ELJÖTT AZ IGAZSÁG PILLANATA A LEGIZGALMASABB VALUTA ÉLETÉBEN

Pénzügyek2018. ápr 15.Növekedés.hu
A rovat támogatója:

2015. január 15. gyászos napként marad meg sokak emlékezetében: ekkor szüntette be a svájci jegybank a frank árfolyamküszöbét, ami azonnali összeomlást okozott a piacon. Most, egyharmad évtized után visszatért ugyanoda az árfolyam: a frank így a 21. század legizgalmasabb valutája lett.

Évszázados menedék

Svájc évtizedek, ha nem évszázadok óta a megtakarított vagyonok menedékhelyeként szolgált Európában, így nem csoda, hogy valutáját, a frankot is nagy tisztelet övezte régóta. A 21. században úgy tűnt, ennek már nincs olyan nagy jelensége, de aztán több esemény miatt szinte kuriózum lett újra a svájci deviza, ezúttal azonban sok ember életét megkeserítve. Először az ingatlanhiteleket frankban felvevő lakosságot izzasztotta meg az erősödni kezdő frank sok európai országban, majd a jegybankban bízó befektetők következtek, akik tönkrementek azon az elhíresült januári napon.

Kamatprobléma

A frank először attól vált érdekessé, hogy szokatlanul alacsony volt a kamata. Ez ma érdekesen hangzik, amikor Európában évek óta 0 körül van a kamatszint, de ez a válság előtt nem volt így, különösen a rendszerváltás sokkját épp kiheverő kelet-európai országok esetében. Az euró kamata a közös európai fizetőeszköz bevezetésétől kezdve 2-4 százalék között volt, ez nem volt annyira magas, hogy az eurózónában tömegesen a svájci frank hitelek felé forduljanak. Nálunk és a környező országokban azonban a lakáshitelezés megjelenésekor, a 2000-es évek elején még épp, hogy csak visszatért a kamatszint a kétszámjegyű tartományból, így helyi valutában reménytelen terheket rótt volna a hitel felvétele. A nemzeti valuták leértékelődése ugyanakkor már befejeződött, mivel még rendkívül alulértékeltek voltak, és az infláció is már egyszámjegyűre mérséklődött. Így felmerült a gondolat, hogy alacsonyabb kamatozású valutában kellene felvenni a hiteleket.

Végzetes mohóság

Az euró reálisnak is tűnt volna, hisz a nemzeti valuták árfolyama leginkább hozzá kötődik, így az árfolyamkockázat nem lett volna olyan vészes.
Az megjelent a kapzsiság, és még alacsonyabb kamat kellett, fel nem mért árfolyam kockázattal, így egész régiónk elkezdte felvenni a frankhiteleket.
Ez már önmagában is magában hordozta a későbbi bukást, hisz ha egy több 10 millió lakosú régió egy 8 milliós ország devizájában adósodik el (legyen az bármilyen gazdag ország), önmagában a hitelfelvétellel lenyomják, a visszafizetéssel felhúzzák a frank árfolyamát. Így ha nem lett volna válság, akkor is jól megdrágították volna a hitelesek saját maguknak a visszafizetnivalót.

Váratlan fordulat

Azonban ezen túl is légy repült a levesbe: jött a válság, néhány eurózónás ország hirtelen eladósodott, és őket egy-két év múlva a többieknek kellett kimenteni. Erre az euróval szembeni bizalom megrendült, a befektetők az angol font, a dán, svéd és norvég korona, valamint a svájci frank felé vették az irányt. A frank ettől meredeken erősödni kezdett: a korábbi, eurónként 1,60 körüli árfolyam hirtelen a paritásig erősödött. A svájci jegybank gátat akart szabni saját valutája végtelen erősödésének, így eurónként 1,20 frankos szinten küszöböt szabott, ahol a világ összes euróját megveszi, de túl nem mehet rajta az árfolyam.

Brutális lépés

Arra azonban úgy tűnik, nem gondoltak, hogy ez egyszer csak be is következik, és tényleg a világ szinte összes euróját oda akarják neki adni.
Ez következett be 2015  januárjában, és a svájci jegybank megrettent ettől, noha váltig állította, hogy kitart.
Kétségkívül, ha az eurózóna pénzállományának nem kis hányadát eladják neki, és utána azt olcsóbban kell visszaadni, olyan nagyot bukhattak volna rajta, ami már Svájcot is tönkreteszi, persze az ellenkezője is igaz: ha drágábban adja vissza, elképzelhetetlen összegeket nyerhet rajta. Persze egy jegybank nem vállalhat akármekkora kockázatot, ezért vissza kellett vonulniuk, de ezt elég brutálisan tették, így az árfolyam percek alatt közel 20 százalékkal változott. Akik a jegybanki ígéretben bízva frank ellenében eurót vettek, rendszerint nagy tőkeáttétellel (pénzük sokszorosát kockáztatva), el is vesztették mindenüket, sőt pénzük sokszorosának megfelelő mínusz keletkezett számlájukon, melyet legtöbbjük értelemszerűen nem is tudott kifizetni, így a veszteség a brókercégeket, bankokat sújtotta, akik a számláikat vezették.

Érdekes folyamatok

A svájci frank árfolyama sokáig a magasban maradt, az euróhoz képest 1,02-1,06 között. Ezt követően tavaly hirtelen gyengülésnek indult a frank: ez volt az euró iránti bizalom visszatérésének időszaka, amikor az euró a dollárhoz képest is nagyot erősödött. Azt gondolnánk, hogy tisztán piaci folyamatok zajlottak, de a svájci devizatartalék összege meredeken emelkedett az elmúlt három évben is, tehát a jegybank szorgosan vásárolta az eurót. Az igazán érdekes helyzet most állt elő: az árfolyam megközelítette az egykori összeomlás szintjét: egy euróért közel 1,19 frankot adnak. Mindez vélhetően úgy zajlik, hogy a jegybank továbbra is vásárol, csak nem kényszerűen, hanem kedve szerint, a piaci folyamatokkal ezúttal nem szembemenve, hanem velük együtt haladva. Ha ennek logikáját keressük, csak az a magyarázat adódik, hogy a svájci jegybank biztos a további gyengülésben, és abban is, hogy akkor már el tudja adni a gigantikus devizatartalékot, ami most nagyjából tízszer akkora, mint amire egy ekkora országnak szüksége van.

Hogyan tovább?

Kétségtelen, hogy ha 1,20-on adná ezt el, már nyerőben lenne, hisz amit 2015. január 15. előtt vett, az nullszaldós, amit azóta vásárolt, azon vastag nyereség lenne. És hogy a jegybank mitől lehet biztos a dolgában? Például abból, hogy a devizahiteleket nagy fájdalommal átváltották és visszafizették (ezen a hitelt nyújtó svájci bankoknak, esetleg a jegybanknak eleve tetemes nyeresége keletkezett), tehát nincs további extra kereslet a frank iránt. Ugyanakkor a svájci alapkamat -0,75 százalék, aki frankot tart, fizet érte szépen, miközben az euró kamata a következő években óhatatlanul emelkedni fog.
Így, aki még mostanáig kitartott a frank mellett, vélhetően le fog mondani róla, visszaváltja, a menekülővaluta szerep végképp megszűnik.
Őket a jegybank boldogan kiszolgálja, már csak az a kérdés, hogy ez az egykori, több évig tartó küszöbárfolyam körül zajlik, vagy még akár azt is megérhetjük, hogy a frank visszagyengül oda, ahol a lakáshitelek felvételének idején állt.  

SIKERSZTORIK
Mit tennének a milliárdosok, ha mindenüket elvesztenék?
Bill Gates és Warren Buffett, akik egyébként hosszú ideje jó barátok, megosztották gondolataikat arról, mit tennének, ha mindenüket elvesztenék és a nulláról kellene felépíteniük az életüket.
Siker2018. ápr 28.
Vagyonokat keresnek a topmenedzserek, de milyen áron?
Ez a munka hatalmas nyomással jár – ezt pedig a magánéletüket viseli meg.
Siker2018. dec 6.
Hogyan szerezte mesés vagyonát a Rockefeller család?
Mohó, pénzéhes kapitalista vagy egy üzleti zseni, aki a semmiből építette fel magát? Rockefeller nem volt jó képességű gyerek mégis a világ leggazdagabb embere lett – miközben egy valamire mindig kínosan ügyelt.
Siker2018. júl 29.
5 kifejezés, amelyet a sikeres emberek soha nem használnak
Nem figyelünk eléggé a beszélgető partnerünkre.
Siker2018. nov 30.
40 éves nőként hozott létre dollármilliárdos vállalkozást
Therese Tucker feláldozta nyugdíjkori megtakarításait, hitelkártyái teljes keretét és felvett lakására egy második jelzáloghitelt is. Súlyos kockázatot vállalt, de bejött.
Siker2019. jan 11.
Egy fiatal srác 100 millió fontos sportruházati márkát rakott össze Nagy-Britanniában
Nehéz elképzelni, hogy az alapításkor 19 éves Ben Francis-nak honnan volt ideje és energiája létrehozni és vezetni a Gymshark-ot.
Siker2018. okt 18.