Az EU beáldozza az agrárszektort az autóexportért?

Pénzügyek2019. aug 1.Növekedés.hu

Megnyithatja Pandora szelencéjét az Európai Unió a mezőgazdasági szektorban azzal a szabadkereskedelmi megállapodással, amelyet Brüsszel a dél-amerikai Mecosur-országokkal kötött. Agrárvélemények szerint az EU beáldozhatja az európai marhahús-, baromfihús-, méz-, cukor- és etanoltermelők érdekeit azért, hogy az ipari termékeknél – elsősorban az autókereskedelemben – nagyobb kedvezményeket kapjon.

Heves indulatokat váltott ki az uniós agrártermelők körében az a szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) képviselői június 28-án írtak alá.  A legnagyobb európai gazdálkodói érdekképviseletnek számító Copa-Cogeca a szerződést elképesztően rossznak minősítette, és várható agrárhatásait ahhoz hasonlította, mintha Brüsszel „kinyitná Pandora-szelencéjét a mezőgazdaságban”.

Az EU-Mercosur megállapodás tető alá hozását eddig is folyamatos kritikák kísérték, ezért nem véletlen, hogy a tárgyalások csaknem húsz évig tartottak.


A szerződés célja, hogy a felek a kereskedelmi korlátok fokozatos lebontásával kölcsönös előnyökre tegyenek szert, de e törekvések komoly érdekeket sértenek. Az EU a megállapodással elsősorban az ipari termékeknek – elsősorban az autógyártásnak – igyekszik új és stabilabb piacokat szerezni, míg a Mercosur-csoport a mezőgazdasági áruk exportját bővítené. Ezért uniós agrárvélemények szerint Brüsszel a mostani szerződéssel mezőgazdasági pozíciókat adott fel annak érdekében, hogy az ipari ágazatokban nagyobb kedvezményeket kaphasson.

A felek közötti árukereskedelem ma évi 88 milliárd eurót tesz ki, és a megállapodás az aláírók várakozásai szerint a kétoldalú forgalmat tovább bővítheti, amely kedvező lehet a két térségben élő 770 millió fogyasztó számára. A Mercosur-csoport fokozatosan szüntetné meg a vámokat az uniós áruféleségek több mint 90 százalékára és szabad versenyfeltételeket teremtene a közbeszerzéseknél, cserében viszont az EU a dél-amerikai országoknak további kedvezményes/vámmentes behozatali mezőgazdasági kontingenseket nyitna.

Az előzetes kalkulációk szerint a vámtételeket csökkentő megállapodás az uniós exportőrök számára évente 3-4 milliárd euró megtakarítást eredményezne, ezen felül pedig nem csak az ipari termékeknél, hanem az agrárgazdaságban – elsősorban a tej- és a borszektorban – is növelné az EU-s kiviteli lehetőségeket. Csakhogy az adatokból az is látszik, hogy a kétoldalú áruforgalomban már ma is nagy az aránytalanság, mivel a Mercosur-országokból származó uniós import csaknem 43 százalékát agrártermékek alkotják, miközben a térségbe irányuló EU-s exportból az agrárium mindössze 5 százalékkal részesedik. Az uniós agrárlobbi szerint az aláírt megállapodás ezt az egyenlőtlenséget rontaná tovább, és több ágazatban kifejezetten hátrányos következményekkel járna az EU-s piacon.

Az egyik legérzékenyebb agrártermék a marhahús lehet, mivel az árakat tekintve a dél-amerikai termelőkkel nehéz felvenni a versenyt.

Ennek ellenére a szerződésben Brüsszel – vágósúly-egyenértékben számolva – évi 99 ezer tonnás importkvótát nyújtott 7,5 százalékos kedvezményes vám mellett, bár a Mercosur-csoport eredetileg ennek kétszeresére tartott volna igényt. A megállapodás tartalmazza, hogy a kedvezményes mennyiség nem dömpingszerűen, hanem éves szinten kéthavi kontingensekben érkezhet az EU-ba, de ez láthatóan nem nyugtatja meg az uniós marhatartókat, akik máris tiltakoznak az importlehetőségek bővítése ellen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a feszültséget ma az Egyesült Királyág tervezett uniós kilépése is növeli, mert megállapodás nélküli Brexit esetén az írországi marhahúsexport jelentős részének elhelyezése is nehézségeket okozhat a szűkülő uniós piacon.

Határozott fellépést készít elő a megállapodás ellen az Európai Baromfifeldolgozók és –kereskedők Szövetsége (AVEC) is, amely az egyik legjelentősebb ágazati érdekképviseletként működik.

A baromfiszektorban eleve érthetetlennek tartják, hogy Brüsszel az eredetileg ajánlott, 90 ezer tonnás éves vámmentes baromfikvótát miért emelte végül 180 ezer tonnára előzetes tagországi jóváhagyás nélkül.

Bár a Mercosur-országok 250 ezer tonnás vámmentes kontingenst szerettek volna elérni, az EU-s baromfiágazat képviselői a 180 ezer tonnás mennyiséget is elfogadhatatlannak tartják, mivel szerintük indokolatlanul fokozná a versenyt az EU-piacon, miközben  a „puha termékpályaként” kezelt szektor jelentős uniós támogatásokat nem kap.

Sokkolja az európai agrárközvéleményt a Mercosur-csoportnak nyújtott 45 ezer tonnás éves mézkvóta is,

amely vámmentes beszállítási lehetőséget biztosítana, bár a mintegy 17 százalékos jelenlegi EU-vám csak öt év alatt szűnne meg. A térségből a mostani vámszint mellett is jelentős az unióba irányuló export, így a megállapodás hatályba lépésével a beszállítások jelentős növekedése várható. Az uniós méztermelők ugyanakkor egyre érzékenyebbé válnak az importtal szemben, amely nemcsak piaci nehézségeket okoz, hanem – ahogy a hamisított kínai mézeknél nemrég bebizonyosodott – élelmiszerbiztonsági kockázatot is jelent.

Nem kedvez a megállapodás az uniós cukoriparnak sem, amelynek újabb 180 ezer tonnás vámmentes importkontingenssel kell szembenéznie, miközben a hosszabb ideje alacsony árak is megviselik az iparágat. Emellett részben cukor az alapanyaga az etanolnak is, amelyre a Mercosur-országok most évi 650 ezer tonnás uniós exportkvótát kaptak. Bár a csoport kérése egymillió tonnáról szólt, a 650 ezer tonnás tétel is jelentős az uniós termeléshez képest. Ebből 450 ezer tonnát vámmentesen lehetne behozni vegyipari célokra, 200 ezer tonna pedig 6,4 eurós kedvezményes hektoliterenkénti vámmal érkezhet egyéb ipari felhasználásra, így például bioüzemanyag-gyártásra.

A hazai várakozások szerint a megállapodás a magyar agrárgazdaságra nem közvetlenül hatna, hanem az uniós termékkínálat növekedésével, illetve a felvásárlási és termékértékesítési árak csökkentésével okozhatna közvetett károkat. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) külön is felhívta a figyelmet arra,

hogy a Mercosur-országok gazdálkodói az uniós előírásoknál jóval megengedőbb környezetvédelmi, állatvédelmi és élelmiszerbiztonsági szabályok között termelnek, ezért áraszthatják el olcsóbb árucikkekkel az uniós piacot.

E termékek nem csak az EU-s agrárszereplőket tehetik tönkre, hanem élelmiszerbiztonsági gondokat okozhatnak és veszélybe sodorhatják az uniós élelmiszer-ellátást is. Ezért a NAK szerint a tisztességes piaci verseny fenntartása érdekében az európai hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a Mercosur-országokból érkező termékek mindenben megfeleljenek a szigorú EU-s előállítási, minőségi és élelmiszer-biztonsági követelményeknek. 

A megállapodás nem hozza könnyű helyzetbe a kormányt,

amelynek a hazai álláspont kialakításakor számos ellentétes érdeket kell figyelembe vennie. Az egyezség előnyös lehet a magyarországi autógyártás számára, miközben hazai agrárberkekben – miként a NAK-állásfoglalásból is látszik – egyértelműen elutasítják a paktumot. Bár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy közelmúltbeli magyar-paraguay-i tárgyaláson úgy foglalt állást, hogy Magyarország támogatja az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás megkötését, a kormánynak várhatóan azzal kell szembesülnie, hogy erőteljes agrárlobbi indul meg a szerződés elvetése érdekében.

Az elutasításra az nyújtana lehetőséget, hogy a megállapodás még nem tekinthető hatályosnak, mivel a felek között egyelőre csak „politikai megegyezés” született. Az életbe lépéshez arra lesz szükség, hogy a közelmúltbeli választások után újjáalakuló Európai Parlament (EP), illetve a tagországok parlamentjeinek mindegyike jóváhagyják az egyezséget. A rendkívül éles kritikai reakciókból ítélve elképzelhető, hogy a végső magyar álláspontnak nem is lesz különösebb jelentősége, mivel a megállapodás már az EP-ben vagy más tagállamok jóváhagyási procedúrájában elbukik.