Drámai mélyponton a Balaton, mesterséges vízpótlás kell: megszólalt a Számvevőszék

Míg 2000 előtt a mérések kezdete óta sosem fordult elő negatív éves vízkészlet-változás, amikor a párolgást a csapadék és hozzáfolyás nem tudja ellensúlyozni, 2000 és 2025 között ez már 10 alkalommal megtörtént a Balatonban.

Míg a tó természetes vízmérlege drasztikusan romlott, a megfogalmazott cselekvési terveket döntések hiányában nem hajtották végre. A jövőben elkerülhetetlenné válhat a mesterséges vízpótlás átfogó előkészítése és a monitoringrendszerek teljes körű modernizálása – állapította meg az ÁSZ.Az illetékes minisztérium irányító tevékenysége nem volt eredményes: hiányzott a kutatási tevékenységek koordinálása és a döntéshozatali folyamat is hiányos volt, ami nehezítette a klímaváltozás hatásaira való felkészülést.A 2025 második felében kialakult szélsőségesen alacsony vízállás hátterében a tó természetes vízmérlegének romlása áll.

Míg 2000 előtt a mérések kezdete óta sosem fordult elő negatív éves vízkészlet-változás, amikor a párolgást a csapadék és hozzáfolyás nem tudja ellensúlyozni, 2000 és 2025 között ez már 10 alkalommal megtörtént.

Az eddigi vízügyi lépések nem tudták ellensúlyozni a negatív tendenciát. Pesszimista klímaforgatókönyvek esetén a tó jelenlegi formájában történő fenntartásához mesterséges vízpótlásra lehet szükség, amelynek átfogó, részletes előkészítését javasolja a hatóság.

A 2019-es rekordmagas Keszthelyi- és Szigligeti-öbölbeli klorofill-koncentrációt a monitoringrendszer nem tudta előre jelezni. A probléma kezelésére a Balaton Algavirágzás Konzorcium 2022-ben kidolgozott egy 8 pontból álló Cselekvési Tervet, ám irányítói döntések hiányában az intézkedések többsége nem valósult meg, így 2024 augusztusára az egész tó vízminősége kedvezőtlen szintre romlott.Az ÁSZ 8 konkrét javaslatot fogalmazott meg a vízgazdálkodásért felelős miniszter számára, kiemelve a mesterséges vízpótlás lehetőségeinek felmérését és a vízügyi monitoringrendszer teljes felülvizsgálatát.

A vízszint alakulása

Az éghajlatváltozás környezeti hatásai következtében a Balaton természetes vízkészlete az 1980-as évektől kezdődően csökkenő tendenciát mutat. Bár a jogszabályok nem rögzítik egzakt módon a „jó vízszintállapotot”, az emberi hasznosítás, az ökológia és az infrastruktúra védelme szempontjából a siófoki vízmérce szerinti 60–120 cm közötti tartomány az elfogadható.

Az 1990-es évektől egyre gyakrabban fordultak elő elhúzódó vízhiányos időszakok, ami miatt a vízszint szélsőértékei folyamatosan távolodtak egymástól.

A negatív vízmérleg ellensúlyozására a maximális üzemvízszintet fokozatosan emelték: a korábbi 100 cm-ről előbb 110 cm-re, majd egy 2016-ban indult próbaüzem nyomán – a 2030-ig szóló vízjogi engedély keretében – 120 cm-re.

A tó vízállása 2025 nyarától drasztikusan visszaesett. 2025 októberében mindössze 64 cm volt, az év végén 75 cm, majd 2026. július 1-re 73 cmre süllyedt. Az idei reordszárazság és a csapadékhiány miatt a vízállás folyamatosan apadt a nyár és az ősz folyamán, augusztus elején még 56 cm volt, míg szeptember végére 31 cm-re süllyedt.

2025-ben a természetes vízkészlet-változás -212 mm volt: ezt a mértékű negatív értéket 1921 óta csupán egyszer, a 2012-es -281 mm-es rekord során szárnyalták túl.

Meteorológiai trendek

• Az éves átlaghőmérséklet évtizedenként ~0,5 °C-kal emelkedett.
• A csapadék éves összege enyhén nőtt ( kb. 8%-kal), de eloszlása sokkal szélsőségesebbé vált.
• A párolgási hajlamot jelző telítési páranyomás-hiány emelkedő trendet mutat.

• Az előrejelzések a melegedés folytatódását vetítik előre. A század végére fennáll a kockázata annak, hogy a tó vízszintjét teljes mértékben a klimatikus tényezők határozzák meg, leeresztéssel nem lesz szabályozható.

Vízminőségi problémák és tápanyagterhelés

A vízmennyiségi gondok mellett a vízminőség stabilitása is megingott, amit a növényi biomassza túlzott elszaporodása fenyeget.

• Az 1980-as években még évi ~250–290 tonna foszfor érkezett a vízgyűjtőről. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése, a szennyvíztisztítás fejlesztése és a műtrágyahasználat visszaszorítása révén ez a terhelés az ellenőrzött időszakra évi 80 tonna körüli értékre csökkent.
• Míg a hagyományos halgazdálkodási mérleg korábban negatív (tisztító) hatású volt, a betelepítések és különösen a becsült etetőanyagok miatt az utóbbi években nettó pozitív tápanyagterhelést jelent.
• A 2019-es algacsúcs hátterében a mélyvízi oxigénhiány és a tartós szélcsenddel kísért erős hőrétegződés állt. A magasan tartott nyári vízszint és a szélcsend megakadályozta a vízrétegek összekeveredését, így az üledékben felhalmozódott hatalmas belső terhelés felszabadult a víztérbe.

Stratégiai hiányosságok és jövőbeli teendők

A 2022-ben véglegesített Cselekvési Terv 8 pontos intézkedéscsomaggal reagált a válságra - többek között az üledék- és klímahatás-kutatás, a fenntartható vízszintszabályozás és a riasztórendszerek fejlesztése terén, ám irányító döntés vagy kötelező feladatszabás hiányában ezek nagy része nem valósult meg rendszerszinten.

A vízügyi és védelmi tervek ugyan felismerték a megnövelt üzemvízszint szükségességét a víztározás fokozására, ám nem elemezték elegendő mélységben a klímaforgatókönyvek hosszú távú hatásait, a külső vízpótlási opciókat, valamint a megemelt vízszint és a lefolyástalanság vízminőségre (hőrétegződésre, belső terhelésre) gyakorolt kockázatait.

Lassabb ütemű melegedés - évtizedenként körülbelül 0,2 °C-, ám ez is felveti annak kockázatát, hogy a jelenleg extrém melegnek számító nyarak a század közepére átlagossá válnak.A jelenlegi kibocsátási trendek nagymértékű fennmaradása, jelentősebb globális felmelegedés és a meteorológiai szélsőségek gyakoribbá válása a pesszimista forgatókönyv.

A Balaton vízgyűjtő területén a következő fizikai változások várhatók:

• Hőmérséklet-emelkedés: A század közepére az éves átlaghőmérséklet a pesszimista forgatókönyv szerint meghaladhatja a 15 °C-ot.
• Csapadékviszonyok: A csapadék éves összege mindkét forgatókönyv esetén enyhén növekedhet, azonban ez nem jelent kedvezőbb vízháztartási helyzetet.
• Fokozódó párolgás: A magasabb hőmérséklet miatt a levegő szárazsága és párolgása jelentősen növekszik. Mivel a Balaton vízveszteségének túlnyomó része párolgásból származik, ez kulcsfontosságú tényezővé válik.

A törékeny vízmérlegű Balaton esetében a fenti klímapályák a következő vízállási és hidrológiai következményeket valószínűsítik:

Míg 2000-ig (a mérések kezdetétől) nem volt negatív vízmérlegű év (ahol a párolgást a csapadék és a hozzáfolyás sem tudta ellensúlyozni), a 2000 és 2025 közötti időszakban ez már 10 alkalommal előfordult. Az előrejelzések szerint ez a trend tovább romlik, és a tó vízszintje éves léptékben, leeresztés nélkül is folyamatosan csökkenni fog.

A tóra időszakos, de hosszan tartó lefolyástalan időszakok várhatók.

A század végén fennáll a kockázata annak, hogy a lefolyástalanság tartóssá válik.

A modellek alapján tartósan és kritikusan alacsony vízállási időszakokra kell számítani, amelyek messze elmaradnak a gazdasági és ökológiai szempontból ideálisnak tekintett 60–120 cm-es siófoki tartománytól.

A lefolyástalanság és a fokozott bepárlódás a sótartalom növekedéséhez vezet, az üledékben feltorlódó tápanyagok pedig a hőrétegződéssel kombinálva súlyosbítják az algásodási kockázatokat, átformálva a tó élővilágát.