Vagyonvisszaszerzés: amikor a pénz gyorsabban fut, mint a jog

A magyar választók történelmi felhatalmazást adtak a Tisza-kormánynak a korrupció elleni fellépésre. A közvélemény többségének az egyik legerősebb elvárása ma az, hogy a jogellenesen megszerzett közvagyon – a lehető legnagyobb mértékben és gyorsasággal – kerüljön vissza az államkasszába.

A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor óvatosságra intenek. A korrupcióból származó vagyon visszaszerzése a világon sehol sem könnyű feladat.

A visszaszerzési arány globális átlaga alig éri el a harminc százalékot.

Malajziában – amelyet a világ legsikeresebb vagyonvisszaszerzési programjaként emlegetnek – 74 százalékot sikerült visszaszerezni. A másik végletet Olaszország képviseli, ahol az eltérített közvagyon mindössze 10–15 százaléka került vissza az államhoz. Brazília, a Latin-Amerika történetének legnagyobb korrupcióellenes kampányát lebonyolító ország egyharmados eredményt ért el.

A számok önmagukért beszélnek. A vagyonvisszaszerzés nemzetközi gyakorlatának egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az idő döntő tényező. Jórészt az első hat–tizenkét hónapban dől el, hogy marad-e jelentős visszaszerezhető vagyon.

A vagyonvisszaszerzésben ugyanis két óra jár egyszerre. Az egyik az igazságszolgáltatás órája: a bizonyítás, a jogorvoslat és a tisztességes eljárás szabályai szerint halad, ezért természeténél fogva lassú. Gyakran évek telnek el a nyomozás megindítása és a jogerős ítélet között.

A másik óra viszont a pénzé, ami sokkal gyorsabban jár. Egyetlen banki átutalás elegendő ahhoz, hogy a vagyon külföldre kerüljön, néhány további tranzakcióval offshore társaságokon, alapítványokon vagy bizalmi vagyonkezelőkön keresztül gyakorlatilag eltűnhet a nemzeti hatóságok látóköréből. Az ingatlanok új tulajdonoshoz kerülhetnek, a vállalatok tulajdonosi szerkezete átalakulhat, a likvid eszközök egy része pedig kriptoeszközökké válhat.

A gyorsaság a nemzetközi „jó gyakorlatban” nem gyorsított bírósági ítélkezést jelent, hanem azt, hogy az állam még a várhatóan hosszú jogi eljárás előtt képes azonosítani, ideiglenesen zárolni és biztosítani a veszélyeztetett vagyont.

A vagyonvisszaszerzés akkor bukhat el, ha a hatóságok előbb akarják minden részletében bebizonyítani a bűncselekményt és csak azután próbálják megkeresni a vagyont.

Mire a bizonyítás befejeződik, a pénz már több országon, cégen és tulajdonoson haladhatott keresztül, ami drasztikusan csökkentheti a visszaszerzési esélyt.

A politikai változás, mint korai riasztás

Egy korrupcióellenes programmal megválasztott kormány hivatalba lépése önmagában is figyelmeztetés azoknak, akik korábban politikai kapcsolatokból, kivételezett és túlárazott közbeszerzésekből vagy más jogellenes előnyökből gazdagodtak meg. Az érintettek rendszerint nem a választás után kezdenek el gondolkodni a vagyonuk védelmén. Már a választási kampány során felkészülhetnek arra, hogy a politikai védelem meggyengül, új vezetők kerülnek a hatóságok élére, hozzáférhetővé válnak korábban elzárt iratok és a külföldi bűnüldözési partnerek is együttműködőbbé válhatnak a nemzeti hatóságokkal.

A választási győzelem után ezért megkezdődhet a tulajdonviszonyok gyors átrendezése. A vagyonkimentés azonban ritkán hasonlít filmszerű menekülésre, készpénzzel megtömött bőröndökkel.

Sokkal gyakoribb a látszólag szabályos jogi tranzakció, például egy külföldi vállalkozás feltőkésítése, osztalék rendkívüli kifizetése, szellemi tulajdon vagy márkanév gyors eladása, üzletrész átadása családtagnak, alkalmazottnak vagy bizalmi személynek, alapítványi, vagy bizalmi vagyonkezelési konstrukció létrehozása.

A modern vagyonkimentés célja a tényleges tulajdonos elrejtése és a vagyon elérhetetlenné tétele a nemzeti hatóságok számára. Ezért számít minden hét, minden hónap.

A pénz mozog, a bizonyítás nehezedik

A nemzetközi példák szerint a gyorsaság kulcstényező a vagyonvisszaszerzésben. Ha a hatóságok nem lépnek időben, a gyanús pénz útja gyorsan szerteágazik. Az érintett hazai vállalat átutalhatja az összeget egy külföldi holdingnak. A holding kölcsönt nyújthat egy harmadik országban bejegyzett társaságnak. Az ingatlant vásárolhat, majd eladhatja, az ellenértéket befektetési alapba helyezheti, amelynek részesedése egy alapítvány vagy tröszt tulajdonába kerül. Minden újabb tranzakció új bizonyítási kérdést vet fel. A bizonyítás nehézsége ezért nem egyszerűen arányosan nő az idővel, egy bizonyos pont után exponenciálisan növekedhet.

A gyors fellépés ezért nemcsak az eltűnés veszélyét csökkenti, hanem pontosabb, célzottabb intézkedést is lehetővé tesz. Minél tisztábban rekonstruálható a pénz útja, annál kisebb az esélye annak, hogy a hatóság indokolatlanul korlátoz jogszerű vagyont. A gyorsaság ebben az értelemben nem a jogállamiság ellenfele, hanem egyik feltétele.

A kriptoeszközök új veszélyt jelentenek a vagyonvisszaszerzésben. A kriptovaluták nem teszik automatikusan láthatatlanná a pénzt, hiszen számos blokkláncon a tranzakciók tartósan nyomon követhetők. A hozzáférés azonban könnyen elveszhet. Nemcsak a pénz tűnhet el. A dokumentumok, elektronikus levelezések és digitális adatok is megsemmisíthetők vagy manipulálhatók. A kulcsszereplők külföldre távozhatnak, a tanúk egyeztethetik vallomásaikat, a cégek megszüntethetők, a könyvelést más szolgáltatóhoz vihetik át. A gyors bizonyítékbiztosítás ezért ugyanolyan fontos, mint a gyors vagyonbefagyasztás.

Malajzia titka: gyors vagyonbefagyasztás otthon és külföldön

Malajziában figyelemre méltó jogi újítás volt a polgári vagyonelkobzás, amikor nem az elkövetőt, hanem magát az eltérített közvagyont perlik. Elválasztották egymástól a vagyon befagyasztását és a bűnösség végleges megállapítását, vagyis az államnak nem kell előbb valakit jogerősen elítéltetnie, mert nem mindig érdemes megvárni a hosszú büntetőpereket. Elég azt bizonyítani a bíróságon, hogy az adott vagyon nagy valószínűséggel bűncselekményből származik (például a „nem megmagyarázható” vagyonosodás esetén).

A rekordszintű vagyonvisszaszerzés egyik legfontosabb oka éppen az volt, hogy a befagyasztások nagyon korán, még jóval a jogerős büntetőítéletek előtt megtörténtek.

A korrupcióellenes hatóság vagy az ügyészség már a nyomozati szakaszban kérhette a bíróságtól a vagyon befagyasztását, ha megalapozottan felmerült, hogy az bűncselekményből származik. A külföldre menekített vagyonelemek (például svájci bankszámlák vagy londoni ingatlanok) ideiglenes zárolására a bíróság „ex parte” (az érintett előzetes meghallgatása nélküli) végzéseket adott ki.

A vagyonvisszaszerzés sikerének kulcsa nem az, hogy a bíróság gyorsan hozzon végleges ítéletet, hanem az, hogy a bíróság nagyon gyorsan döntsön a gyanús vagyon ideiglenes befagyasztásáról és biztosításáról.

Ez az a különbség, amely Malajziában döntően hozzájárult a világcsúcsnak számító, magas visszaszerzési arányhoz. A vagyont hónapokkal vagy évekkel a jogerős ítéletek előtt befagyasztották, így azt később már nem lehetett offshore cégekbe, strómanokhoz vagy kriptoeszközökbe kimenteni. (A korai bírói vagyonbiztosítás a 2024/1260 EU-s vagyonvisszaszerzési és -elkobzási irányelv logikájával is összhangban áll, amely a gyors ideiglenes biztosítás fontosságát hangsúlyozza. A szabályozási irányelvet a tagállamoknak 2026. november 23-ig kell átültetniük a nemzeti jogba).

Malajzia sikerében döntő szerepet játszott a hatékony nemzetközi nyomozási együttmüködés megszervezése is, annál is inkább, mert korán kiderült, hogy a bűnös úton szerzett vagyon javarésze külföldön volt. A külföldi pénzügyi hírszerző egységek, ügyészségek és felügyeleti szervek kulcsszerepet játszottak a bűnös tranzakciók rekonstruálásában.

Az USA, Svájc, Szingapúr és más országok saját bíróságaikon keresztül zárolták a bakszámlákat, luxusingatlanokat, jachtokat és egyéb vagyontárgyakat. Ha ezek az országok nem működnek együtt, a vagyon jelentős része valószínűleg örökre eltűnt volna.

Malajzia csak egy – bár rendkívül sikeres – példa. A gyors vagyonbefagyasztás ma már a legsikeresebb korrupcióellenes rendszerek egyik közös ismertetőjegye. Az általam tanulmányozott nemzetközi gyakorlatok alapján azok az országok (köztük például Hongkong és Szingapúr) értek el kiemelkedő vagyonvisszaszerzési eredményeket, amelyek a nyomozás legkorábbi szakaszában – gyakran már a vádemelés előtt – ideiglenesen befagyasztották az

inkriminált vagyont. Szingapúrban például a korrupciós hivatal nagyon korán kezdeményezheti a bankszámlák zárolását, a készpénz lefoglalását vagy az ingatlanok biztosítását. A bírói engedély rendszerint néhány napon belül megszületik. A gyors intézkedések miatt nagyon ritka, hogy a gyanús korrupciós pénzeket sikerüljön offshore struktúrákba kimenteni.

Nagy és kis halak

A közvélemény rendszerint a legmagasabb rangú politikusok és a legexponáltabb oligarchák gyors őrizetbe vételét és rács mögé zárását várja Magyarországon.

A korrupcióellenes választási ígéret hitelessége nagyrészt azon múlik, hogy a rendszer csúcsán állók sem maradnak érinthetetlenek.

A nemzetközi „jó gyakorlatok” és a vagyonvisszaszerzés szakmai logikája azonban nem feltétlenül azzal kezdődik, hogy a legismertebb politikai személy ellen – a közvélemény nyomására – azonnal vádat emelnek. Ha egy „nagy halat” őrizetbe vesznek, miközben a vagyona tovább mozog, az állam politikai látványt nyerhet, de pénzügyi eredményt veszíthet.

Másfelől a hónapokon át tartó láthatatlan előkészítés is kockázatos. Ha nincs nyilvános jele annak, hogy konkrét ügyekben bizonyítékbiztosítás, házkutatás, vagyonzár vagy nemzetközi megkeresés történt, a társadalom joggal kezd elégedetlenkedni. Ez történt részben Brazíliában is, ahol a Lava Jato nevű, nagyszabású korrupcióellenes kampány a napi politikai küzdelmek, leszámolások részévé vált és fokozatosan elveszítette a pártatlanság hitelét és a széleskörű társadalmi támogatást.

Tisza-kormány: több mint két hónap után

Két és fél hónap önmagában nem hosszú idő összetett és rendszerszintű büntetőügyekben. Nem volna reális jogerős ítéleteket vagy nagyszámú vádemelést várni. A nyomozás titkossága miatt az sem zárható ki, hogy több súlyos ügy előkészítése már folyamatban van. A nemzetközi tapasztalatok alapján azonban a vagyonbiztosítás szempontjából két és fél hónap nem jelentéktelen idő. Az esetleges késlekedésnek később magas ára lehet, ha ebben az időszakban nem történik jelentős haladás a veszélyeztetett vagyon feltérképezésében, a fő ügyek rangsorolásában, a gyanús tranzakciók fokozott figyelésében, sürgős külföldi megkeresések előkészítésében és – konkrét ügyekben – a bírói vagyonzár kezdeményezésében.

A „nagy halak” elleni azonnali büntetőeljárás hiánya önmagában még nem bizonyít hatósági késlekedést vagy tétlenséget. A kulcskérdés az, hogy folyik-e közben intenzív, célzott vagyonfelderítés.

A kormány számára az egyik legnagyobb kommunikációs nehézség az, hogy a nyomozati titok miatt nem tárhat fel minden intézkedést, a társadalom viszont gyors és kézzelfogható eredményt vár. Ezt nem politikai névsorok vagy előre meghirdetett vádemelések segítségével kell feloldani, hanem rendszeres, összesített beszámolókkal: hány ügyben indult vagyonfelderítés; mekkora értékű vagyont fagyaszatottak be; mennyi gyanús tranzakciót és pénzügyi hálózatot vizsgálnak; hány nemzetközi megkeresést küldtek el; milyen jogszabályi akadályokat számoltak fel és milyen új jogi/intézményi kapacitás épült ki?

A Tisza-kormány két ellentétes veszély között mozog. Az egyik a kapkodás részben a rendkívül erős társadalmi elvárás és presszió hatására.

A politikailag motivált, gyengén előkészített eljárások azonban könnyen elbukhatnak a bíróságon. Ez az egész elszámoltatási program hitelességét veszélyeztetheti, ahogy például Brazíliában és Olaszországban is történt. Az érintettek politikai üldöztetésként mutathatják be az ügyeket és akár nemzetközi fórumokon is megtámadhatják a megalapozatlan hatósági intézkedéseket.

A másik veszély a túlzott óvatosság. Ha a kormány a tökéletes intézményi rendszerre, szükséges törvénymódosításra és minden bizonyíték összegyűjtésére vár, az érintett szereplők összejátszhatnak, a vagyon közben eltűnhet, a bizonyítékok megsemmisülhetnek, a társadalmi felhatalmazás pedig meggyengülhet.

A nemzetközi „good practice” szerint a helyes megközelítés fő elemei ezek: vagyonfelderítés és –biztosítás, gondos bizonyítás, tisztességes – a politikai leszámolást nélkülöző – bűnügyi eljárás magánszemélyek és az üzleti cégek esetében egyaránt. (A hazai jogi kultúrában máig is idegen a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonása.)

A legfontosabb első feladat egyértelműen a gyors és professzionális vagyonfelderítés. Magyarországnak szüksége van olyan szintű szakmai képességre, amivel feltérképezhetők a tulajdonosi hálózatok, a kapcsolt vállalkozások, a külföldi érdekeltségek és a tényleges kedvezményezettek. A modern pénzügyi/politikai korrupció ritkán hagy maga után egyszerű nyomokat: összetett céghálók, közvetítők és külföldi pénzügyi struktúrák mögé rejtőznek az igazi tulajdonosok. A vagyonvisszaszerzés sikere nem attól függ, hogy az első száz napban hány politikust vezetnek el bilincsben. A látványos fellépés politikailag hatásos lehet, de szakmailag nem feltétlenül eredményes. A releváns kérdés ebben a kritikus időszakban az, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabban mozdul-e, mint a pénz, ahogy ez például Malajziában és Szingapúrban történt kivételesen sikeresen.

A vizsgált nemzetközi esetek – mintapéldák és kudarcok – közös tanulsága az, hogy az eltérített közvagyon gyorsabban mozog, mint a jog. Utóbbit nem lehet és nem is szabad a menekülő vagyon sebességére felgyorsítani. A magyar államnak azonban képesnek kell lennie arra, hogy a bűnös úton szerzett vagyont még azelőtt megállítsa és biztosítsa, mielőtt a jog végleg elveszítené a nyomát.

Az ideiglenes vagyonbefagyasztást célszerű összekapcsolni az együttműködési megállapodásokkal (vádalkukkal) és vagyonvisszaszolgáltatási ösztönzőkkel, mert a nemzetközi példák azt mutatják, hogy amikor a gyanúsított egyszerre veszíti el a vagyona feletti rendelkezést és szembesül a súlyos büntetés kilátásával, jelentősen nő az önkéntes vagyonvisszatérítés és az együttműködés valószínűsége.

A Tisza-kormány számára ezért az első hat-tizenkét hónap nem egyszerűen a felkészülés időszaka, hanem olyan időablak, amikor eldőlhet, hogy az elszámoltatási ígéretből tényleges vagyonvisszaszerzés lesz-e, vagy csupán hosszú, vagyon óráját, hogy közben a büntetőeljárás órája tovább járhat.

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.