Új csúcson az OTP – érdemes még beszállni?

Elérkezett az esemény, amire a 2008-09-es válság és az azt kísérő piaci pánik idején aligha mert volna bárki gondolni: korábbi, 2007-es csúcsa fölé emelkedett az OTP részvény ára. A részvény áttörte a 11 ezer forintot. Gondolta volna, hogy előfordult: 80 forintért adták-vették a papírt?

Az OTP a jelenlegi állás szerint a nagyobb tőzsdei cégek közül a legjobban teljesítő, ha tőzsdei pályafutása alapján számolunk. Ezt a rekordot a részvény már korábban, a válság előtt is teljesítette, de aztán teljes összeomlás következett. Íme, most itt van ugyanaz az állapot, igaz, hogy a világban zajló páratlan részvényvásárlási őrület mellett, amelyet leginkább a jegybankok által indított eszközvásárlási, népszerű nevükön pénznyomtatási programok hajtottak mostanáig. A legnagyobb jegybankok által kiszórt több mint 10 ezermilliárd dollár elég volt kötvényekre, részvényekre, sőt még kriptodevizákra is, de a fák nem nőnek az égig.

Kezdeti nehézségek

Az OTP régi versenyző a magyar tőzsdén: 1995-ben vezették be. Kibocsátási ára 120 forint volt (akkor 1200, de később tizedelték a részvényt, ezért visszamenőleg is a mai árban adjuk meg az adatokat). E sorok szerzője akkor jegyzett is a tőzsdére jött új papírból, ám a papír a bevezetést követően lefelé kezdett csorogni, így 110-en meghúzta a veszteség limitjét, és eladta a papírt. Ez akkoriban sokszor bizonyult bölcsnek, hisz lanyha volt a magyar részvények iránti kereslet, könnyen leestek a felükre is (az elsőként bevezetett IBUSZ az évek során a töredékére esett).

Az OTP le is esett 80 forintig, vagyis kibocsátási árához képest elvesztette értéke harmadát. A fő ok az volt, hogy a tőzsde fennállásának első 5 és fél éve alatt nem jelentek meg még a külföldi befektetők, pontosabban a nagy globális részvényalapok, nem volt még bizalmuk a piacgazdaságra frissen áttért országok részvénypiacai iránt. Így aztán egy 1994. januári egy hónapos nagy ralitól eltekintve többnyire nem is volt általános érdeklődés a részvények iránt, legfeljebb egy-egy cég keltette fel valamely nagyobb befektető figyelmét.

Az első nagy siker

Változást 1995 utolsó tőzsdenapja hozott, akkor hirtelen mindent venni kezdtek, az OTP fel is szaladt 100 forintig. 1996 első tőzsdenapjától kezdve aztán egyszerűen bezúdultak a nagy alapok, vették a részvényeket, ahogy csak bírták, óriási árfolyam emelkedést generálva. Az addig 1000 pont alatt sínylődő BUX szárnyalni kezdett, és persze 100 forintról az OTP is a többszörösére emelkedett az első nagy, másfél éves rali során.

Érdekes módon a hazai befektetők többsége a Molt és a tőzsdén akkor megjelenő, azóta kivezetett TVK részvényeit favorizálta, jobban hittek bennük, mint az OTP-ben vagy a Richterben. Az OTP pedig szépen masszívan emelkedett, egészen 1200 forintig, vagyis a kibocsátási ár 10-szeresére, a legmélyebb ár 15-szörösére (lényegében többet ment két év alatt, mint most a válság mélypontjához képest 9 év alatt, pedig ez is elképesztően szép teljesítmény).

Válságok idején

A piac utána kétszer esett vissza nagymértékben: 1997-ben az ázsiai válság, majd az 1998-as orosz válság idején. Az OTP viszonylag jól állta a sarat, megúszta egy felére eséssel 600 forintig, míg például a nagy orosz exportpiaccal rendelkező Richter elvesztette értéke nagy részét, igaz, később aztán vissza is nyerte. 1999 végére már újra a korábbi csúcsot közelítette az OTP, majd az ezredfordulón nagy forgalommal át is vitte, kitört, új csúcsra ért. A dolog szépsége, hogy utána már sosem esett a kitörési szint alá: még abban az évben, majd a válság pánikjában visszament a közelébe, de a szint mindkétszer megtartotta az árat.

2001-től folyamatos emelkedés kezdődött, ami 2003-tól fel is gyorsult, és 2007 nyarára meglett a 11 ezer forintos árfolyam, vagyis az eredeti kibocsátási árhoz képest majdnem százszoros emelkedés, ami a papírt a magyar tőzsde messze legjobb befektetésévé tette akkor. Kétségkívül a bank amúgy jó eredményeihez képest az ár már túl magas volt, de akkor minden bankpapírt nagyon drágán vettek, és a részvénypiacon már egy lufi alakult ki. Az ingatlanhitelezésből, így a bankszektorból kiinduló válság aztán érthető módon pont a bankok részvényeit vitte a legnagyobb mélységbe, hisz nem lehetett tudni, egyáltalán melyik bank van rendben, és melyik szorul állami segítségre.

Csődöt áraztak

Így történt, hogy az OTP is vég nélkül esett, nem volt olyan szint, amely megtartotta volna, a befektetők óriási veszteségeket szenvedtek. Végül a 11 ezer forinton tetőző árfolyam 1500 forintig zuhant, ami arra utalt, hogy a befektetők már esetleges állami tőkeinjekciót és részvényhígítást feltételeznek, miközben az OTP teljesen rendben működött bankrendszer összeomlása után 4-5 hónappal is. Gyanítható volt, hogy ha ennyit kibírt (miközben maga az ország nem bírta, IMF gyorssegélyért kellett folyamodni még 2008 őszén), akkor már semmi baja, de ha úgyis a csődöt árazzák, nem kockázat megvenni a papírt. Egy napra a pánik még lejjebb is szorította az árat: 1240 forintig, itt történt az említett korábbi kitörési szint visszatesztje.

Az új csúcs

2009 márciusában világszerte abbamaradt a pánikhangulat, a rendkívüli mélységbe taszított részvényeket, különösen a túlélő bankokét, mohón venni kezdték. Példátlan emelkedés következett, maga az OTP 1240-ről 7400 forintig száguldott fel egy év alatt, ez azonban akkor persze megint túlzott ár volt, így jött is a visszaesés. A következő években aztán jelentkeztek a válságkezelés utáni hazai makrogazdasági gondok és az eurózóna adósságválsága, így a papír megint visszaesett 3-4000 forint közé. Ott is maradt 2015 elejéig, amikor felugrott 5000 forintra, majd egy éves oldalazás után megindult az újabb masszív emelkedés, ami 2 év alatt a korábbi tetőig, 11 ezer forintig vitte a papírt.

Végül most eljött az újabb kitörés: nagy erővel, nagy forgalommal átvitte a 11 ezer forintos szintet. Így újra elmondhatjuk, hogy lényegében 100-szoros az emelkedés a tőzsdére jövetel óta. Igaz, ez most bő 22 év, de akkor is igen szép éves hozam adódik, ráadásul azóta a cég sok osztalékot fizetett ki, ha azt is hozzáadjuk, pláne azt feltételezve, hogy abból is OTP részvényt vettünk, a tényleges ár egy hosszútávú befektetőnek valahol 15-17 ezer forint körül lehet.

Venni, vagy nem venni?

Most már csak az a kérdés, ilyen szép emelkedés után szabad-e még venni, vagy pont fordítva, aki eddig kitartott, ideje begyűjteni a profitot? Két érv szól a vétel ellen, egy pedig mellette. Az első, ami óvatosságra int, az, hogy a részvény a cég eredménytermelő képességéhez képest már nem olcsó. Ha nagy növekedés előtt állna a bank, akkor ez indokolható lenne, de miután inkább stabil, kiegyensúlyozott eredmény várható a következő években kis növekedés mellett, erről nincs szó (a hazai kamatok még vélhetően sokáig alacsonyak lesznek, a lakáshiteleké pláne, így az itthoni bank lehetőségei korlátozottak).

A másik, valamivel súlyosabb érv a vétel ellen az, hogy a világ részvénypiacain őrület, vételi pánik mutatkozik. Ez olyan erős, hogy már-már az 1929-es és 1987-es összeomlások előtti állapotokra emlékeztet, amikor megnő egy gyors és igen erős visszaesés esélye. Márpedig ilyenkor a legjobb részvények is gyorsan a felükre tudnak esni, de ha kiadós az eső trend, akár tovább is, ahogy ezt pont az OTP esetében is láthattuk korábban.

Az egyetlen érv, ami a vétel vagy a tartás mellett szól, technikai. Általában, ha egy részvény egy viszonylag rég felállított csúcsát megdönti, és magasabbra kerül, akkor sokkal könnyebben megy felfelé, mint le, aminek az oka, hogy minden részvényes nyerőben van, tehát nem sürgős az eladás, és minden shortos (a részvény áresésére játszók) veszteségben vannak, amit nem akarnak, vagy nem tudnak tovább finanszírozni, így kényszerűen vétellel kell lezárni pozícióikat.

Támpont

Ez a technikai helyzet ugyanakkor támpontot ad, hogy egy esetelegesen most megvett, vagy korábbról meglévő részvényt meddig szabad megtartani. Az ilyen kitörések akkor sikeresek, ha az árfolyam már érdemben nem megy a kitörési szint, ez esetben 11 ezer forint alá. Ha jelentősen, vagy többször alámegy, akkor már baj van, ezért érdemes meghúzni egy stop szintet kevéssel 11 ezer forint alatt, ahol eladjuk a papírt, nem kockáztatva, hogy álkitörésről legyen szó.

Előfordulhat persze, hogy egy erős visszaesés után újra a szint fölé megy az ár, ekkor még egyszer meg lehet próbálkoznia a vétellel, de utána ugyanúgy stopot kell hózni. Ha másodszor is visszaesik, az már nem jó jel, ha átjár a szinten, bizonytalanná válik a kitörés. Egy jó kitörésnél soha nem megy már vissza az ár a szint alá (ahogy 1200 alá sem ment többé), ráadásul még rossz általános részvénypiaci hangulatban is fölötte marad, ahogy ez 2000-2003 között történt, amikor ezt a bank erős eredménynövekedése indokolta.

Fellegi Tamás