Hét ok, amiért nem kell idegeskedni a válság miatt

Egyéb2018. szept. 22.Növekedés.hu

Minden idők leghosszabb tőzsdei fellendülésének vagyunk szemtanúi, ami már önmagában elég ok arra, hogy félni kezdjünk a következő válságtól. Mivel tényleg semmi sem tart örökké, “közeleg a tél”, de van egy jó hírünk is: a korábbi tapasztalatok birtokában és bizonyos törvényszerűségek ismeretében fel tudunk készülni a várható fejleményekre. Mostanában szinte naponta jelennek meg borúlátó jóslatok a több mint kilenc éve emelkedő piaci trend megtörésének idejéről, esélyeiről. A Lehman Brothers befektetési bank 10 évvel ezelőtti, 2008. szeptember 15-i csődjéről szóló megemlékezések is inkább csak táplálják az aggodalmat, hiszen sokakban felidéződik az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb pénzügyi összeomlása, annak minden hátulütőjével együtt. Az Egyesült Államokban akkoriban 10 százalékra ugrott a munkanélküliek száma, és 3,1 millió otthont árvereztek el. Ám ahogy a nyarat minden évben követi az ősz és a tél, úgy a gazdaságban is vannak olyan ismétlődő törvényszerűségek, amelyek utat mutathatnak a veszélyes helyzetekben. Tony Robbins üzleti guru pénzügyi szabadságról szóló könyve alapján vegyük sorra azokat a gazdasági tényeket, amelyek segítségünkre lehetnek a következő válságra való felkészüléskor.

  1. Évente egyszer korrigálnak a pénzügyi piacok

Több mint egy évszázad tapasztalatai azt mutatják, a piacok szinte tökéletes ciklikussággal évente egyszer korrigálnak – olvasható ki a visualcapitalist.com grafikáiból, amelyek a bestseller könyv alapján készültek. Azt is mondhatnánk, a korrekció a piacok olyan sajátossága, mint az életünkben a születésnap: minden évben számítani lehet rá. Az adatok azt mutatják, a korrekció átlagosan 54 napig tart, a piaci visszaesés mértéke pedig 13,5 százalék. Persze azt nem lehet tudni, hogy a korrekcióra mikor kerül sor, ami hibára késztetheti a befektetőket, bár az is igaz, hogy a legtöbb visszaesésnek már vége is van, mire észrevesszük. Ha keményen tartjuk magunkat, akkor a visszaesés, mint egy vihar, tovatűnik.
  1. A korrekciók kevesebb, mint ötöde csap át medvepiacba

Amikor az árfolyamok esni kezdenek a tőzsdéken, nagy a kísértés a pánikszerű eladásra, hogy készpénzre váltsuk eszközeinket. Nem is követhetnénk el azonban ennél nagyobb hibát. Ekkor ugyanis nagy valószínűséggel a legkedvezőtlenebb áron szabadulunk meg a papírjainktól, épp azelőtt, hogy a piac ismét emelkedésbe csapna át. Ennek magyarázata, hogy a korrekcióknak alig 20 százaléka vezet valódi medvepiachoz, amikor az árfolyamok hosszabb időre beszakadnak. A maradék nyolcvan százalékban csak rövid visszaesésről van szó, ami természetes része az emelkedő bikapiacnak. Aki tehát idő előtt ad el, az könnyen lemaradhat a kedvező trendről.
  1. Senki sem tudja biztosan, hogy emelkedés vagy esés jön

A média erősíti azt a mítoszt, hogy ha elég okosak vagyunk, akkor tudni fogjuk, hogyan mozog a piac. A valóság ezzel szemben az, hogy senki sem tud pontosan jósolni. Még az úgynevezett piaci szakértők is több száz tőzsdei összeomlást vizionáltak az elmúlt években. Így 2013 és 2018 között csak a nagy elemző cégek 11 hatalmas tőzsdekrachot jeleztek, amelyek közül egy sem következett be. Vagyis ha ezekre a “szakértőkre” hallgattunk, akkor lemaradtunk az emelkedő trendekről. Ahogyan Warren Buffet multimilliárdos befektető megfogalmazta: “a tőzsdei előrejelzők egyetlen erénye, hogy mellettük még a jövendőmondók is hitelesebbnek látszanak”.
  1. A rövid visszaesések dacára a piacok folyamatosan emelkednek

A  tőzsdei zuhanás rendszeres jelenség. Az amerikai tőzsde legfontosabb indexe, az S&P 500 is például évente átlagosan 14,2 százalékos esést produkált 1980 és 2015 között. Ezek a visszaesések azonban természetes részei a tőzsde normál menetének. Ugyanezen időszak alatt a 36 évből 27-ben, azaz 75 százalékban pozitívan zárta az esztendőt az index. A piacok ugyanis hosszú távon általában emelkednek, még akkor is, ha eközben számos mélyponton esnek túl. Az elmúlt évtizedekben számos háborút vívtak, 2008-ban átéltük a legnagyobb pénzügyi krízist az 1929-33-as világválság óta, a piac mégis emelkedőben van. Ahogy Tony Robbins mondja: “a legnagyobb veszély nem a visszaesés, vagy a medvepiac, hanem az, ha kimaradunk mindenből”.
  1. Három-öt évente számíthatunk medvepiacra

A 2015-ös évet megelőző 115 esztendőben 34 esetben találkozhattunk medvepiaccal, amikor 20 százaléknál nagyobb volt a tőzsdei visszaesés mértéke. Ám a medvepiac nem tart örökké. Az utóbbi hetven esztendőben a leghosszabb ilyen időszak 1973-74-ben volt, amikor 694 napig tartotta magát a medve, és az S&P 500 index 45,1 százalékos visszaesést produkált. 1998-ban mindössze 45 napig tartott a leszálló ág, ezalatt az index 19,3 százalékkal csökkent.
  1. A medvepiacot mindig bikapiac követi

Emlékezetes, hogy milyen törékenynek tűnt a világ 2008-ban, amikor bankok mentek csődbe, a részvénypiacok pedig a mélybe zuhantak. Akkor a jövő sötétnek és veszélyesnek látszott, pedig a fellendülés már a küszöbön toporgott. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, ha egyszer vége a nagy zuhanásnak, akkor a következő 12 hónapban jelentős – a vizsgált esetekben 18 és 69 százalék közötti – emelkedésre kerül sor. Ezért vallotta azt John Templeton amerikai befektető, hogy “mindig a legpesszimistább időszakban adódnak a legjobb lehetőségek”.
  1. Az a legnagyobb veszély, ha kimaradunk

Az 1996 és 2015 közötti időszakban az S&P 500 index átlagosan évi 8,2 százalékos hasznot hozott a befektetőinek, ám ha valaki ezalatt a közel 20 év alatt kihagyta a tíz legjobb kereskedési napot, akkor a profitja 4,5 százalékra zsugorodott. Húsz illetve 30 kihagyott kereskedési csúcs esetén a nyereség 2,1 illetve nulla százalékra olvadt. Tony Robbins erről így vélekedett: “Nem nyerhetsz, ha csak a padon üldögélsz. Részt kell venned a játékban. Másképpen szólva: a félelem sosem nyeri el a jutalmát, csak a bátorság”. S végezetül álljon itt egy gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy 1993-tól húsz éven át minden esztendőben kétezer dollárt fektettünk be. Ha minden évben a csúcson sikerült a tőzsdén kereskedni, akkor 87 004 dollár gyűlt össze a számlánkon. Ha mellőztük a tőzsdét, és állampapírt vásároltunk, akkor 51 291 dollárunk lett a kísérlet végén. Ha viszont minden évben a legrosszabbkor fektettünk be a tőzsdén, akkor is 72 487 dollárra gyarapodott a pénzünk. A tanulság: ha elég hosszú ideig maradunk a piacon, akkor egészséges profitra tehetünk szert.