Fejlődési pályán tartott válságkezelés? Kioktatás, alap és magaslat nélkül

Hírek2020. okt. 29.Siklósi Barnabás

Vannak olyan időszakok egy nemzetközösség életében, amikor csak annak érdemes megszólalni, aki szavaival nem ártani, hanem segíteni tud. Van, amikor olyan időket élünk, amikor többszörösen érdemes meggondolni, hogy mit teszünk. Mert minden jószándék ezerszeresen épít, de ugyanígy tud rombolni a negatív irányú cselekedet is. Ennek ellenére mindig akadnak olyanok, akik ilyenkor sem törődnek a következményekkel. A sértett indulat felülírja bennük a közösség iránt érzett felelősséget és a józan észt.

Erre a pályára tévedt Bod Péter Ákos is. Nem most, régebb óta már, de láthatóan nem módosított ártó megszólalásain a jelenlegi, a nemzeti összefogást követelő gazdasági válsághelyzet sem. Az ellenzéki oldalon manapság is ünnepelve körbehordozott közgazdász már az Antall-kormány tagjaként, majd a Magyar Nemzeti Bank elnökeként bizonyította, hogy az építkezés nem az ő területe.

Bizonyára nem volt véletlen az sem, hogy a jobboldal visszatérése után, Orbán Viktor miniszterelnök kormányaiban már nem várta feladat, mert nem szolgálta meg azt. Ő viszont másra gondolt és ma sem tudja megbocsátani, hogy nem számítottak rá. A sértett ember beszél belőle, láttat mindent feketén és mindenkit, aki ezért az országért ma is tenni akar, minősít és fellengzősen kioktat.

Márpedig az elmúlt 30 év legrosszabb gazdasági minisztere és jegybank elnöke jobban tenné, ha már nem oktatna ki senkit. Ehhez ugyanis megfelelő erkölcsi és szakmai alappal nem rendelkezik. Elegendő felidézni csupán azt, hogy Bod Péter Ákos miniszterként hogyan asszisztált 1,1 millió munkahely megszűnéséhez a múlt század kilencvenes éveinek elején vagy a jegybankelnöki regnálása idején miért is volt 20 százalék az infláció. Ezzel szemben a 2007-2008-as pénzügyi világválság után a második Orbán-kormány – Matolcsy György nemzetgazdasági minisztersége alatt – fél év alatt a munkahelyek 10 százalékának újrateremtésére is képesnek bizonyult.

Matolcsy György ma annak a magyar jegybanknak az elnöke, amelyik rendkívül sikeres gazdaságélénkítő és stabilizáló lépések sokaságával nyújt támaszt a kormányzati válságkezelésnek. Annak a válságkezelésnek, aminek köszönhetően sikerült megőrizni és fejlődési pályán tartani az országot a nehezedő járványhelyzetben is. Arról a válságkezelésről van szó, amelyiknek Bod Péter Ákos minden elemét „véteknek” minősíti, miközben egyetlen szót sem áldoz arra, hogy miképp néz ki az a megoldás, amit ő üdvözítőnek gondolna.

Persze hiába is remélnénk, hogy a hazai válságkezelés vitathatatlan eredményei bármit is számítanának annak, aki az ország kormányzásának mérlegét csak a negatív oldalra billenve akarja látni, és akit oly messze elkerül a hazájáért érzett felelősségérzet, hogy talán sosem találkozott igazán ezzel az érzéssel. Bod Péter Ákos egyre csak beszél, hiszen van fóruma, amelyik együtt drukkol vele, vallva egy, a Kádár-rendszer végnapjaiban született dal strófáját: „Annál jobb itt, minél rosszabb…”