett vállalkozásokat a több milliárd forintos árbevétellel vagy nyereséggel rendelkező cégek körében. A lényeg a jó story és az erős fundamentum együttes megléte.

Hogyan fogadják ezek a cégek az Önök ajánlatát?

Amikor felvesszük velük a kapcsolatot, és felvetjük a tőzsdére lépés lehetőségét, sokszor az az első reakció, hogy fölösleges erről tárgyalni, mert a vállalkozás nagyon jól tudja magát finanszírozni a jelenlegi piaci környezetben, hiszen olcsón lehet hitelhez jutni. Ám ez a hozzáállás nem vesz figyelembe számos, a vállalatfejlesztés szempontjából fontos szempontot. Nevezetesen például azt, hogy a tőzsdei jelenlét egyben kiváló bizonyítványt, erős hitelességet jelent egy cég számára. Egy zárt részvénytársaságról mindenki „azt mond, amit akar”, ezzel szemben egy, az Xtendre bevezetett vagy nyilvános részvénytársaság iránt eleve nagyobb a bizalom. Márpedig sok esetben az üzleti bizalom, az átláthatóság többet ér, mint a puszta pénztőke jelenléte. Fontos tényező még az is, hogy a tőzsdei vállalatoknál mindig megvan a lehetőség arra, hogy rugalmasan változzon a cégvezetés, illetve a tulajdonosok köre. Hiszen a tőzsdén keresztül is el lehet adni a céget vagy a részesedést, lehetőség nyílik a friss vagy pótlólagos tőkebevonásra. Összefoglalva elmondható: az üzleti élet minden területén egészen más megítélés alá esik egy nyilvános tőzsdei társaság, mint a többi vállalkozás.