A bőség évei után mindég eljönnek a hiány, a szűkösség évei. Bármennyire is mindenki azt szeretné, hogy a jólétnek soha ne legyen vége, a tapasztalt bankárok tudják, hogy a fák nem nőnek az égig. Ma már úgy sugároznak optimizmust, hogy valójában már a rossz időkre tartalékolnak.
Sokféleképpen be lehet fejezni la Fontaine meséjét a tücsökről és a hangyáról. Az alaptörténet szerint a hangyának van igaza, aki a bőség évszakában keményen robotol, hogy félre tudjon tenni, hogy raktározzon a hideg hónapokra. És persze van olyan befejezés is, amikor a tücsöknek van igaza, aki csak zenél és heverészik, amikor pedig eljön a rosszabb idő, délre repül és ott folytatja a lebzselést.
A bankok bölcsebbek
A bankszektorban is többféle stratégia élhet meg egymás mellett a jobb hónapok alatt, de azért a legtöbben valamiképpen már kuporgatnak, rejtegetnek, tartalékolnak a hideg napokra.
A kérdés inkább csak az, hogy egy adott intézmény már azt látja, hogy indokolt az óvatosság és már megfontolttá kell válni, vagy azt látja, hogy hajtani kell az üzleteket, mert azzal lehet felkészülni a nehezebb időszakokra, ha nem szúrjuk el a bő időszakot.
Vegyes gondolatok
Vannak olyan időszakok, amikor különös módon keveredik a nagy növekedés és jólét, a veszélyekkel és az óvatossággal. Első pillanatra, de még a másodikra is, Európa gazdasága és bankrendszere ugyanis most nagyon stabil, de már itt van a vihar előszele és a félelem apostolai is hallatják a hangjukat.
Nincs rossz adatsor
Ez az az éra, amikor a számok még szépek, nagyon nem is lehet látni aggodalomra okot adó adatsort. A bankok úgy hiteleznek egyre többet, hogy a hitelezettek vissza is fizetik a kölcsönöket, szaknyelven mindenhol csökkennek és szinte sehol sem nőnek a nemteljesítő állományok. Alacsony a kamatkörnyezet, nőnek a gazdaságok és a legnagyobb bankok, vagy a legismertebb globális intézmények egyre csak javítják a prognózisaikat.
Az öregek már tudják
Aki 5-10 éve van még csak a szakmában, esetleg még azt is lehiszi, hogy a muzsikaszó örökre szólni fog, hogy ezúttal büntetés nélkül lehet fújni a vadászkürtöt, soha nem lesz vége a bővülésnek, a gyarapodásnak.
Pedig dehogynem, a kérdés csak az, hogy mennyire van közel a trendforduló. A gazdaság nagyon ingadozó, igen, természetesen alapvetően nő a jólét, de a növekedés nem egyenletes, mindig vannak benne hullámzások.
A bankokban azért alapvetően mindig a kockázatkezelők a legfontosabbak, vagyis az említett tapasztalt rókák fújják a passzátszelet és ők nem szereti a fedezetlen kockázatokat, a bankszakmát alapvetően óvatos iparágnak tartják meg,
Felkészülnek
De akkor mit csinálnak ilyenkor? Érdemes megfigyelni a kettős játékukat! Még optimisták, csillogó szemekkel beszélnek a jövőről, de valójában már nagyon ügyesen, jó előre igyekeznek felkészülni a nehezebb időszakra.
Ha most jó a termés és később rossz lehet, akkor érdemes félretenni a terményekből. Ha majd hetekig nem fogunk tudni aludni, akkor viszont előre nehéz kialudnunk magunkat.
Ilyen a bankszektor is, valahol a kettő között kell lavírozni. Ha ma egyáltalán nem hitelezne egy bank, mert éppen félne, vagyis attól tartana, hogy majd nem-fizetővé fordul a hitel a rosszabb idők alatt, akkor nem használná ki a profitszerzési lehetőségeit.
Ám, ha a jó időkben nem tesz félre semmit, nem takarít meg, akkor meg nagyon kaphatja majd a negatív hullám.
Mi a teendő hát?
A bankok ilyenkor tartalékolnak és erősítik magukat. Nem szívesen fogják vissza az új hitelnyújtást, de könyvet tisztítanak.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor minden hasít, akkor más szereplők is bátrabban üzletelnek, a bankok szeretnek nekik átadni a kockázatokból. Ők ugyanis a jó idő alatt eleve azzal szembesülnek, hogy kevesebb lesz a rossz hitelük, mert az ügyfeleik képesek azokat törleszteni, de ha még ilyenkor el is adnak a rossz hiteleikből, akkor végképp leapad a rossz hitelállományuk.
NPL-eladás
Ez most a fő üzlet a bankvilágban. A bankok hatalmas tranzakciók keretében eladogatják a rossz hiteleiket. Képzeljük el, hogy volt egy bankban 15 százaléknyi rossz hitel. A menedzsment keserű volt, ezeket kezelgette, nem mert hitelezni. Aztán végre a GDP nőtt, az emberek többet kerestek, tudták a hiteleiket is törleszteni. A rossz hitelek aránya leapadt 10 százalékra.
Ha emellett a bank fogott egy 5 százalékos hitelcsomagot, vagyis mindenféle hiteleit egy csokorba bepakolta és eladta egy követeléskezelésre szakosodó cégnek, akkor a könyveiben már csak 5 százaléknyi rossz hitel maradt.
Közepes áron
Ez sohasem fényes dicsőség a banknak. Ha valaki megvesz egy hitelcsomagot, akkor diszkontált árat ad érte, mondjuk 40 százalékot. A banknak ez kudarc, lesznek ugyanis olyan ügyfelei, akik kaptak tőle 10 milliót, és abból csak 4 érkezett vissza a bankhoz.
Igen ám, de a jó idők során a rossz hiteleket felvásárló alapok, követelés-kezelő cégek is optimisták, talán amit adnak a rossz portfóliókért az nem is olyan rossz ár.
Ez a jövő záloga
És a bank ezzel nagyon boldog tud lenni. Azt érzi ugyanis, hogy több levegője marad az új üzleteknek és ha jön a rossz éra, akkor több tere lesz a portfólió romlásának is. Ezt így persze nem fogja soha, egyetlen bankár sem kimondani, de erről is szól ez a játék. A bankok azért adnak el rossz hiteleket éppen a jó világban, hogy amikor jön a rossz világ megint duzzaszthassák a rossz állományokat. Ilyen játék ez, de a bankok nagyon is tudatában vannak a játékszabályoknak. És elhihetjük, aki napos időben vesz esernyőt, vagy nyáron vesz télikabátot, jobb árat fog kapni, mint a mikor a csorda tényleg megindul. Esőben esernyőért, gazdasági válságban pedig a hitelek eladásáért.