Érdemben csökkenhet a jövőben az euróátutalások díja. Épp ideje volt, mert a bankok annyira drágák voltak, hogy gyakorlatilag aki csak tehette fintech-megoldásokat használt az ilyen transzferekre.
Jó hír a magyaroknak is. A lakosságnak, de a kisvállalkozásoknak is. Jövőre jelentősen csökkenhetnek az Európai Unión belüli euróutalások díjai. Az euróövezeten belül ez eddig sem volt drága, gyakorlatilag két euróövezeti ország között a határon átnyúló fizetésnek ugyanaz volt a költsége, mint egy belföldi fizetésnek.
Ám, ha egy magyar, bolgár, román, vagy bármely nem-eurós ország állampolgára igyekezett pénzt kiutalni, esetleg külföldön dolgozóként hazaküldeni, az nagyon költséges volt. Ez versenyhátrányt jelentett egy nemzetközi tevékenységbe fogó magyar kkv-nek ugyanúgy, mint ahogyan megkeseríthette a hazai családtagjaikat segítő londoni pincérek, vagy a külföldön tanuló gyermekeiket támogató szülők életét is.
Ne legyen drágább, mint a belföldi utalás!
Ezt elégelte meg az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága, amely már a finisben tart azzal a munkával, amely uniós szabályok segítségével csökkentené az Európai Unión belül a nem-eurós és az euróövezeti országok közötti transzferdíjakat.
A terv itt is egyértelmű, ne legyen drágább a belföldi utalásoknál (például esetünkben egy forinttranszfernél) az európai uniós utalás akkor sem, ha az adott unión belüli ország nem tagja a monetáris uniónak.
Vagyis mi magyarok, mint euróövezeten kívüli ország, legyen szó lakosságról, vagy vállalkozásról, az olcsónak mondható belföldi utalási díjakat használhassuk. Mindezzel becslések szerint ez a kör évi egymilliárd eurót fog megtakarítani. Természetesen ez a szám nem a magyarok, hanem valamennyi nem-eurós uniós ország összesített megtakarítása lesz.
A munka állásáról most Eva Maydell (leánykori nevén Eva Paunova) bolgár EP-képviselő nyilatkozott a bolgár sajtónak.
Ha megnézzük a piac mai viszonyait, az is kiderül, hogy a határokon átnyúló fizetések költségének csökkentése a bankok érdeke is, hiszen a nemzetközi transzferek volt az a pénzügyi szolgáltatási terület, ahol talán a legjobban világított, hogy a hagyományos bankok szolgáltatásai lassúak és drágák a fintechekkel (Transferwise, Revolut) szemben.
Eddig elképesztő költségek voltak
A nemzetközi pénzmozgások, a különböző levelezőbankok igénybevételével nagyon drága volt, ráadásul nem is kellően transzparens. Amikor egy turista felvesz 100 eurót az ATM-ből, mert nem működik a kártyás fizetés egy szlovén étteremben, először nem is látja az sms-ben, hogy ezért bizony egyes bankok akár 1500-2000 forintot is felszámolhatnak, mert vagy magas százalékos díjat és/vagy magas minimumdíjat alkalmaznak.
Nem volt jobb a helyzet az utalásoknál sem.
Ha egy magyar szülő ki szeretne utalni 100 ezer forintot a Berlinben tanuló gyermekének, akkor több utat is választhat, de a költségek minden esetben rendkívül magasak lesznek.
Forintszámláról, devizaszámláról
A nemzetközi utalásoknál alapszabály, hogy amennyiben a küldő és a fogadó azonos banknál, vagy bankcsoportnál ügyfél, akkor kedvezőbbek a díjak.
Az euróutalásra használható az egyszerű forintszámla is, de a pénz kiutalásánál, esetleg még a felvételénél is a normál átutalási díj mellett átváltási (konverziós) költség is felmerül, a bankok a középárfolyamhoz képest legalább egy százalékkal arrébb határozzák meg az eladási árat. Egy százezer forintos utalásnál nem nagyon úszható meg a díj 1500 forint költség alatt.
Akinek van euróban jövedelme és emiatt devizaszámlát is nyitott már valamelyik magyar banknál, annak legalább a devizaváltással nem kell bajlódnia, de a bankok itt is magas költségeket számolnak fel.
A nagyobb hazai kereskedelmi bankok díjtételei természetesen nem egységesek, de egységesen magasak.
A jellemző utalási díj az összeg 0,3-0,4 százaléka, ami a fenti példában csak 300-400 forint lenne, vagyis kibírható, de minden bank igen magas minimumtételt is alkalmaz.
Az 5, 8, 10, vagy éppen 15 eurós fix tétel bármelyike óriási terhelés. Gondoljunk csak bele, hogy a 100 ezer forintos küldeménynél ez 1,5-4,5 százalékos díjat jelent, ami tényleg brutális.
Óriási előrelépés
Ezek után aligha kell bizonygatni, hogy amennyiben a jövőben ugyanakkora - jelen példában mintegy 300 forint átlagosan - lesz a határokon átnyúló eurófizetés díja, mint a belföldi fizetéseknél, az jelentős megtakarítást jelent.
Ráadásul a tervezett európai átállás növeli majd a transzparenciát is, mert az unió azt is sérelmezte, hogy a fogyasztók számára általában nem eléggé átlátható, hogy a bank milyen költségeket számít fel és milyen átváltási árfolyamokat használt
Ha várhatóan 2019 elejére el is készül a vonatkozó rendelet, akkor a bankok kapnak még egy kis átállási időt, amíg informatikai rendszereiket alkalmassá tehetik a belföldivel azonos eurós utalási díjak felszámítására.
Ez azonban már vélhetően gyorsan lenyomja majd a díjakat, mert amennyiben a közvélemény értesül az előírásokról, súlyos versenyhátrányba kerülhet az a bank, amelyik továbbra is a magas díjakkal operál.
Ahol igazán drága az utalás
A magyar fogyasztók, mint eurózónán kívüli, de európai uniós tagállam lakosai magas díjakkal szembesülnek, de összehasonlíthatatlanul jobb a helyzetük, mint azoknak, akik az Európai Unióból, vagy a gazdag olajállamokból indiai, pakisztáni, dél-kelet-ázsiai, vagy afrikai családtagjaikat próbálják a klasszikus bankrendszeren keresztül támogatni.
Az ő esetükben a 300 eurós (vagyis nagyjából százezer forintos) hazautalásnak akár 20-30 százalékos díjterhelése is lehet, ráadásul a pénz akár egy hétig is utazhat.
Nem véletlen, hogy például az indiai és kínai vendégmunkások körében szinte mindenki kikerüli a hagyományos bankokat, és 0,1 – 4 százalékos költséggel
- átutalással foglalkozó fintecheket,
- kriptodevizákat, elsősorban bitcoint,
- vagy a maffia által működtetett bizalmi pénzküldést, azaz havalát
használ.
Utóbbi ugyan nem hangzik jól, de mivel ez a magas jövedelmi forrás valóban a bizalomra épül, a maffia nagyon megbízhatóan eljuttatja az otthoni családtagoknak a havala útján hazaküldött készpénzt.