Összevissza beszélnek a bankárok?

Egyéb2018. jún. 5.Növekedés.hu

A bankvilágban sokféle entitás létezik: elemző, vállalati bankár, kormányzati fejlesztési stratéga. Mostanában, mintha ezek az emberek nem is egy nyelvet beszélnének, a fekete pesszimizmustól a hurráoptimizmusig terjed a paletta. De vajon kinek van igaza? Néha előfordul olyan helyzet a gazdaságban, amikor látszólag minden egyre jobban megy, de közben már sokan tudják, hogy ennek meglesz a böjtje. Valami ilyesmi érezhető a bankvilágban, vagyis szélesebben értelmezve a pénzügyi szektorban jelenleg:

  • a kereskedelmi bankok fújják a szelet, menjen az üzlet, ami csak a csövön kifér, hadd szóljon,
  • ám a befektetési bankárok, illetve akik a saját pénzüket is kockáztatják, például azzal, hogy befektetési lehetőségeket keresnek, már sokkal óvatosabbak.
Ők valami olyasmit éreznek, hogy igen, tudjuk, hogy most jó év jön, de mi már azt is tudjuk, hogy jön majd egy rosszabb is utána.

Másnaposság

Ez utóbbi valami olyan érzet lehet, mint amikor jó a hangulat a házibuliban, tényleg nagyon jól érezzük magunkat, de még van annyi realitásérzésünk, hogy tudjuk: másnap ebből fejfájás lesz. Aztán persze iszunk tovább, és bár néha még halványan felsejlik, hogy tényleg nagyon csúnya másnaposság vár ránk, de most már mindegy, utánunk az özönvíz!

Pénzügyek

Hogy néz ki ez a pénzügyi szektorban? Hogy élhet meg párhuzamosan, egymás mellett ez a két világ? A részvénypiaci elemzők elmondják a maguk okosságait, hamarosan emelkedhet az infláció, nem lesz annyi likviditás, sok a geopolitikai kockázat, kereskedelmi háború és lassulás fenyeget. Aztán elmegyünk egy nagy fejlesztési bank eseményére, vagy meghallgatunk egy vállalati bankárt, és ő azt mondja, hogy óriási a növekedés, csodálatosan bővül a hitelkönyv, egyre kevesebb a rossz hitel, rég pörgött ennyire az ingatlanpiac, az emberek többet keresnek, többet költenek, szóval bővül a gazdaság.

Kinek van igaza?

Ennyire vak, vagy ennyire ostoba lenne valamelyik oldal? Feleslegesen vészmadárkodik a tőzsde, vagy struccpolitikát folytat a bankvilág? Egyik sem és mindkettő. A gazdaság egyik alapvető mechanizmusa a ciklus. Egyszer fent, egyszer lent, ami egy ideig javul, az aztán megtorpan és lefelé indul. Esik egy ideig, majd valahol padlót fog és újra felfelé moccan. Erről van szó mostanában is, és a gazdasági szakemberek körében csak abban van vita, hogy éppen hol tartunk most a ciklusban. Mint a félig tele pohár esetében, ki is önthetjük a maradékot, de ha szerencsénk van, akkor pont fordítva, a poharunkat telieölti valaki.

Ösztönzők és érdekek

Természetesen ez csak egy általános magyarázat, és nem feledkezhetünk meg a pénztárca és az üléspont meghatározta álláspontokról sem.
Ha a vállalati bankár azért kapja a bónuszát, mert minél többet hitelez, akkor optimistán szeretné láttatni a világot, hogy az ügyfelei vágjanak bele a beruházásokba, vegyenek fel hitelt! 
Ha viszont a tőkepiaci szakember azért kapja a bónuszát, hogy ne maradjon el a tőkepiaci benchmarkjától, akkor ő óvatosabb lesz, mert azzal keres. Nehéz kitalálni a megfelelő ösztönzőt! Ha egy kereskedelmi bank kiváló szakembere azt mondja, hogy ő már visszafogná az ügyfeleit, mert veszélyek leselkednek, akkor jó esetben hálás lesz neki a bank. De könnyen lehet, hogy mielőtt hálás lenne, inkább már korábban kirúgja, mert a főnök azt látja, hogy a versenytársak dinamikusabban bővítik a hitelkihelyezéseiket.

Extrán megcsavarva

A jelen bankpiaci helyzet, ha lehet még ennél is bonyolultabb, és talán a legjobban megint a házibulis analógiával érthető meg. Manapság azt mondják ugyanis az elemzők, hogy a 2018-as, illetve talán a 2019-es számok is még szebbek lehetnek az európai gazdaságban, mint azt korábban jósolni lehetett, de éppen ezért 2020-tól még erősebb visszaesés várható.

Akkor most mi van?

Nehéz ezeket a folyamatokat pontosan visszafejteni, de talán úgy lehetne fogalmazni, hogy a bankáros hullámzást vártak, most is azt várnak, de a hullám nagyobb lesz, magasabbra csapnak majd a habok. Vagyis az uralkodó szakmai álláspont szerint az idei évben a vártnál még jobban hasít majd a világgazdaság: még van pénz, még van megrendelés az európai gazdaságban. Eddig sem volt könnyű munkaerőt találni, de most, hogy még több a megrendelés, még több ember kell, őket csak nagyobb bérekkel lehet felvenni. Ha azonban az embereknek több a bére, akkor bizonyára több árut is vesznek, ez is javítja majd a keresletet. Ez a rövid távú optimizmus oka.

A hullám másik ága

De a nagyobb hegy mellett, mélyebb lesz majd a völgy is. És a tőzsde mindig megelőz mindenkit a hangulati változások előrevetítésében. A tőkepiac szerint pedig a baj akkor jön el (2020-ban, vagy 2019-ben, neadjisten már az idén), amikor hirtelen már nem lesz akkora kereslet. És ennek időzítése, megítélése nagyon változó. Aki válságot vár, azt mondja, hogy a kereslet hirtelen visszaeshet, ha nem nyomtatnak már pénzt a jegybankok, vagy ha drágább az olaj. Amikor pedig a kereslet szűkül, de a mostanában megnövekedett munkabérek miatt drágák a termékek, a vevők gyorsan fognak elbizonytalanodni. Ha pedig csökken a kereslet, nő a munkanélküliség, hamar eljön a fordított spirál is. Lehet egyszerre reális a megnövekedett optimizmus és a megnövekedett pesszimizmus? Akár lehet is, de amikor tényleg eljön majd a cirkusz, valaki azért meg fogja fizetni a cechet!