Autót venne, de nincs elég pénze? - Mi a megoldás: lízing vagy hitel?

Tudta, hogy az autók csaknem háromnegyedének árát nem egy az egyben fizetik ki, hanem részletben? Vagy bankhitelt vesznek fel vagy lízingelik a kiszemelt négykerekűt. De mi a kettő között a különbség, mik az előnyök és a hátrányok? Az alábbiakban bemutatjuk. Mindenekelőtt érdemes tisztázni a fogalmakat. A két konstrukció közötti lényeges különbség a tulajdonjog. Autólízing esetén a gépjármű a lízingcégé marad, azt követően, hogy megvásárolta és azt használatra átengedte a lízingbe vevőnek, lízingdíj ellenében, s csak a lízingszerződés futamidejének lejártát követően lesz az ügyfélé a kocsi. Szemben az autóhitellel, amikor ez azonnal, már az átvételkor megtörténik, a bank jelzálogjogot jegyeztet be. Ez már be is határolja a kockázatokat. Lízing esetén, ha a lízingbe vevő nem fizeti a lízingdíjat, akkor egész egyszerűen felbontja a lízingszerződést és az autót visszaveszi. Hitelnél hosszadalmasabb folyamat, amíg a bank érvényesíteni tudja a jogait és visszakaphatja a még nem rendezett törlesztőrészleteket. E magasabb kockázat miatt a hitel kamata is magasabb lehet, mint a lízingdíj, így a hitelt nagyobb havi részletekben is kellhet megfizetni. De persze hangsúlyozni kell, hogy ez nem automatikus, a heves verseny következtében a bankok a lízingdíjnál alacsonyabbra tehetik a hitel összes költségét tartalmazó teljes hiteldíj mutatót – láttunk már erre példát a rendszerváltás óta. Lássuk akkor az egyéb előnyöket és hátrányokat. Annak a vállalkozásnak, amelyiknek gyorsan van szüksége kocsira, a lízing lehet a kedvezőbb, mivel a lízingkérelem elbírálása gyorsabb, mint a hitelszerződésé, ergo a lízingszerződést hamarabb is meg lehet kötni. További előny, hogy a lízingbe adó kevesebb (általában 10-30 százalék közötti önerőt) követel meg, mint a bank a hitelnyújtásnál, abból fakadóan, hogy a lízingelő tulajdonában marad az autó, így nincs szüksége egyéb fedezetre, például ingatlanra, vagy más vagyontárgyra, esetleg értékpapírra. Ráadásul adóstárs bevonása sem kötelező, de persze dönthet így is egy lízingcég. A lízingigényléssel kacérkodókat a legtöbbször a nekik felajánlott konstrukciók ejtik gondolkodóba, mondván, mi a különbség az elsőre túl pénzügyi szakzsargonosnak hangzó operatív lízing és a pénzügyi lízing között. Ráadásul az utóbbinak még két válfaja is van: nyílt- és zártvégű. Az operatív lízing – közismertebb nevén: tartós bérlet – számviteli, pénzügyi és adózási szempontból ma a legkedvezőbb finanszírozási formája lehet a vállalkozói gépjárműbeszerzésnek, -fenntartásnak és -kezelésnek. A tartós bérleti díj ugyanis költségként elszámolható, illetve – megfelelően vezetett útnyilvántartás mellett – az üzleti használat arányában az áfa is visszaigényelhető. Az autó flottakezelője az operatívlízing-szerződés kezdetén garantálja az úgynevezett maradványértéket (ez a gépjármű értéke a használat végén) és a futamidő alatti szervizköltséget. Ebből eredően az, hogy az autót a tartós bérlet lezárásakor milyen áron értékesítik, és a futamidő alatt milyen szervizköltségek merülnek fel, csak a flottakezelőnek jelent kockázatot, a használónak nem. A vállalkozás pénze nem áll az autóban, kamatozik, az beruházásokra, fejlesztésekre elkölthető. További előny, hogy a flottakezelő leveszi a vállalkozás válláról a biztosítási ügyintézés, a baleseti kárrendezés, az ideiglenes bérautó, az időszakos és egyéb meghibásodásból adódó szervizelés és szezonális gumicserék terhét. Ha a pénzügyi lízing zártvégű, akkor a tulajdonjog a lízingszerződés lejártakor automatikusan átszáll a lízingbe vevőre. E módnál a vagyonszerzési illetéket a futamidő kezdetén kell megfizetni. Ezzel szemben a nyílt végű pénzügyi lízing esetében a tulajdonjog a futamidő végén nem száll át automatikusan a lízingbe vevőre, csak akkor, ha azt a felek a lejáratkor külön adásvételi szerződésben rögzítik a maradványérték megfizetésének ellenében. Magyarul, a lízingcég dönthet úgy, hogy a szerződés végén másnak adja az addig a vállalkozás által használt autó(ka)t. A vagyonszerzési illetéket itt a futamidő végén kell megfizetni. A lízingdíj összege a választott konstrukciótól, a személyautó árától és a futamidő hosszától függ. Ez utóbbit a lízingcég és az ügyfél közösen határozzák meg, ugyanúgy, mint az autóhitel esetében. Általában az összeg nagyságától függ, mennyi időre kötik meg a szerződést, de ez az esetek jelentős részében több év is lehet. Mivel a vállalkozások a lízingdíj egy jelentős részét elszámolhatják költségként, sok cég előnyben részesíti ezt a megoldást. Lízingelni új és használt autót, sőt akár motorkerékpárt is lehet, egyszerre többet is. Amennyiben a lízingdíjat nem tudjuk fizetni, a jármű üzemeltetési jogát elveszítjük és a lízingcég újraértékesítheti azt. Persze itt is van türelmi idő és természetesen a lízingcég érdeke is, hogy az ügyfél rendesen tudja fizetni a havidíjat. A lízingajánlatok között is ugyanúgy vannak akciósak, mint a bankhiteleknél. A lízing hátrányaként azt szokták megemlíteni a szakemberek, hogy – mint minden finanszírozás – ez is költséggel jár, tehát drágább lehet lízingelni egy autót, mint egy összegben megvásárolni.