A titokzatos DCA módszer: Így kell nyerni a tőzsdei esésen!

Brutálisakat estek, és olykor elképesztően ingadoztak mostanában az amerikai tőzsdeindexek. Ilyenkor nehéz megfejteni, hogy miképpen reagál a következő napokban a megzavarodott piac. De talán nem is kell, mindenfajta tudás nélkül is nyerhetünk a korrekción. Mutatjuk hogyan! Erőteljes, hirtelen korrekciót tapasztalhattunk az amerikai tőzsdéken az elmúlt napokban. A legismertebb mutató, a Dow Jones Industrial az többször is ezer pont fölötti mozgást (visszaesést és emelkedést egyaránt) produkált, de a legszimbolikusabb talán mégis a korrekció első nagy esése volt, hiszen a 666 pontos bukásról sokan a sátán számára asszociáltak.

Ne kapd el a hulló kést!

Amikor megborul a piac, akkor nehéz jó befektetési döntést hozni. Ha átmenetinek bizonyul a visszaesés, akkor érdemes lett volna vásárolni, mert ilyenkor egy-két nap alatt több éves profitot lehet megkeresni a visszakapaszkodásnál. De ki tudja hol a mélypont? Márpedig annak az angolszász tőzsdei mondásnak is van igazsága, amely szerint: ne akard elkapni a hulló kést! Ez magyarul nagyjából annyit jelent, hogy amennyiben valaki belevásárol az esésbe, könnyen további veszteségeket szenvedhet el. A visszaesések fontos jellemzője, hogy nagyon hektikussá válik a piac. Miközben az emelkedések hetekig, hónapokig, évekig tartanak, a korrekciók sokszor csak percekig. Pillanatok alatt tud összeomlani évek munkája, hosszú hónapok tőzsdei emelkedése.

Klasszikus megoldások

Gyorsan rögzítsük, hogy a legtöbb befektető ilyen helyzetekben klasszikus stratégiát választ.

• sündisznóállásba húzódik, vagyis mindent elad, bevásárol egy stabil pénzpiaci alapba, és csak a nyugodtabb időszakban merészkedik vissza a parkettre,
• mások csipegetnek, vásárolgatnak, olyan menekülőpapírokat keresnek, mint a stabil közüzemi szolgáltatók, amelyek válságtűrők, fix osztalékot fizetnek,
• megint mások shortolnak, vagyis az esésből szeretnének nyerni, mert a korrekció folytatására számítanak.

Most azonban álljon itt két általános, szintén elsősorban az Egyesült Államokból származó megoldás, amelyek pofonegyszerűek, de nagyon gyümölcsözőek válság, illetve hektikus korrekció idején.

Mindig ugyanannyit – a DCA módszer

Justin Borus (a kép bal oldalán), aki pár nap alatt meg nyolcvanhatszorozta pénzét

Ehhez a befektetői stratégiához rendelkezésre álló, vagyis szabadon elkölthető pénz szükséges, de tényleg rendívül jól jövedelmező befektetés hektikus piacokon. Az amerikai elnevezés a Dollar-Cost Averaging (DCA), vagyis átlagos dollárköltés kifejezésből ered. A módszer tényleg egyszerű, amikor mozog a piac, akkor jelöljünk ki egy fókuszt, legyen az akár egy részvény, vagy éppen egy index és egy vásárlási gyakoriságot (mondjuk azt, hogy minden nap 16 órakor vásárolunk, vagy minden héten egyszer, mindig kedden 14 órakor veszünk papírokat). Majd a meghatározott gyakorisággal a következő tíz napban, vagy tíz hétben mindig vásároljunk ugyanakkora összegért. Fontos hangsúlyozni, hogy nem azt kéri a módszer, hogy minden nap vegyünk tíz Microsoft-részvényt, hanem azt, hogy minden nap költsünk el ezer dollárt Microsoft-részvényre.

Ha ingadozik

A módszer azért jó, mert nem tudjuk, hogy mi a jó ár és mi a rossz, nem tudjuk, hogy merre megy majd a piac, de ha mindig fix összeget költünk, akkor éppen akkor fogunk többet venni, amikor olcsó a papír és éppen akkor fogunk kevesebbet venni, amikor drága. Ezzel pedig a történet végén nagyon jó árunk lesz. Nézzünk egy egyszerű, persze erősen leegyszerűsített számokkal operáló példát. Tételezzük fel, hogy egy nagyon volatilis piacon, tíz napon át ingadozik a Microsoft részvénye, egyik nap 100 dollárba kerül a papír, másnap 10 dollárba, és így tovább, a végén pedig megáll pont középen, 55 dolláron.

Szupernyereség

Nézzük a módszerünket! Ha tíz napig vásárolunk ezer dollárért Microsoft-papírt, akkor öt olyan nap lesz, amikor 10-10-et tudunk csak venni (mert 100 dollárba kerül aznap), és öt olyan nap lesz, amikor 100-100-at tudunk venni (mert aznap 10 dollár volt az ára). A tíz nap végén elköltöttünk 10 ezer dollárt és vettünk összesen 550 részvényt. Az 55 dolláros áron az 550 papír 30250 dollárt fog érni, pedig nem extrák a feltételek annyiban, hogy az árfolyam pont a két végpont közé állt be. A módszer szempontjából az is mindegy, hogy 100 dollárról indult, vagy 10 dollárról indult a történet. Természetesen, ha az ingadozást a példánkban csak 90 és 100 dollár közé tettük volna, akkor bonyolultabb a matek, illetve kisebb a nyereség, de a logikája ugyanúgy működik. A lényeg, hogy a fix költséggel több papírt veszünk olcsón, mint amennyit drágán.

A volatilitás

A másik gyakori megoldás, ha a félelemindexre teszünk a válságban, a korrekcióknál. A jó befektetői hangulat indexe, amelyek közül a legismertebb az amerikai VIX akkor alacsony, ha a befektetők nem félnek a jövő árváltozásaitól, az azonnali és a jövőbeli árak között nincsen éles szóródás. Ha az idegesség nagyon kicsi, a VIX mutató 10 alatt van, az már elég vészjósló, onnan már balhé szokott kerekedni. Ez történt most is, a 2017. végi 10-ről napjainkra 37-ig ugrott a VIX értéke, aki erre fogadott, megnégyszerezte a pénzét.

Turbófokozat

A legdurvább az, hogy a piacon már kialakítottak olyan alapokat is, amelyek az összeomlásra fogadnak, vagy éppen a nyugalom fennmaradására és ezek még tőkeáttétellel is követik a nyugalom változását. A képlet egyszerű, aki a nyugalom fennmaradására fogadott, az február elején óriásit bukott, de aki turbófokozattal bízott a korrekcióban, az óriásit nyert. Mint például Justin Borus, denveri hedge fuund manager, aki egycsapásra híres lett, mert most, a legfrissebb korrekció előtt fogadott arra, hogy összeomlás jön. A denveri szakember pár nap alatt megnyolcvanhatszorozta a pénzét ezzel a döntéssel.