Csaba László: Öt stratégiai válasz Magyarországnak a széttöredező világgazdaságban

Több stratégiával is védekezhet Magyarország a világgazdasági átrendeződésére, a szabályalapúság meggyengülésére, és a kétoldalú alkuk felerősödésére válaszul – írja Csaba László akadémikus a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában.

A világgazdaságot nyolc évtizeden át jellemző integrálódási folyamat és a szabályalapú, multilaterális rend felbomlóban, illetve átalakulóban van, a válságok halmozódása és a piaci kiegyenlítő mechanizmusok elakadása figyelhető meg

- írja az akadémikus.

A gazdasági eszközök, a vámok, befektetési és exportkorlátozások mára a közvetlen politikai és hatalmi érdekérvényesítés eszközeivé váltak.Donald Trump második elnöksége, és az azt megelőző negyedszázados eróziós folyamat felgyorsította a nemzetközi intézmények - WTO, NATO, ENSZ - leértékelődését és a szabályalapú rend kiüresedését.Ezzel párhuzamosanKína állammonopolista, merkantilista modelljének külső terjeszkedése, Oroszország erőszakos felülvizsgálati politikája, valamint a nem állami szereplők térnyerése együttesen a globális multipolaritás és kiszámíthatatlanság felé mutatnak.

Globális kihívások a széttöredező világban

Miközben a politika és a kereskedelem töredezik, a legfőbb kihívások továbbra is kizárólag globális szabályozást és kormányzást igényelnének. A szerző kiemeli a főbb funkcionális területeket:

- Környezeti fenntarthatóság és klímaváltozás: A tudományosan bizonyított kényszerek és a rövid távú politikai/gazdasági döntéshozatal ellentéte.

- Mesterséges intelligencia és technológiai rendszerek: Szabályozási vákuum és nemzetbiztonsági blokkosodás.

- Pénzügyi stabilitás: A szabályok eróziója mellett a nemzetközi magántőke-piacok ellenállóképessége is próbára van téve.

A kis államok alkupozíciója a kétoldalú alkuk világában

A tanulmány központi kérdése:mit tehetnek a csekély alkuerejű kis országok egy olyan világban, ahol a multilaterális szabályokat felváltják a kétoldalú erőalkuk?A kis országok, mint Magyarország piacméretükből és erőforrásaikból adódóan erősen függnek a nyitottságtól és a nemzetközi normáktól.

A kétoldalú tárgyalási helyzetekben a nagyhatalmak és a multinacionális vállalati óriások érvényesítik dominanciájukat, lesöpörve a kis államok érdekeit

- írja az akadémikus.

A szabályalapú intézmények eróziójával a kis államok elveszítik azt a keretet, amely korábban kollektív fellépéssel védte őket a nagyhatalmi önkénnyel szemben.A még működő multilaterális keretek és regionális integrációk jelentik a kiszámíthatóság egyetlen megmaradt garanciáját.

Öt lehetőség a kis országok számára

A tanulmány fő újdonságát a záró fejezetben megfogalmazott, a kis államok érdekérvényesítését szolgáló 5 pontos ajánláscsomag adja:

1. A kis államok elemi érdeke a még meglévő nemzetközi szervezetek (pl. EU, WTO maradványai, szakosított ENSZ-szervezetek) működőképességének fenntartása, mivel a szabályok védik őket a nyers erőpolitikával szemben

2. A kétoldalú kiszolgáltatottság ellen a hasonló helyzetű kis- és középhatalmakkal való szövetségkötés jelent védelmet. Az integrációs blokkokon (pl. Európai Unió) belüli kollektív fellépés többszörözi az alkuerőt, ilyen például a visegrádi négyek megerősítése.

3. Mivel a külső környezet kiszámíthatatlan, a gazdaságpolitika fókuszába a belső stabilitást, az intézményi minőséget, a jó kormányzást és a rugalmasságot kell helyezni, minimalizálva a sérülékenységet (pl. makrogazdasági egyensúly, túlzott eladósodottság kerülése).4. A függetlenség megőrzése érdekében kerülni kell az egyoldalú geopolitikai vagy gazdasági függőséget (akár nyugati, akár keleti nagyhatalom felé). A kereskedelmi, technológiai és energiakapcsolatok többlábon állása elengedhetetlen.

5. A tisztán opportunista vagy rövid távú külön utak helyett kiszámítható, elvekre épülő, de a nemzeti mozgásteret maximálisan kihasználó szakpolitikai alkalmazkodásra van szükség, amely elkerüli a nagyhatalmi konfliktusok közvetlen ütközőzónájába való kerülését.

Reformok, tőkepiaci unió, felsőoktatás, régiós kapcsolatok erősítése

Nem helyes, ha a kis országok mechanikusan másolják a nagyok gyakorlatát, mert „a kisebb piac, gyengébb alkuerő, kevésbé szilárd pénzügyi és logisztikai háttér mellett a nagyhatalmak esetében is kétséges megoldások bevetése aligha kecsegtet sikerrel – írja Csaba László.

A kisállami létből adódó korlátok belátása és a hozzájuk való hatékony alkalmazkodás elengedhetetlen.

Ha a térségben működő cégek értelemszerűen és hosszú ideje régiós egységként kezelik például a visegrádi államokat, a Baltikumot vagy a Benelux térséget, akkor semmiképp sem önfeladás az, ha ezt a megközelítést adottságnak tekintjük, és törekszünk a magunk javára fordítani.

Az egységes európai felsőoktatási tér lehetőségeinek kiaknázása, az uniós K + F-források megmozgatása, a tőkepiaci unió kiépítéséhez szükséges intézkedések, valamint a Draghi-jelentés ajánlotta dereguláció véghezvitele is hasznos lehet hazánk szempontjából.A bizalomerősítő reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a térség országai és vállalatai a világméretű versenyképességben előrelépjenek, és a korábbinál vonzóbb befektetési célpontként kerüljenek a befektetők képernyőjére.

Az elmélyülő bank- és tőkepiaci unió, az e területet és a szolgáltatásokat érintő deregulálás kedvező, vállalkozásserkentő feltételeket teremthetne.Szemben a nemzeti valutához történő ragaszkodás ígérte, sok tekintetben illuzórikus előnyökel, és a nemzeti forrásokra történő támaszkodás preferálásával, bármi oka van is ennek az ódivatú pénzügyi nacionalizmusnak.A világgazdasági dezintegrálódás fölerősítése, a három nagy központ gyakorlatának átvétele, az uniós szintű reformok szabotálása nem szolgálja a kis- és közepes EU-államok érdekét akkor sem, ha a látszat az ellenkezőjét sugallja – írja az akadémikus.