Fél, hogy nem lesz elég pénze nyugdíjas korában?

Öngondoskodás2018. okt 15.Növekedés.hu

Elriasztja, hogy az előrejelzések szerint korántsem biztos, 2050-ben jut-e a 65 év felettieknek annyi állami nyugdíj, amiből gondtalanná tehetik a hétköznapjaikat? Akkor még időben, akár már a harmincas éveitől kezdjen el félretenni. Az öngondoskodás egyik leghatékonyabb formája a nyugdíjbiztosítás. Mutatjuk, miért. Három megtakarítási forma közül választhatnak a mégoly távolinak is tűnő nyugdíjas megélhetésük miatt szorongók. Az egyik a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz), a másik az önkéntes nyugdíjpénztár, a harmadik a nyugdíjbiztosítás. Nézzük, miben különböznek ezek. Nyesz-nél csak a számla nyitásakor kell egy induló összeget elhelyezni, utána annyit lehet befizetni, amennyit tud vagy akar az ember. Két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a nyesz-tulajdonos a számláján a hozammal együtt összegyűlt pénzhez hozzáférhessen: el kell érnie a nyugdíjkorhatárt és legalább 10 évnek kell eltelnie a számlanyitástól. Ezt annak javasolt választania, aki kellően fegyelmezett ahhoz, hogy akkor is takarékoskodjon, ha nem kell havonta bizonyos összeget befizetnie. Önkéntes nyugdíjpénztárnál havonta kell befizetni legalább 3 ezer forintot, az ily módon összegyűlt összeget az azt kezelő nyugdíjpénztár befekteti. Az elért hozamot 10 év után adómentesen lehet felvenni, a teljes tőkét viszont csak 20 év elteltével. Ha azonban korábban megy nyugdíjba a befizető, akkor akkor a tőkéhez is hamarabb hozzáférhet. Nyugdíjbiztosítás esetén is havonta folyamatosan kell egy meghatározott összeget befizetni. Általában havonta legalább 10 ezer forintot, de a szakemberek szerint minimum 20 ezer forint kell az érdemi megtakarításhoz. Az összegyűlt pénzt hozammal együtt szintén a nyugdíjkorhatár elérésekor lehet felvenni, s ha már eltelt 10 év az indulástól, akkor adómentesen. Ez a megoldás annak lehet jó, akinek még legalább 10-15 éve van a nyugdíjba vonulásáig, s úgy szeretne minél magasabb hozamokat elérni, hogy nem ért a befektetésekhez és/vagy ideje sincs ezzel foglalkozni. Több előnnyel is jár, ha valaki nyugdíjbiztosítást köt. A havonta befizetett összegekből és a hozamokból felhalmozódott pénz biztosan nem veszik el. Egyrészt, mert az államnak nincs arra befolyása. Másrészt, mert a nyugdíjbiztosítási számlán lévő összeget a biztosított kapja meg a biztosítás lejáratakor, a nyugdíjba vonulásakor, vagy ha megrokkan, ha pedig elhalálozik, akkor az általa kedvezményezettként megjelölt személy.

Itt is igaz, mint minden más öngondoskodási formánál, hogy érdemes minél előbb elkezdeni a spórolást. Azt azonban mérlegelni kell, hogy ha már a harmincas éveinkben kötünk nyugdíjbiztosítást, akkor képesek leszünk-e további 30-35 éven át fizetni a havi díjakat.
Kétféle nyugdíjbiztosítás közül lehet választani: hagyományos, illetve a befektetési egységekhez kötött, azaz unit-linked életbiztosítást. A hagyományos annak lehet jó, aki nem ért a befektetésekhez, vagy nem akar, illetve tud foglalkozni azzal. Ilyenkor a biztosító dönti el, mibe fektet és garantált kamatot ígér, s az azon felül elért hozam bizonyos részét – akár a 80-90 százalékát – is jóváírhatja. Unit-linked biztosításnál lehet választani, hogy a biztosító mibe fektesse a pénzünket, ezáltal nálunk a kockázat: magasabb, de alacsonyabb hozamot is elérhetünk, mint a hagyományosnál. A nyugdíjbiztosításba foglalt kockázati életbiztosítás nemcsak váratlan szerencsétlenségek – rokkantság, betegség vagy halál – esetére nyújt védelmet. Hanem olyan helyzetekre is, amikor átmenetileg anyagi nehézségbe kerül a biztosított. Ilyenkor a biztosítók megengedik a díj szüneteltetését. Az is lényeges szempont, hogy a nyugdíjbiztosítások éves díjának 20 százaléka, de legfeljebb évi 130 ezer forint visszaigényelhető az adóból. Más nyugdíjcélú megtakarításokkal kombinálva pedig az adójóváírás összege akár a 280 ezer forintot is elérheti.