Globex, Baumag, Quaestor, ICO: Piramisjátékok régen és ma

Pénzügyek2018. feb 19.Növekedés.hu

Idődről időre megjelennek nagy hozamot ígérő befektetési ajánlatok többé-kevésbé ismeretlen cégeknél, esetleg ismerősök ajánlásával, és előfordul, hogy a piramisjáték valamely formájáról van szó, ahol a később belépők mindig veszítenek. Ezek formája az idők során változott, és ma már az MNB, mint felügyelet is kiszűri a legtöbb ilyet, de a befektetőnek is oda kell figyelnie, hogy nem ilyesmiről van-e szó. Mitől piramis? A piramisjáték lényege, hogy valaki elindít egy láncot, amelyben fizetnek neki. Akik az elsők között vannak, magas hozamot, vagy a következő, későbbi befizetők pénzének egy részét kapják. A rendszer addig működik, amíg elég új belépőt találnak, aki finanszírozza az előrébb lévők hozamát. Amikor a beáramló pénz elapad, márpedig ez törvényszerű, hisz a szóba jöhető befizetők száma véges, akkor először elakad a hozam-, majd később a tőkevisszafizetés is. A piramisjátéknak számtalan változata van: az egyszerű pilótajátéktól a multi-level marketing egyes formáin át a kvázi kötvénykibocsátásig. Újabban egyre összetettebb és bonyolultabb szisztémák is vannak, melyekbe néha még jogilag is nehéz belekötni, pláne, ha valamilyen áru-, vagy szolgáltatásvásárlás is társul a dologhoz. Nézzük azonban az egyszerűbb, könnyebben felismerhető, így elkerülhető eseteket. Pilótajáték A rendszerváltás előtt az egész egyszerű pilótajáték dívott, még sokszor az iskolákban is, diákok között is, kis összegekkel. Ez sokszor tényleg csak játék volt, nagyobb károkozás nélkül. Persze voltak nagypályások is komolyabb összegekkel, és a törvényi szabályozás sokszor ugyanúgy nem tudott mit kezdeni az egésszel, ugyanúgy, mint ma a kriptodevizákkal. A pilótajáték elnevezés abból adódott, hogy a kezdő formációt egy repülőhöz hasonlították, ahol voltak utasok, utaskísérők és pilóták. Kezdéskor volt 8 utas, 4 utaskísérő, két másodpilóta és egy pilóta. Az utasok fizettek egy adott fix összeget, és kellett hozniuk még két új embert. A pilóta kapta az első 8 befizetést, ő ki is szállhatott (sőt elszállhatott, ha már pilóta), és a másodpilóták kerültek a csúcsra, ők kapták a 16 új befizető pénzét. Miután a kettes szám hatványa szerint nőtt a résztvevők száma, könnyű kiszámolni, hányadik körben hányan kellett, hogy legyenek, hogy fennmaradjon a rendszer. Miután egy idő után nem volt új jelentkező, akadozni kezdett az egész, sőt össze is omlott. Ennek aztán többféle változatát is ki lehetett fejleszteni, a rendszerváltás után például már úgy gondolták, hogy fölösleges fix összegben limitálni a befektetést, hozzon mindenki, amennyit akar, és egy idő után nem is feltétlenül a befektetőnek kellett új tagot toborozni, jöttek a magas hozam hírére. Az elhíresültek

Ennek a kapitalizmushoz igazított módszernek legnevesebb képviselője Tribuszer Zoltánné volt, aki Tribu Bt. nevű cégén keresztül több milliárd forintot gyűjtött össze, és végül több mint 10 ezer ügyfél nem kapta meg pénzét. Még egy hasonló vicces nevű eset volt: a Magad Uram, a módszer ott is hasonló volt, legfeljebb az elnevezés sugallt valami különlegességet.
A továbbiakban már inkább azok voltak a jellemző esetek, ahol egy nagyobb cég végzett hasonló tevékenységet, ráadásul nem is feltétlenül csalás volt a cél, csak olyasmibe fogtak, ami nem sikerült. Ilyenek voltak a Globex vagy a Baumag: sokat lehetett hallani róluk, sok hirdetésük, irodájuk, esetleg székházuk volt, így megvolt bennük a bizalom. Később persze hasonló volt a Quaestor is: ott a bizalmat tovább növelte, hogy hivatalos, felügyeleti engedéllyel működő brókercég volt. MLM Mindezekben viszont volt egy közös dolog: vagy irreálisan nagy hozamot ígértek, vagy, főleg a korábbiak, rábízták az ügyfélre, mennyi újabb befizetőt szerez, így eleve saját magán is múlhatott a további siker. Ez utóbbi módszer már kissé átvezet az MLM, azaz multi-level marketing világába, melynek legtöbbször az a lényege, hogy valaki vállalja, hogy minél több embernek elad valamilyen árut vagy szolgáltatást, de ami fontosabb: be is szervez minél több embert az eladók láncolatába, és ezért jutalékot kap. A nagy pénz elvileg ebből van, nem árusításból, viszont ez törvényszerűen elakad egy idő után, amikor már mindenkit bevonnak, aki erre hajlandónak mutatkozik. Az MLM annyival bonyolultabb a piramisjátékoknál, hogy nem feltétlenül illegális, és a részvevőnek, amit beszerveznek, tulajdonképpen nem is hazudnak, legfeljebb olyan stílusban és olyan körülmények között adják elő neki a szisztémát, ami alapján felépít magában egy álmot. Ráadásul esély is van: a nagyon ügyesek tényleg rengeteg embert rántanak be, igaz, ha erre képesek, akkor már jobbnál jobb állásokat is kaphatnak jónevű cégeknél nagy fizetésért, kellemes jutalékért. A többség azonban nem alkalmas erre, sőt sokszor megharagszanak rá az ismerősei, amikor megpróbálja beszervezni őket. Elkerülésük De hogy lehet észrevenni, ha valaki gyanúsan magas hozamot hirdet, vagy más probléma lehet? Néhány évvel ezelőttig nehezebb volt a helyzet, de a legtöbb esetben rögtön gyanús volt az ígéret. Kockázat nélkül magas hozamot elérni nem lehet, a közgazdaságtanban létezik is a kockázatmentes hozam szintje: ez általában az állampapírokkal, bankbetétekkel elérhető hozam.
A Quaestor akkor kezdett gyanús lenni, sok évvel a bukása előtt, amikor a még viszonylag magas államkötvény kamatokra is jócskán ráígért.
A brókerbotrányok, azaz 2015 eleje óta már sokkal jobb a helyzet, mert a felügyelet, amely most a Magyar Nemzeti Bank, sokkal szigorúbban ellenőrzi a piacot, tájékoztatást ad, ha valamit gyanúsnak talál, büntetést szab ki, ha szabálytalanságot vagy tiltott tevékenységet észlel, és mindez hozzá is férhető a honlapján. Ugyanott utána lehet nézni, mely cégeknek van jogosítványa ilyen tevékenységekre, ha az adott cég nem szerepel a listán, célszerű elkerülni. Kriptodevizák A kriptodevizák megjelenése törvényszerűen hasonló szisztémákat hozhat magával, miután ismeretlen, új, ráadásul szabályozatlan területről van szó. Van, aki úgy gondolja, hogy a legtöbb kriptovaluta, köztük a bitcoin is, eleve egy piramisjáték, hisz valaki létrehoz egy virtuális eszközt, minden belső érték nélkül, és azt árusítani kezdi. A szokásos piramisjátékoktól eltérően azonban a létrehozó nem ígér hozamot, sőt, még visszafizetést sem, a vevő elvileg tisztában van vele, hogy megvesz valamit, amit vagy elad majd valakinek, vagy vásárolni tud vele, esetleg a nyakán marad.
Piramisjátékról így inkább csak akkor lehet szó, ha valaki kriptodevizában gyűjt pénzt bármilyen ígérettel, legyen az valamilyen hozam, vagy egy kriptodevizára épülő vállalkozás.
Utóbbiak az ICO-k, olyan kibocsátások, mint amikor egy részvénytársaság részvényeit árulják nyilvános kibocsátásban, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek részvények, és senki nem felügyeli a folyamatot, így szemben egy részvénnyel, teljesen bizonytalan, hogy mit kap a befektető. Sok helyen már tiltják is ezeket az ügyleteket, később feltehetően ugyanúgy szabályozni fogják, mint a részvénykibocsátásokat. Piramis vagy mánia? Végül felmerül a kérdés, hogy amikor bármilyen befektetési eszköznek, legyen az részvény, kötvény, áruféleség, valódi deviza vagy kriptodeviza, nagy magasságokig emelkedik az árfolyama, majd összeomlik, az piramisajáték-e? Mechanizmusát tekintve akár az is lehetne, de nem az, sokkal inkább a mánia kifejezés illik rá. A hatalmas emelkedés ugyanis azért zajlik, mert a vevők önként, minden ígéret nélkül sietnek vásárolni, abban a meggyőződésben, hogy az ár tovább fog emelkedni. Ha sokan vannak, sokkal többen, mint az adott termék eladói (persze értékben, nem a résztvevők számában), akkor a kereslet túlsúlya miatt az ár viharosan emelkedik. Ha viszont megfordul a helyzet, és eladói túlsúly keletkezik, akkor ugyanez lefelé zajlik, és az ár akár a töredékére is ehet. Ez azonban már a piacok szokásos kockázata, de hangsúlyozni kell, hogy a termékek ára hosszabb távon mindig visszatér a fundamentális értékhez.