Új hidegháborút robbanthatnak ki a büntetővámok?

Pénzügyek2018. márc 25.Növekedés.hu

Az új amerikai büntetővámok könnyen kereskedelmi háborút robbanthatnak ki, ami akár az exporttól függő magyar gazdaságnak is árthat. Az amerikai választásokat eldöntő "rozsdaövezetnek" szóló politikai gesztusról van szó, és idővel lecsillapodnak a kedélyek, vagy egy vérre menő nemzetközi játszma kezdődött az USA és Kína között? Összeszedtük az érveket pro és kontra. 
Donald Trump fémipari munkások körében írja alá az alumíniumra és acélra vonatkozó vámemelési rendeletet. Kezdődik a vámok-ellenvámok licitje?  Kép: AP  

A kereskedelmi háború első szakaszához vezető folyamat első szakaszának vagyunk tanúi - nyilatkozta szerdán a BBC-nek Roberto Azavedo, a Világkereskedelmi Szervezet vezérigazgatója, aki szerint az amerikai-kínai konfliktus kiszélesedése lelassítja az egész világgazdaságot, ezért komolyan kell venni. A konfliktus legújabb fejleménye, hogy az USA bejelentette: 60 milliárd dollár értékű kínai importárura vezetne be büntetővámot, és más intézkedésekkel összesen 100 milliárd dollárral csökkentené a két ország közötti rekordszintű kereskedelmi deficitet. Az alumíniumra és az acélra vonatkozó magasabb amerikai vámok a már életbe is léptek, melyre válaszlépésként Kína 3 milliárd dollár értékű termékre jelentett be pluszvámot. A megemelt tarifákkal az USA először a legnagyobb exportőröket - így az EU-t is - megfenyegette a nemzeti biztonságra hivatkozó Donald Trump amerikai elnök, később a kör csökkent, és most már szinte csak Kína maradt a célkeresztben.  De vajon mennyire áll érdekében az USA-nak egy kereskedelmi háború kirobbantása? És valóban szembe menne akár több szövetségesével is, illetve a legtöbb amerikai államkötvényt tulajdonló Kínával? Vagy inkább politikai színjátékról van szó, ami elsősorban az amerikai választásokat eldöntő úgynevezett rozsdaövezet lakosságának szól? Egyáltalán, visszahozhatók-e a több évtized alatt megszűnt amerikai munkahelyek pusztán vámemelések hatására?

Mi a kiindulópont? 

Az amerikai adminisztráció abból indul ki, hogy az utóbbi tíz évben jelentősen nőtt az USA külkereskedelmi deficitje, melynek több mint a felét a kínai többletbehozatal adja. Az elmúlt évtizedben csak Kína viszonylatában közel 60 százalékkal emelkedett a hiány, amely tavaly meghaladta a rekordnak számító 375 milliárd dollárt az amerikai kereskedelmi minisztérium adatai szerint. Azonban távolról sem csak az acélról van szó, amelyre korábban George W. Bush és Barack Obama elnöksége idején is elrendelték a behozatali vám emelését. Ezzel ugyan sikerült némileg csökkenteni a kínai acélbehozatalt, de a kereskedelmi mérleg - ezen a téren is - tovább romlott: az USA acélimportja 2011 óta látványosan nő. (A legnagyobb emelkedés a brazil, dél-koreai, orosz, tajvani, vietnami és török behozatalnál látható.) A kínai kereskedelmi deficit lefaragása tehát jóval több és átfogóbb intézkedést igényel, mint a március 23-tól érvényes alumínium és acéltarifák. A Trump-kormányzat célja évi 100 milliárd dollárral mérsékelni a Kína felé fennálló deficitet, amit a kereskedelmi kapcsolatok új alapokra helyezésével, egy kétoldalú megállapodással szeretnének elérni. Steven Mnuchin pénzügyminiszter várhatóan áprilisban Pekingbe utazik egyezkedni, addig is a kereskedelmi minisztérium elküldte a kínai kormánynak a változtatási javaslataikat. Az egyoldalú vámemelés fokozása azonban már csak azért sem járható út, mert Kína is a Világkereskedelmi Szervezet tagja.

A tőzsdéknek nem tetszene egy vámháború 

Másrészt politikai marketing szempontból gyanúsan jól megrendezett esemény benyomását keltette, amikor az egyszerű ruházatú, tornacipős fémgyári munkásokkal körbevett Donald Trump a vakuk fényében óriási betűkkel aláírta az alumínium- és acélvámokat megemelő nyilatkozatát március 8-án. Az eseményre meghívott munkások - néhányuk a gyári munkavédelmi védősisakját szorongatva - egyenként léptek a pulpitusra, hogy elmondják, mennyire hálásak az elnöknek, amiért megvédi munkahelyüket. A vámok ügyében pedig annyira sok a zavaros és előkészítetlen részlet, és az ad hoc üzenet, hogy nem tudni: az amerikai gazdaság védelméről szóló kereskedelmi stratégia első lépéseiről van szó, avagy egy jól megrendezett belpolitikai  játszmát láthatunk. A tőzsdék mindenesetre idegesen reagáltak a Kínával szemben bejelentett, 60 milliárd dolláros újabb büntetővámok hírére, főleg, hogy Peking azonnali válaszlépéseket tett, ellenvámokat bevezetve, igaz, csak három milliárd dollár értékű amerikai árura.

Visszahozhatók-e a megszűnt munkahelyek?

A jelenlegi elnökre szavazó, az úgynevezett rozsdaövezetben élőknek jelentős része veszítette el az állását a valóban tisztességtelen, állami támogatással előnyhöz jutó, dömpingáras (főleg ázsiai) import miatt. Ugyanakkor a gazdaság szerkezetének változása, a robotizáció és a technikai fejlődés alakította úgy a viszonyokat, hogy ezekre a gyári munkásokra ma már egyre kevesebb az igény. 
Közben aláírtak egy új globális szabadkereskedelmi egyezményt – az USA nélkül
Rossz ómen lehet, hogy a vámemelés teátrális bejelentése ugyanarra a napra, március 8-ra esett, amikor 11 állam- és kormányfő aláírta a világ egyik legnagyobb szabadkereskedelmi egyezményét – az USA kihagyásával. Ausztrália, Japán, Malajzia, Mexikó, Kanada, Peru, Chile, Új-Zéland, Szingapúr, Vietnam és Brunei egy közel 500 millió fős közös piacot hozott létre Csendes-óceáni partnerség néven. Ebben az egyezményben eredetileg az USA is szerepelt, sőt gyakorlatilag Barack Obama ösztönzésére jött létre, ám megválasztása után Trump kihátrált a megállapodásból. Később visszakozott, és kijelentette: „bizonyos feltételek mellett” újra csatlakozna a csoporthoz. Az ajtót azonban most leginkább Kína felé nyitnák meg az USA nélkül is szövetségre lépő 11-ek, az ázsiai nagyhatalom pedig kapva-kapna az alkalmon, főleg abban a tudatban, hogy legfőbb kereskedelmi riválisa helyére kerülhetne.

Ma már nem úgy hat a protekcionizmus, mint régen

Nem Donald Trump az első amerikai elnök, aki védővámok megemelésével próbál az amerikai gazdaságnak hasznot hajtani, illetve a választók kedvébe járni. Az első nyíltan protekcionista vezető Abraham Lincoln, volt, legutóbb pedig George W. Bush és Barack Obama is próbálkozott az acélvámok emelésével előtérbe helyezni az amerikai érdekeket. A 19. században még működőképes modell lehetett a protekcionizmus, ám az 1929-33-as nagy gazdasági válság idején már kifejezetten károsnak bizonyult a büntetővámok gyors bevezetése, ami csak tovább rontott a gazdasági helyzeten. És bár az amerikai kereskedelmi deficit aránya semmiképp nem mondható egészségesnek egy átlagos gazdaság esetében, itt azonban a világ vezető hatalmáról beszélünk, ahol a pénzpiaci mozgásokat is mérlegre kell tenni, hogy tisztább képet kaphassunk.

Nagyobb a füstje mint a lángja

Az alumínium- és acélvám másik gyenge pontja a jelentőségének szándékos eltúlzása. Ez a két termék az amerikai behozatal (tavalyi 2400 milliárd dolláros) értékének mindössze 2 százalékát érinti, és a GDP 0,2 százalékát teszi ki. Ezért hadat üzenni az EU-nak és Kínának sokkal inkább tűnhet belpolitikai üzenetnek, mint átgondolt érdekvédelemnek a nemzetközi porondon.  A mostani vámemelések elemzők szerint közvetlenül mindössze 3500 amerikai munkahely megvédését jelenthetik az acél- és alumíniumiparban, miközben több kockázatos gazdasági folyamatot is elindíthatnak.

Tiltakozásként távozott a gazdasági főtanácsadó

Az átgondolatlanságra utal, hogy a vámemelés ötletét még az elnök saját tanácsadói sem támogatták teljes mellszélességgel: Gary Cohn, a Fehér Ház gazdasági főtanácsadója az aláírás előtt két nappal vette a kalapját, és távozott hivatalából - tiltakozva a döntés ellen. A következő héten Rex Tillerson külügyminiszter került sorra, ő állítólag a sajtóból tudta meg, hogy leváltották, menesztésének hátterében lapinformációk szerint a protekcionista politikáról alkotott véleménye is szerepet játszott. A vámemelések stratégiája valóban kiforratlan, ami abból is látszik, hogy az elnöki szóvivő ár nappal a vámemelés után bejelentette: az Észak-Antlanti Szabadkereskedelmi Egyezményhez (NAFTA) tartozó Mexikóra és Kanadára nem fog vonatkozni a büntetővám, de csak 30 napig, utána az USA másképp is dönthet. Később szóba került, hogy Amerika "igaz barátai" is mentesülhetnek a büntetővámok alól. Végül az Európai Unió, Ausztrália, valamint Dél-Korea is kikerült a vámemelés alól.
Gary Cohn gazdasági főtanácsadó tiltakozásként távozott a Fehér Házból

A nemzetbiztonság, mint jogalap?

Az amerikai acélimport legnagyobb része az EU-ból, Kanadából, Mexikóból és Dél-Koreából származik, Kína csak a nyolcadik helyen áll a listán. A nemzetbiztonsági okokra hivatkozva vámemelést bevezetni baráti, sőt szövetséges államok ellen legalábbis nehezen megmagyarázható. Másrészt a legnagyobb kockázat a vámemelésekre adott reakciók, retorziók lehetnek, amelyekre újabb amerikai vámemelések következhetnek. Első körben az EU kereskedelmi biztosa, Cecilia Malmström bejelentette, hogy a Harley Davidsontól kezdve a Levi's farmerekig száz amerikai árura vetnének ki magas importvámot Brüsszel, amire azonnal jött is a válasz március 10-én: Trump egy tweet-ben 25 százalékos amerikai autóvámmal fenyegette meg az EU-t, amennyiben nem csökkenti vámtarifáit.

Dominóhatás

Az egymásra licitálásnak nyertese nem lehet, vesztesei viszont azok a fogyasztók lehetnek, akik az új vámok miatt drágábban vásárolhatnak. Ez pedig nyilvánvalóan felveti a magasabb infláció kérdését, ami pedig a tervezettnél gyorsabb tempójú alapkamat-emelést valószínűsíthet. Mindez az állampapír kamatokat is befolyásolja: a magasabb hozamok a részvénypiacokról irányítanának át jelentős pénzeket az állampapírok felé. Ami pedig összességében a pénzpiacok eséséhez vezethet akár 2-3 éven belül, állítják elemzők szerint. Kérdés, mennyire átgondolt a vámemelések sora, hány szektorra/országra/termékre kívánják kiterjeszteni, vagy csak tárgyalási (zsarolási) alapnak tekinthető például a NATO-tagok felé a hadikiadások megemelésének céljából.

Egy jól működő WTO-ra lenne szükség

Másrészt azokban az ágazatokban, ahol tényleg nagy a különbség a behozatali vám és a kivitelkor külföldön fizetendő vámtételek között az USA kárára, ott valóban jogosnak tűnik a vámkiegyenlítés, ez azonban csak hosszú, részletes tárgyalásokkal módosítható, ahogy eddig is történt minden egyes kereskedelmi megállapodás esetén. (A csendes-óceáni egyezményt is hat évig tárgyalták.) A történet másik tanulsága, hogy a kereskedelmi viták rendezésére elvileg létrehozott Világkereskedelmi Szervezet (WTO) gyakorlatilag nem ura a helyzetnek, képtelen a kezelni az egyensúlytalanságokat, amiből könnyen az következett, hogy egy-egy nagyhatalom a saját szája íze szerint értelmezhette a globális kereskedelemre vonatkozó előírásokat. A vitarendezés gyorsítását, egységesítését szorgalmazóknak valószínűleg igazuk van abban, hogy a WTO által nyitva hagyott kiskapuk a tisztességtelen kereskedelmet hozták/hozzák helyzetbe.
Egy azonban biztos: az adócsökkentéssel a gazdagabb rétegek jártak jól az USA-ban, és  – a tisztességtelen import miatt is – lecsúszott kékgallérosoknak kell valamilyen ígéret, hogy a támogatásukat fenn lehessen tartani hosszú távon.
Hogy ebből kereskedelmi háború is kialakulhat, nagy mértékben függ az EU és Kína válaszlépéseitől.

Így érinthet minket egy vámháború

Az USA tavaly 57 milliárd dollár értékben exportált, míg 192 milliárd dollárért importált járműveket az amerikai kereskedelmi minisztérium legfrissebb adatai szerint. A legnagyobb deficitet Kanadával és Mexikóval szemben halmozták fel, itt azonban jelentős részben amerikai tulajdonú autógyárak működnek, vagyis nehezen kiszámítható a valódi kereskedelmi mérleg. Az európai országok közül Németországot, Olaszországot, Szlovákiát, Csehországot és Magyarországot érintené leginkább egy 25 százalékos autóvám bevezetése, amelyet Donald Trump egy március 10-i Twitter bejegyzésében helyezett kilátásba. A nagyságrendet nézve: a magyar autóexport és -import különbözete 2016-ban 8,4 milliárd dollár volt (1012 milliárd forint a jelenlegi árfolyamon).

Ez lehet az USA-Kína egyezkedés alapja

Donald Trump és Hszi Csin-ping november 8-9-i találkozója során a felek egy 253,5 milliárd dolláros csomagban állapodtak meg, melynek célja az volt, hogy a kínai fél elejét vegye az amerikai-kínai kereskedelmi háborúnak. A csomag leglényegesebb pontja, hogy Kína hajlandó az USA-ban beruházni, amelyekkel munkahelyeket hoz létre. A megállapodás legfontosabb területei a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet összeállítása alapján a következők:
  • 83,7 mrd. dollár befektetést hajt végre a China Energy Investment Corp. a nyugat-virginiai palagáz mezőkben;
  • China Petrochemical Corp – China Investment Corp és a Bank of China hiteléből – 43 milliárd USD-t fektet be egy alaszkai LNG exportterminál építésébe;
  • China National Petroleum Corp hosszútávú szerződést kötött LNG gáz importálására a texasi Cheniere Energy vállalattal;
  • Kína 12 millió tonna szójababot importál az USA-ból 2017-ben és 2018-ban, összesen 5 milliárd USD értékben;
  • A Qualcomm 12 milliárd dollár értékű, nem kötelező erejű megállapodást írt alá Xiaomi, az OPPO és a Vivo három kínai mobilkészülék gyártóval;
  • China Aviation Suppliers 300 Boeing repülőgépet vásárol 37 milliárd USD értékben;
  • A General Electric három kínai céggel (Juneyao Airlines, ICBC Leasing, Datang Group) kötött szerződést, összesen 3,5 milliárd USD értékben;
  • 5 milliárd dollár értékű befektetési alap létrehozása a China Investment Corp. - Goldman Sachs együttműködésében;
  • A kínai pénzügyi szektor nyitása az amerikai pénzügyi intézmények felé. Részvételük az Egy övezet egy út programban.

A kutatóintézet kiemeli: a kereskedelmi kapcsolatokra és különösen az USA-t ért sérelmekre rátérve Trump a korábbiaknál keményebben fogalmazott. Véleménye szerint az USA által kínált előnyös feltételeket egyes országok igazságtalanul használták ki, amely az amerikai kereskedelmi deficit megnövekedéséhez vezetett, miközben a korábbi amerikai kormányok ez ellen nem tettek semmit. Kínára utalva, az állami gazdaságtervezés és az állami vállalatok térhódítása ellen is felemelte szavát. Kijelentette, hogy az USA a továbbiakban a bilaterális kapcsolatai során a fair és egyenlő partnerség kialakítására fog törekedni, miközben szakítva a több évtizedes amerikai politikai gyakorlattal, elutasította a multilaterális megállapodásokat, az egyes országoknak pedig a saját önös érdekeik követését tanácsolta.

 

SIKERSZTORIK
Ő volt a történelem leggazdagabb embere
A világ aranykészletének a felével rendelkezett. Legendás utazása során annyi aranyat szórt el, hogy azzal az egész régióban évekre tönkretette a nemesfém értékét. Egy hihetetlen történet.
Siker2019. márc 16.
Depresszió elleni orrsprayt fejlesztett ki a Johnson & Johnson
Az amerikai gyógyszerhatóság engedélyezte a partidrogként is használt ketamin származékát tartalmazó orrspray-t.
Hírek2019. márc 16.
Nagyon jó film lett a most díjazott Rossz versek
Először nyerte el magyar film a Monte Carlo-i Filmfesztivál fődíját: a Rossz verseket az Emir Kusturica vezette zsűri díjazta.
Siker2019. márc 16.
Bill Gates szerint ez a 10 újítás megváltoztatja a közeljövőt
Erős lista a Microsoft egykori alapítójától. Reméljük, hogy nem téved és ezek az újdonságok hamarosan megkönnyítik majd az életünket. Az egészségügyi pontok különösen figyelemreméltók.
Tech2019. márc 15.
Ezeket az órákat hordják a legnagyobb cégek vezetői
A legsikeresebb vezetők számára egy óra a presztízs és az imázs fontos része. Mutatjuk, milyen órákat hord néhány meghatározó nagyvállalat vezetője.
Hírek2019. márc 10.
A leggazdagabb orosz nők
Oroszországban a gazdag milliárdosok többsége férfi, ismert oligarchák, acélipari, olajipari csoportok tulajdonosai. Vannak azonban olyan nők is szép számmal, akik vagy alanyi jogon, vagy esetleg éppen egy előnyös válás révén immár önállóan is százmilliárd forint körüli vagyonnal bírnak.
Siker2018. júl 15.
5 kifejezés, amelyet a sikeres emberek soha nem használnak
Nem várhatjuk el, hogy megértsük a másikat, ha nem fordítunk rá elég figyelmet. Összegyűjtöttünk 5 olyan kifejezést, amelyet jobb, ha elkerülünk.
Siker2018. nov 30.